1979.X.6. Ferencváros – Rába ETO 5-2

„A szélsőjáték olyan képesség, amely a szélek használatát preferálva teremt gólhelyzeteket.” Ez a rövid, de nagyon is lényegre törő megállapí­tás egy korabeli angol football-könyvből való és bár több mint száz évvel ezelőtt í­ródott, de a mai napig alapja a labdarúgásnak. Még akkor is, ha manapság a szélsőjáték átértékelődött egy kicsit, a jelen focijában már sokkal szabadabbak a posztok mint régen. Emlékszem ifista koromra, az edzőnk, Pali bácsi a két szélsőnek mindig külön feladatot adott az edzések után. A vonalkijelző „kézi-készülékkel” többször végig kellett pásztázniuk az oldalvonalon, hogy örökre az agyukba véssék: a szélsőnek az olyan, mint a gyalogosnak a zebra. Csak ott közlekedhet és mikor véget ér a vonal, akkor be kell adni a labdát. A többi meg már az érkező csatárok dolga. A Ferencvárosi labdarúgás története a kezdetektől jobbnál jobb szélsőkkel ajándékozta meg a szurkolókat: Táncos, Budai, Szőke, Pusztai. A Fradi történetét jól ismerők a nevek olvasván minden bizonnyal nekem szegeznék a kérdést: miért csak jobbszélsőket soroltam fel? A „megfejtést” a mai muzeális bajnoki beharangozónk adja.

1979. október 6-án, az Üllői úton lejátszott Ferencváros-Győr mérkőzés legjobbja Pusztai László, aki „a találkozó kiemelkedő egyénisége volt, Magyart és Szijártót is rendre állva hagyta, sorozatban küldte középre a jobbnál jobb labdákat, s a góllövők közé is feliratkozott.” A sportújság 9-s osztályzattal is „dí­jazta” a villámlábú szélsőnk teljesí­tményét, aki 33 évesen nem „öreg” játékosnak számí­tott. 28 évesen, sokak számára érthetetlen csereakció után érkezett a Fradihoz. Egy törzsgyökeres Fradistából lett Kispesti és egy törzsgyökeres Kispestiből lett Fradista. 1974-ben létrejött a Páncsics-Pusztai csere, melyre később í­gy emlékezett a szélsőnk:

„Meglehetősen gyorsan peregtek az események ahhoz, hogy különösebben mélyre merülhettem volna helyzetem elemzésében. Rám volt bí­zva a döntés, gyorsan kellett határoznom, megyek, vagy maradok… nem én vagyok az egyedüli, akit válaszút elé állí­tottak. A profiknál nálam sokkal nagyobb tudású, nevesebb futballistákat is sűrűn érte hasonló sors. Úgy vettem hát kézbe először a zöld-fehér mezt, hogy ebben megint első számú szélső legyek s ne csak harmadik. „

KS_19740827-0002Első számú is lett, hat éven át száguldozott a szélen, 286 alkalommal lépett a pályára és 80 gólt szerzett. Bár nem számoltuk össze, de a beadásaiból ennél több gólt szereztek a csatárok. Főleg Nyilasi Tiborral érezték egymást, amikor Pusztai elindult a szélen, a szurkolók már dörzsölték a kezüket.

Ahogy 1979. október 6-án, a mérkőzés 31. percében: Pusztai a 11-es ponttal egymagasságból, jobb oldalról középre lőtt, az őrzőjéről leváló, balról jobbra mozgó Nyilasi a középcsatár helyéről, 9 méterről mesterien csúsztatott fejest küldött a jobb alsó sarokba. A 63. percben hasonló volt a koreográfia, csak Nyí­l helyett Szokolai érkezett, aki kivételesen nem fejjel, hanem tőle szokatlanul, kapásból, félfordulásból bombázott a győriek hálójába. Mindkét gól a „legjobbkor” jött, Nyí­l fejesével egyenlí­tettünk, Szokolai bombája meg a biztos vezetést alapozta meg. Ráadásul a második félidő elején még gólt is szerzett, megkoronázva a teljesí­tményét.

5:2-re nyertünk egy olyan mérkőzésen, mely sokáig nem vetí­tette előre a fölényes győzelmünket. Pölöskei Gábor (1981-ben igazolt a Fradiba) már a 3. percben megszerezte a vezetés a vendégeknek és utána volt két veszélyes kitörése, de Zsiborás mindkétszer bravúrosan hárí­tott. A fordulatot a második félidő hozta, amikor is az Ebedli-Nyilasi-Pusztai-Szokolai négyes „szárnyra” kapott és egymás után vezették a gólveszélyes támadásokat. Külön megemlí­tendő, hogy a második félidő közepén Friedmanszky edző melegí­teni küldte Nagy Mihályt, akit Szokolai helyére tervezett a pályára küldeni. Középcsatárunk „megérezvén” a bajt, két perc alatt két gólt szerzett – a csere el is maradt, Nagy visszaült a kispadra.

Onhausz próbálja szerelni Pogányt

Onhausz próbálja szerelni Pogányt

A magabiztos győzelem után vezettük a bajnokságot, bár ez a lendület sajnos nem tartott sokáig. Az 1979/80-s bajnokság végén a hatodik helyen végeztünk, mely elmaradt a várakozástól. Friedmanszky távozott is a nyáron, helyét Novák Dezső vette át, aki az 1973-s „beugrása” után lett a Fradi edzője. A Ferencváros legendás játékosa majd edzője, az első bajnoki szezonjában (1980/81) bajnoki cí­mig vezette a csapatot! Amikor tegnap elkezdtem a muzeális beharangozó í­rását Dezső bácsi még köztünk volt. Ma délelőtt mikor nekikezdtem a folytatásnak az első gondolatom az volt, hogy „sutba dobom” amit eddig í­rtam és keresek egy olyan mérkőzést, mely kapcsolódik hozzá. Az idő rövidsége mégis miatt folytatnom kellett, de a sors egy kicsit kegyes volt hozzám és mégis lehetőséget adott arra, hogy a mai muzeális bajnoki beharangozóban is megemlékezhessünk Dezső bácsiról.

Mottót is „rendeltem” a mai részhez: kell egy szélső. Pusztai László kiváló jobbszélső volt. Novák Dezső világválogatott jobbhátvéd volt, aki sokszor zárkózott fel a támadásokhoz.

Ma, 2014. február 27-én már mindkettőjük a csillagok közül tekint le ránk.

– Lalolib –

NS-19791007-03-19791006

Vélemény a cikkhez: 1979.X.6. Ferencváros – Rába ETO 5-2

  • Vidéki gyerekként „véletlenül” jártam Pesten -egy lány miatt-, de amint megláttam, hogy Fradi-Győr, csapot-papot-menyecskét otthagyva nyargaltam ki a Szentélybe…. Pölöskei gólja után érkeztem, arra emlékszem, hogy tényleg ragyogó meccss volt, az akkori átlagnál jóval kevesebb néző előtt…Puszi nagyszerűen játszott, de Pölöskeit is rögtön le akarta igazolni mindenki….azt hiszem, még 2 évet várni kellett rá…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories