Dóka György

doka-gyorgyA labdarúgócsapat egykori hí­res gyúrója két évtizeden át mintegy kétezer különféle mérkőzésen adta tudása legjavát, hogy a játékosok felkészülten léphessenek pályára. Számos kitüntetés, siker után döbbenetes gyorsasággal szólí­totta el a gyógyí­thatatlan betegség a sportpályáról a kórházba. 1976-ban hunyt el, sí­rkövét 1979-ben avattuk.

Nagy Béla

Mészáros József „A Fradi New Yorkban” cí­mű könyvében méltatja a Fradi gyúróját:

Sokan ismerik a mokány, deresedő fejű, mosolygó arcú gyúrónkat a pesti pályákról. Ott ül mindig mellettem, keze ügyében kis táskájával meg egy üveg ásványví­zzel ugrásra készen a kispadon. S ha én az edző jellegzetes szemével azt nézem, mit csinál a csapat taktikailag és technikailag, ő, bár ehhez is igen éles a szeme, elsősorban az í­zületek, izmok, az emberi szervezet mozgását figyeli a pályán több mint három évtizede, és ebből tizenkét éve az FTC-nél.

 

Más a pálya a kispadról s más a tribünről. Á kispadról nézve az embert látni, a küzdő, az indulatos, a higgadt, a vergődő, az ujjongó, a gyorsan kapcsoló s a lassúbb észjárású, a sportszerű vagy az alattomos — a játszó embert. Mindig csak egyet vagy kettőt. A kispad, az alulnézet, a részletek aprólékosságát tárja föl. A lelátóról az egész pálya, mind a huszonkét játékos egyszerre és állandóan látszik. S hozzá a nézősereg a perecessel. Átfogóbb a kép, de elmosódottabb; az ember ott a pályán sokszor egyetlen kis fura ponttá zsugorodik.

 

Dóka Gyuri pedig a kétszer negyvenöt percen át egyenként figyeli a fiúkat. Hisz amikor elindí­tják a labdát jószerével még rajta a keze melege az izmaikon, tudja melyik, hol sebezhető leginkább, milyen mozdulat amely árthat egyiknek-másiknak. S ha a faultokat valaki osztályozhatja, hát ő aztán igen. Csak az arcára kell nézni s látja rajta az ember, komoly-e vagy könnyebb a sérülés. Nem egyszerű gyúró, hanem azt is mondhatnám, hogy kondí­ció-edző. Akármilyen későn kerül is ágyba, pontosan ébred, és frissen borotválva járja végig a fiúkat: ébreszt, mozgatja a társaságot — a csapat lelkiismerete és „szürke eminenciása”. És gyötri magát a nyelvekkel is. (A tokiói olimpián győztes csapatunk gyúrója is ő volt s ott, abban a Bábelben, sokszor legszí­vesebben szétverte volna tehetetlen dühében a legközelebbi tárgyat, ami a keze ügyébe esett, mert nem tudta megértetni magát.) Mostanában már megtörténik, hogy ő rendeli a reggelinket is — angolul.

Vélemény a cikkhez: Dóka György

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories