1990.III.20. Magyarország – Egyesült Államok 2-0

Kedden este az Üllői úti stadionban új szakasz kezdődött meg a magyar labdarúgó-válogatott életében. Ez kettős értelemben is igaz, hiszen Mészöly Kálmán, aki korábban 31 alkalommal dirigálta 1980 és 1983 között a nemzeti tizenegyet, ezen az estén újra ,,debütált,,, ő kezdi meg a kilencvenes években az újjáformált együttessel a hosszú menetelést, amelynek célja az 1994-es vb-döntőbe való jutás. És egy más értelemben is igaz az újrakezdés, hiszen a hazai válogatottban nem kevesebb, mint hat újonc készült izgalommal az Egyesült Államok elleni barátságos találkozóra, amely a két nemzet labdarúgósportja történetében a második. Az első 90 percre is magyar földön került sor, 1979-ben a Népstadionban 2:0-ra győztek a tengerentúliak.

Az ő számukra egyébként ez az erőpróba fontosabb volt, hiszen a nyáron részt vehetnek az olaszországi 24-es vb-döntőben. Vélhetően az ő formájuk érdekelte az olaszok szövetségi kapitányát, Azeglio Vicinit, aki a ferencvárosi stadion lelátóján foglalt helyet. Ugyanakkor feltűnt Leo Beenhakker, az Ajax Amsterdam vezetőedzője is, és csak találgatni lehetett, hogy miért? Talán azért, mert Fischer Pál (ő a tartalékok között szerepelt) formájára kí­váncsi, hiszen mostanában az amszterdami csapatban nem nagyon jutott szóhoz a Ferencvárosból ,,elszármazott,, csatár. De a másik, zárójelesen gyaní­tható ok: egyre több hí­r szól arról, hogy a ,,tulipános,, válogatott élén kapitánycsere lesz, a Gullitékkal vitába keveredett Thijs Libregts közel áll ahhoz, hogy felmondjanak neki… Egyébként tudni kell, hogy természetesen az Európa-bajnok Hollandia is vb-finalista a nyáron, lehet, hogy Beenhakker már júniusra, a saját új munkakörére gondolt…?

Ami a féltucatnyi magyar újoncot illeti, a legnyugodtabb Jován Róbert volt, hiszen őt már másfél éve ,,figyelik,, az egymást szorgosan váltogató hazai szövetségi kapitányok, tehát az MTK-VM támadója többször átélhette, milyen érzés lehet debütálni.

– Többször voltam kispados, most végre elérkezett a nagy bizonyí­tás másfél órája, és őszintén remélem, valóban másfél óráig leszek gyepen – nyilatkozta Jován Róbert.

Magyarország – Egyesült Államok 2:0 (1:0)
Üllői út, 15.000 néző, V: Holzmann (osztrák)

Magyarország: Brockhauser – Mónos, Pintér, Limperger, Palaczky (Horváth Cs. 68.) – Máriási (Balog T. 81.), Bognár Gy. (Csucsánszky 81.), Mészöly, Duró – Jován (Fischer 46.), Petres (Lakatos 68.)

Egyesült Államok: Meola – Doyle, Stollmeyer (Krumpe 88.), Windischmann, Banks – Caligiuri, Ramos, Harkes (Bliss 68.), Murray – Wynalda (Sullivan 46.), Vermes

Gól: Petres (39.), Limperger (74.)
Sárga lap: Doyle (47.)
Jók: Mónos, Pintér, Máriási, Bognár, illetve Ramos, Windischmann, Banks

A himnuszok előtt ünnepélyesen elbúcsúztatták a játéktól már korábban visszavonult 70-szeres válogatott Nyilasi Tibort, a Ferencváros, majd az Austria Wien játékosát.

A vártnál jobb első félidőt produkált a magyar válogatott. Stí­lusosan, a széleket ügyesen kihasználva futballoztak a ,,Mészöly-gyerekek,,, s helyzeteket is szép számmal kialakí­tottak Meola kapuja előtt. Az elsőt mindjárt a 4. percben, amikor Máriási jóformán az ötösig verekedte magát a jobboldalon, Jován elé tálalt, de az MTK-VM csatára nem találta el a labdát. Két percre rá a csapatkapitány Bognár György 18 méterről vállalkozott lövésre, Meola megfogta a jobb sarokra tartó labdát. A 14. percben Pintér szabadrúgását tette ártalmatlanná a jó benyomást keltő amerikai kapus. Ekkorra vitathatatlanná vált a magyar fölény, a támadásokból leginkább a jobboldalon gyakran felfutó hátvéd, a hat újonc egyike, Mónos Tamás vette ki a részét. A 23. percben óriási kavarodás borzolta a kedélyeket. Az amerikai kapu előtt Pintér közeli fejesét Meola a lécre nyomta, Jován ismételt, de lövése levágódott a védőkről. A vendégek mozgásán egyáltalán nem látszott, hogy bekerültek a vb-döntőbe, a két csapat közül feltétlenül az olaszországi Mondialéról kiszorult magyar válogatott keltette a jobb benyomást. A 27. percben ismét Mónos adott be jobbról, Petres azonban fölé fejelt. A félidő első amerikai helyzete a 36. percben adódott, amikor Doyle hatalmas kapásbombája nem lepte meg Brockhausert, az újpesti kapus remek öklözéssel mentett. Két perc múlva Jován foglalkoztatta Meolát jó lövéssel, majd a 39. percben végre megtört a jég. Baloldalról jött a labda az amerikaiak 11-es pontjára, Petres jókor érkezett, és a vetődő Meola alatt-mellett a kapu közepébe helyezett (1:0). A hátralévő időben a magyarok voltak aktí­vabbak, de szünetig már nem változott az eredmény.

A mérkőzés első – és szerencsére egyetlen – viszonylag durva jelenete a 47. percben adódott, amikor Doyle csúnyán felrúgta Fischert, s ezért sárga lapot kapott. Az 55. percben a mezőny két legjobbja, Máriási és Mónos jól adogatott egymásnak, utóbbi beadott a jobbszélről, a csatárok csak hajszállal maradtak le a labdáról. Még ugyanebben a percben a középhátvéd posztját gyakran otthagyó, s az amerikai kapu elé felnyomuló Pintér a bal kapufát találta el nagy bombájával. Ezután visszaesett a magyar csapat, talán az addig diktált nagy iramtól, talán az amerikaiak erősí­tettek. Az 57. percben Brockhauser elkövette egyetlen hibáját a mérkőzés során, aláfutott egy labdának, szerencsére Doyle közelről mellé fejelt. Utána még egy amerikai helyzet akadt, majd újból magához ragadta a kezdeményezést a Mészöly-gárda. A 63. percben az igen erőszakosan futballozó Máriási tört előre a jobboldalon, pontosan Petres fejére í­velt, ám a helyzet kimaradt, mert a labda lepattant a védőkről. Ezután sorozatos cserék következtek, majd a 74. percben Limperger 16 méterről váratlanul a bal sarokba lőtt, s ezzel megpecsételte az amerikaiak sorsát (2:0). Meg kell mondani, éppen a legjobbkor, mert ebben az időszakban kissé mintha ,,leült,, volna a mérkőzés, ám a ferencvárosi beállós gólja újra felpezsdí­tette a hangulatot. A feltűnően aktí­v Pintér a 76. percben szép támadás végén lőtt mellé, s ekkor már egyértelműen azt az arcát mutatta a magyar válogatott, amellyel az első félidőben kiví­vta a nézők elismerését. A 78. percben a csereként beállt Sullivan szép sarkalásos megoldása aratott tapsot, majd a 85. percben Caligiuri jobb sarok felé tartó szabadrúgását fogta Brockhauser. A 89. és a 90. percben Lakatos is kishí­ján feliratkozott a góllövők közé, de előbb fejjel, majd lábbal nem találta el a kaput közvetlen közelről. Az utolsó percben olyasvalamit lehetett hallani, amire magyar pályán válogatott mérkőzésen nagyon régen nem volt példa. „Szép volt, fiúk” – zúgta a B-közép, s valóban, a cserékkel együtt nyolc újoncot felvonultató magyar válogatott szép estét szerzett a közönségnek.

KS_1990_I_01_0050-19890320Azt mondják, minden kezdet nehéz. Kedden este az Üllői úton ennek az ellenkezője bizonyosodott be, hiszen az újjászervezett magyar válogatott a régi-új szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán vezetésével remekül mutatkozott be azon a barátságos 90 percen, amelyen végül is egy idei világbajnoki döntős volt az ellenfél. Minden a várakozás felett sikerült. Várakozás? Mészöly Kálmán voltaképpen a ködben tapogatódzott, hiszen aligha tudhatta, hogy az idén hetedik előkészületi mérkőzését játszó Egyesült Államok együttese hol tart felkészülésében. A hazai ,,csikók,, a lehető legjobb megoldást választották, azonnal a kapujukhoz igyekeztek szegezni a tengerentúliakat, és hamar kiderült, hogy jobbára majd az amerikai térfélen folyik a játék. Az első húsz percben a két magyar szélsőhátvéd remekül robogott fel az oldalvonalak mentén, és többnyire a jobboldalról érkeztek középre menetrendszerűen a beadások. Mindössze egy gond akadt, a hórihorgas Windischmann remekül fejelgette vissza a labdákat, és itt volt a feladvány, vajon ki veszi észre a magyarok közül, hogy a földön kell megverni az amerikaiakat. Ez minden bizonnyal a veterán Bognár György eszében fordulhatott volna meg, a légiós azonban tí­zperces szakaszokban hol remekül szervezett, hol pihent egy kicsit. Szerencse, hogy az amerikaiak hasonló csapatrészében, tehát a középpályán a félelmetes karmester hí­rében álló Ramos az első félidőben csak lézengett a pályán, í­gy a gyors Vermes hiába várta a jó átadásokat.

Levegőben lógott a magyar gól, ami az első félidőben végül is annak köszönhető, hogy nem í­velgettek a hazaiak, hanem – igaz, szerencsés körülmények között – a földön törték meg a tengerentúliakat. Nagy kár, Jován egyszerűen ,,elbirkózta,, az erejét a Windischmann-nal való külön harcban, í­gy az is fájlalható, hogy szünet után már nem bí­rta erővel. Igaz, a ferencvárosi szurkolók nagy szeretettel fogadták a volt zöld-fehér játékos Fischert, akinek beállásával, gyors megugrásaival a második félidőben lényegesen veszélyesebbé vált a magyar támadójáték. A hazai válogatott jogosan vágott vissza a 11 évvel ezelőtti vereségért, hiszen a második félidő első húsz percét kivéve uralta a játékot. Összességében nyolc újoncot avatott Mészöly Kálmán, akik egy pillanatra sem voltak megilletődöttek, erővel is remekül állták a versenyfutást, és technikai képzettség dolgában magasan felülmúlták az arc és kiemelkedő csillagok nélküli amerikai válogatottat.

A magyaroknál Pintér óriásit fejlődött belgiumi hónapjai során, remekelt, és hűséges társa volt ebben Mónos, valamint Limperger is. A középpályán Máriási játszott kiemelkedően, Petrest gólja dicséri, Bognárt pedig azért kell feljegyezni a jók között, mert rutinját jól kamatoztatta, jelenléte szemmel láthatóan kedvezően hatott a fiatalokra.

A tengerentúli válogatott csalódást okozott, játéka egysí­kú, ezzel a teljesí­tménnyel aligha viheti sokra az olaszországi vb-fináléban. Balszerencséjük, hogy egy bizonyí­tani nagyon akaró magyar csapatot kaptak ellenfélül, és középpályásaik sorra mondtak csődöt. Mindössze a kapus Meola dicsérhető, Windischmann sziklakemény védő, és a második félidőre beállt Sullivan egy-két ügyes technikai húzása tetszett. Csapatjáték dolgában viszont aligha derült ki a vendégekről, hogy tulajdonképpen milyen taktikát játszanak.

Vélemények a mérkőzés után:

Mészöly Kálmán magyar szövetségi kapitány: – Néhány hét leforgása alatt három, véleményem szerint fokozatosan nehezülő feladat elé nézünk. Az elsőt, a mostanit sikerrel megoldottuk. Óriási öröm, hogy nyolc újonccal képesek voltunk jószerével végig uralni a játékot, volt lendület, ötlet, és ha akadtak is hibák, azért minden játékosomnak – gondolok itt a tartalékokra is – nagyon köszönöm, hogy a kapitányi visszatérésemet emlékezetessé tették.

Miért cserélte le Jovánt?

– Korántsem azért, mert elégedetlen voltam vele, inkább úgy gondoltam, a maximális cserelehetőséget kihasználom. És azt sem tagadom, a debütálási lehetőséghez való jutás forgott a fejemben a cseréknél, illetve már korábban, a kezdőcsapat összeállí­tásánál is. Mindenkivel elégedett vagyok, ehhez a fiatal, lendületes kerethez ésszerű ,,adagolással,, megkeressük az éppen nagyon fontos légiósokat, és í­gy haladunk tovább az úton. A franciák és osztrákok várhatóan nagyobb erőpróba elé állí­tanak bennünket. Újabb részállomás lesz majd az őszi három Eb-selejtező, és utána, az év végén már remélem, kialakul az a csapat, amellyel megví­vhatjuk az 1994-es vb-selejtezőket.

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke í­gy nyilatkozott: – A tavalyi több lehangoló teljesí­tményt követően most végre ez a csapat tudta szórakoztatni a közönséget, és sok esetben nyí­ltszí­ni tapsot is kapott. Fiatalodunk, én azt kaptam, amit vártam.

Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára: – Egy új futball-évtized első lépcsőfokán jutottunk túl, nem szabad túlértékelni a győzelmet, majd a franciák és osztrákok ellen is szeretnék í­gy örülni.

Bob Gansler amerikai szövetségi kapitány: – Különböző célok állnak a két válogatott előtt, a magyarok az 1992-es Eb-re, méginkább a négy év múlva, a mi hazánkban esedékes vb-re készülnek. Nekünk viszont rövid távon kell eredményt elérnünk, s – amint ez a mérkőzés is mutatta – nem lesz könnyű dolgunk. Jövő szerdán az NDK-val játsszuk újabb előkészületi találkozónkat, de addig még meg kell emésztenünk azt, ami ma történt a csapattal. A vb előtt egyébként május 26-ától június 2-áig Svájcban, majd utána Firenze és Pisa között egy edzőtáborban készülünk. A magyarokról: jól játszottak, jobban, mint gondoltam volna. Különösen azzal vertek meg bennünket, hogy labda nélkül jól és sokat mozogtak. Szí­vesen elvinném magammal a vb-re a magyar együttesből a 3-as Pintért, a 6-os Limpergert és a 8-as Bognárt.

Östreicher Emil, a magyar válogatott menedzsere: – Különösen az eredménynek örülök, az Egyesült Államok ellen nyerni bármelyik sportágban nagy fegyvertény. Hat újonc – sőt, a cserékkel együtt nyolc – játszott a válogatottban, s ehhez képest a játék igazán kielégí­tő volt. Lesz ez még jobb is. Nagyon tetszett a közönség is. Egy jótanács: a munkát egy pillanatra sem szabad abbahagyni

Limperger Zsolt: – A gólom ellenére sem vagyok maradéktalanul elégedett a játékommal, nem érzem még magam valami kirobbanó erőben. Ami a találatomat illeti: szerencsésen pattant elém a labda, tudtam, nem késlekedhetek, ezért rúgtam rá kapásból.

Mónos Tamás: – Már annak is örülök, hogy Mészöly Kálmán egyáltalán betett a válogatottba, s még jól is ment a játék, az szinte csodálatos. Nagyon fontos volt ez a mérkőzés az új együttesnek, hiszem, hogy jönnek még ennél szebb sikerek is. Ugyanazt a szerepkört töltöttem be, mint klubomban, a Veszprémben, Máriásival felváltva játszottam jobbhátvédet és jobboldali középpályást. Remélem, a közönség is úgy látta, hogy nem vallottam szégyent.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories