Lipcseit elbúcsúztatták a válogatottól

Fotó: 100% Fradi

Lipcsei boldog, hogy a szövetségnél gondoltak rá, azt viszont egy kicsit sajnálja, hogy 58-nál megállt.

–  Örülök, hogy elbúcsúztattak a válogatottól, igaz 2005-ben játszottam utoljára a nemzeti csapatban, de az akkori vezetés nem gondolt erre. Pár héttel a meccs előtt szóltak, hogy sor kerül erre a kis ünnepségre, de a részleteket nem tudtam. Jóleső érzés volt a Puskás Stadion gyepén a játékosokkal együtt hallgatni a Himnuszt és a szurkolók reakciójának is örültem, amikor a nevemet skandálták.

Döme, a példakép

–  19 évesen már bemutatkozhattam a válogatottban, szinte gyerek fejjel óriási élmény volt olyan sztárokkal pályára lépni, mint például Détári Lajos. Ö volt a példaképem, olyan karriert akartam, mint az övé. Mindig csodáltuk a többiekkel, hogy milyen autócsodákkal jár, de soha nem szállt el magától. Edzéseken ő volt az egyik legbecsületesebb, igazi profi volt.

Lipcsei – Bobic párharc

–  Nagyon sok emlékezetes meccset játszottam a válogatottban, volt például a szovjetek elleni mérkőzés Moszkvában, 2-2 lett a vége, de nagy élmény volt a németek ellen is pályára lépni, én fogtam Bobicot, aki nem tudott gólt szerezni, 0-0-t játszottunk velük. Persze vannak kevésbé szép élmények is, de az ember ilyenkor már csak a jóra emlékszik. Gyerekként az volt az álmom, hogy egyszer én is válogatott legyek, amikor ez teljesült, akkor természetesen azt szerettem volna, hogy minél többször léphessek pályára a nemzeti csapatban. 58 összejött, ami nem kevés, de lehetett volna akár több is, ha például elkerülnek a sérülések.

Fotó: 100% Fradi

Forrás: 100 % FRADI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories