Puskás Ferenc
Puskás Ferenc (1927. április 1., Kispest – 2006. november 17., Budapest) a Kispest AC majd a Budapesti Honvéd (1942-57: 349 bajnoki / 358 gól; öt bajnokcsapat tagja; négyszeres gólkirály) és a Real Madrid (1958-67: 179 bajnoki / 159 gól; hat bajnok-, két kupagyőztes-, három BEK-győztes- és egy Világkupa-győztes csapat tagja; négyszeres gólkirály) balösszekötője, 1945 és 1956 között 85 válogatott mérkőzésen szerepelt és 84 gólt szerzett. Tagja és csapatkapitánya volt az 1952. évi olimpiai játékokon arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. A spanyol válogatottban 1961-ben és 1962-ben négy alkalommal szerepelt. A Bp. Honvéd „Halhatalan tag”-ja.
A zömök termetű „Öcsi” – a „Sváb”, külföldön „Pancho” vagy éppen a „Száguldó őrnagy” – az Aranycsapat kapitánya, a magyar labdarúgás legnagyobb játékosainak egyike. Már gyermekkorában felcsillant nagy tehetsége. Egészen fiatalon, 1943-ban helyet kapott az NB I-es kispesti csapatban. A felszabadulás után szinte rakétaszerű gyorsasággal értek be kivételes képességei. Bár alakja nem mondható eszményinek, igazán jól csak bal lábbal rúgott és fejjátéka sem haladta meg a jó átlagot, mégis kiemelkedő tudású, világklasszis labdarúgó vált belőle. Éveken át a világ legjobb csatárai között emlegették. Játékát rendkívüli robbanékonyság, bal lábbal tökéletes labdakezelés, szellemes, ötletekben, váratlan húzásokban páratlanul gazdag elgondolások, 30-40 méterre is hajszálpontos átadások, nagy mozgékonyság, a helyzetek tökéletes és gyors felismerése és kivételes lövőkészség jellemezte. A „tömör” termetű fiatalember mesterien, hadvezérként irányította csapatának játékát. A befejezéseknél is rendre a helyén volt.
Toldi Gézával a Bernabeu-ban
Orth György így nyilatkozott Puskásról: „Egyetemi tanár lehetne a labdarúgás tudományának katedráján.”
A válogatott mérkőzések többségén a mezőny legjobbjai közé tartozott. Az 1952. július 28-án vívott olimpiai elődöntőben, az előző olimpiai bajnok svéd válogatott ellen aratott 6:0-ás magyar győzelem hőse a káprázatos teljesítményt nyújtó „Öcsi” volt. Nagy gólképességét sokszor csillogtatta. 1950-ben, az albánok ellen (12:0) négy gólt ért el. Négy további találkozón három-három gólt szerzett (1946. Luxemburg 7:2, 1948. Románia 5:1, 1949. Ausztria 6:1 és 1950. Ausztria 4:3). Több mint 50 válogatott mérkőzésen szerepelt a neve a gólszerzők között. Egyedülálló teljesítmény a magyar labdarúgás történetében!
1956-ban külföldre távozott. Spanyolországban, a világhírű Real Madrid csatapában egy évtizeden át szerepelt sikeresen. Többször játszott a spanyol válogatottban is. 1963. október 23-án, az Anglia elleni Világválogatottban szintén helyet kapott. Nemcsak magyar, hanem nemzetközi viszonylatban is a legnagyobb csatáregyéniségek között foglal helyet.
Visszavonulása után, 1967-től edzői feladatot is vállalt, kilenc országban volt mester, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Görögországban, Chilében, Szaud-Arábiában, Egyiptomban, Paraguayban és Ausztráliában. (1971-ben a Panathinaikosz együttesét a BEK-döntőig vezényelte.)
2002-ben Puskás lett a Népstadion névadója, 2004-ben a Nemzet Sportolójává választották. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2006-ban hunyt el.
*
A Fradi 1947-es mexikói túráján a Szusza, Sárosi dr., Puskás belsőhármas rohamozta az ellenfelek kapuját. Öcsi hét gólt szerzett kilenc ferencvárosi mérkőzésén.
Állnak (balról): Csanádi, Kispéter, Puskás (Kispest), Rudas, Ónody I., Hernádi, Szusza (Újpest), Opata Zoltán edző. Elől: Kéri, Csikós, Mészáros J. (Kispest), Lakat, Sárosi (fotó: Rudas Ferenc gyűjteményéből)
(Antal Zoltán és Hoffer József írásainak valamint a Bp. Honvéd kiadványainak felhasználásával)
Még emlékezete is összmagyarságunk nagykövete.
Ezt a Szusza, Sárosi dr., Puskás belsőhármast meg nem győzöm ízlelgetni.
Bár Öcsi nem a fiunk volt, Orth György nyilatkozata mindent elárul róla … „Egyetemi tanár lehetne … stb. stb. ” … Orth Gyuri pedig igazán értett hozzá … azon a 11-2-n 5 gólt rúgott nekünk, TEHÁT Ő volt a valaha volt legnagyobb futballista! Állítólag nem csak nálunk, hanem világszerte … Nehéz különböző korok különböző klasszisait összehasonlítani, DE! Puskásék szerint Orth volt a legnagyobb … Pelé szerint Puskás volt a legnagyobb, akit addig látott … Orth után az akkori (nemcsak a magyar!) sajtó előbb a „Suttyót”, majd a „Gyurkát” kiáltotta ki Orth-utódnak …. Maradona nagyobb volt, mint Pelé? Nem. Zidane nagyobb volt, mint Maradona? Nem. Ennyi. Szerintem – akárhogy is nézem-, a „Gyurka”, az „Öcsi” és a „Császár” ott van minden idők 10 legnagyobb futballistája között, aki valaha e Földre született …. Öcsit nem kell magyarázni … Gyurka 7 (!!!) gólt rúgott a cseheknek, a világ akkori egyik legjobb csapatának … jelesül akkor VB-ezüstérmesek voltak … a Császár meg …. Ő volt a Császár … lesz még valaha a világtörténelemben ember, akit meghívnak Brazíliába, hogy mutassa meg, mi az, amit ők sem tudnak ? … A németek idén xarrá verték a brazilokat, mégsincs oly elmebeteg brazil, aki meghívná Schweinsteigert vagy Klosét, hogy tanítsa őket …. EGY ember volt a világtörténelemben, és nem is lesz több …
Kicsit szarkasztikusan …Puskás igazi pályfutása igy teljes hogy FRADI mezben is játszhatott !!!
Hát igen, zseni volt a „Sváb”, de szemtanúk szerint Kocka és Kuksi ugyanolyan képességű, szintű kolosszális zseni volt. Csak pl. Kocka nem értett az önreklámhoz és itthon is, Spanyolországban is „stiches” volt (Fradista, illetve Barcás). Öcsi a rendszerkedvenc csapatok sztárja volt, ami SEMMIT nem von le az érdemeiből. Örülök, hogy a legnagyobb kispesti és újpesti (Szusza) legenda is felhúzta a zöld-fehér mezt, ez olyan szép így. Ha nincs a Rákosi-rendszer, Öcsi és Cucu kb. 48-49-től szépen jöttek volna a Fradihoz és azt a csapatot 10 éven át senki (SENKI) nem verte volna meg a világon, mint ahogy a válogatottat sem. Felejtsük el azt a tévhitet, hogy a rendszernek köszönhető az Aranycsapat. A magyar futball kb. 70 éven át ott volt a világ legszűkebb elitjében. Ha nincs az a rendszer, Kubala, Nyers stb. sosem disszidálnak és az 50-54-58-as VB-kből legalább 2 a miénk.