Ertékes cikket közöl, melyben bebizonyul, hogy a Fradi és közönsége jòban, mint rosszban hûek maradtak sají t maguknak.
A cikk 1946-ban ìròdott. Idézek belôle a politikai veszélyeket illetôen: Azonban nem voltak a Rí kosi-korban bizonyos „í tkeresztelések“ ?
„– és vallom meg ma is, hogy a Ferencví ros elvesztése pòtahatatlan
hagyna nemcsak a magyar labdarùgí sban, de az egész magyar sportban. A zöld-fehör klubot ma mí r politikai sìkon nem fenyegeti veszély (! ?) De kétségtelen hí trí nya az hogy tí rsadalmi egyesület, hogy nincs meg az üzemi „hinterlandja“ (hí tsòorszí g) s hogy egész anyagi léte nagyszí mù és hûséges közönségére épül.“
Barcs Sí ndor, a cikk ìròja, szépen megfogalmazta a demokrí cia és a kereszténység lényegét: Mindenki mindenkié felelôs és ezért fel van ruhí zva – a közkincs érdekében – azzal a joggal, hogy lelkiismeretessen hozzí jí rjuljon a közös dolgok intézéséhez.
„Erre elsôsorban a föld-fehér (sic !) közönségnek kell megadnia a ví laszt.
Mert ennek a régi, so fényes fegyvertényt végigtapsolò és végigélvezô publikumnak a kezében van most a Ferencví ros sorsa. En azt hiszem, hogy…“
Barcs Sí ndor szépen megìrja a Ferencví ros középfedezet irí nyìtott tí madòjí tékí t, amely – ha jòl tudom, a 20-as évek végén alakult ki Bukovi Mí rton í ltal.
„élesszem a rendszervita mí r alig pislí kolò parazsí t, de nem tartom helyesnek, ha a Ferencví ros eppen most kisérletezik és éppen most pròbí lja visszaí llìtani az ortodox, ùgynevezett „tí madò“-középfedezet rendszerét. Ví rjí k meg azt az idôt, amikor a Ferencví ros mí r kilí balt a ví lsí gbòl,
S ahhoz, hogy ez bekövetkezzék a közönség segìtségére van szüksége.“
Egy mondatban le van ìrva a Fradi-közönségnek demokratikus credo-ja.
„A közönség tudja, hogy mivel tartozik.“
Ha a csapat is tudja mivel tartozik a közönségnek, akkor…
Nem tudom kimásolni, de el kell olvasni MINDEN FRADISTÁNAK, amit Barcs Sándor 1946-ban leírt: ” a Fradi sorsa a közönség kezében van!!!” – úgy látszik, ez már 60-70 éve is téma volt, hogy nincs igazi tulajdonos, csak a közönség, a NÉP! Mindenki, aki egyszer is felveszi ezt a zöld-fehér mezt, ennek megfelelően játsszon!
Egy saját emlék 1975-ből: 1 nyáron át gályáztam egy gyárban diákmunkásként, kerestem 1600 Ft-ot (a felnőtt segédmunkások 1700-1800-at), 250-ért vettem (szereztem) egy zöld-fehér csíkos mezt, édesanyám megvarrta a Fradi-zászlót kettévágott lepedőből (zöld ruhafestéket én vettem), Fradi-sálat kötött anyám barátnője és irány a 75-76-os szezon!!! 12 meccsen voltam jelen, a legtöbbért 350 km-t utaztam oda-vissza (minden szombat tanítási nap volt, időnként az 5. órát ellógtam – kitűnő tanulóként tele volt az ellenőrzőm intőkkel-)… a rendőrök néha megrugdostak, néha csak megvertek, vagy „chemotox-szal lefújtak a Fradi-zászló miatt… lehet, hogy megint „ellenzékbe” kellene vonulnunk? A ’70-es években nagyobb „párt” voltunk, mint az MSZMP…
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.
Tisztelt lacimadí r
Ertékes cikket közöl, melyben bebizonyul, hogy a Fradi és közönsége jòban, mint rosszban hûek maradtak sají t maguknak.
A cikk 1946-ban ìròdott. Idézek belôle a politikai veszélyeket illetôen: Azonban nem voltak a Rí kosi-korban bizonyos „í tkeresztelések“ ?
„– és vallom meg ma is, hogy a Ferencví ros elvesztése pòtahatatlan
hagyna nemcsak a magyar labdarùgí sban, de az egész magyar sportban. A zöld-fehör klubot ma mí r politikai sìkon nem fenyegeti veszély (! ?) De kétségtelen hí trí nya az hogy tí rsadalmi egyesület, hogy nincs meg az üzemi „hinterlandja“ (hí tsòorszí g) s hogy egész anyagi léte nagyszí mù és hûséges közönségére épül.“
Barcs Sí ndor, a cikk ìròja, szépen megfogalmazta a demokrí cia és a kereszténység lényegét: Mindenki mindenkié felelôs és ezért fel van ruhí zva – a közkincs érdekében – azzal a joggal, hogy lelkiismeretessen hozzí jí rjuljon a közös dolgok intézéséhez.
„Erre elsôsorban a föld-fehér (sic !) közönségnek kell megadnia a ví laszt.
Mert ennek a régi, so fényes fegyvertényt végigtapsolò és végigélvezô publikumnak a kezében van most a Ferencví ros sorsa. En azt hiszem, hogy…“
Barcs Sí ndor szépen megìrja a Ferencví ros középfedezet irí nyìtott tí madòjí tékí t, amely – ha jòl tudom, a 20-as évek végén alakult ki Bukovi Mí rton í ltal.
„élesszem a rendszervita mí r alig pislí kolò parazsí t, de nem tartom helyesnek, ha a Ferencví ros eppen most kisérletezik és éppen most pròbí lja visszaí llìtani az ortodox, ùgynevezett „tí madò“-középfedezet rendszerét. Ví rjí k meg azt az idôt, amikor a Ferencví ros mí r kilí balt a ví lsí gbòl,
S ahhoz, hogy ez bekövetkezzék a közönség segìtségére van szüksége.“
Egy mondatban le van ìrva a Fradi-közönségnek demokratikus credo-ja.
„A közönség tudja, hogy mivel tartozik.“
Ha a csapat is tudja mivel tartozik a közönségnek, akkor…
Nem tudom kimásolni, de el kell olvasni MINDEN FRADISTÁNAK, amit Barcs Sándor 1946-ban leírt: ” a Fradi sorsa a közönség kezében van!!!” – úgy látszik, ez már 60-70 éve is téma volt, hogy nincs igazi tulajdonos, csak a közönség, a NÉP! Mindenki, aki egyszer is felveszi ezt a zöld-fehér mezt, ennek megfelelően játsszon!
Egy saját emlék 1975-ből: 1 nyáron át gályáztam egy gyárban diákmunkásként, kerestem 1600 Ft-ot (a felnőtt segédmunkások 1700-1800-at), 250-ért vettem (szereztem) egy zöld-fehér csíkos mezt, édesanyám megvarrta a Fradi-zászlót kettévágott lepedőből (zöld ruhafestéket én vettem), Fradi-sálat kötött anyám barátnője és irány a 75-76-os szezon!!! 12 meccsen voltam jelen, a legtöbbért 350 km-t utaztam oda-vissza (minden szombat tanítási nap volt, időnként az 5. órát ellógtam – kitűnő tanulóként tele volt az ellenőrzőm intőkkel-)… a rendőrök néha megrugdostak, néha csak megvertek, vagy „chemotox-szal lefújtak a Fradi-zászló miatt… lehet, hogy megint „ellenzékbe” kellene vonulnunk? A ’70-es években nagyobb „párt” voltunk, mint az MSZMP…