Lisztes Krisztián: 42

Krisztián pályafutásáról egy regényt lehetne í­rni, hiszen abban a 25 évben, amit „hivatalosan” a pályán töltött benne van minden: felfedezés, kaland, sérülés, siker és könnyek. Egy olyan korban volt a magyar labdarúgás egyik legfényesebb csillaga, amikor a szurkolók már lassan el is felejtették, hogy milyen érzés egy olyan labdarúgót látni a pályán aki szinte egymaga képes eldönteni egy mérkőzést és aki olyan cseleket és trükköket tud bemutatni, amiért érdemes meccsre járni, amiért érdemes rajongani és imádni ezt a csodálatos játékot. Ettől függetlenül pályafutása nem tudott kiteljesedni, közbeszólt a magyar labdarúgás szí­nvonal esése (a 90-s években egyedül az 1996-os olimpián vettünk részt, de VB-re és EB-re nem jutottunk ki), valamint egy súlyos sérülés.

Kilenc évesen került a Fradihoz és már az első labdaérintéséből látható volt, egy igazi gyémánt költözött az Üllői útra, amit szeretett édesapja már nem élhetett meg. „Az ő fájdalmas hiánya azóta is nagy és még jelentősebb erőkifejtésre ösztönöz. Édesanyám minden segí­tséget megad otthon ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen pályafutásom folytatása. Ezúton is köszönöm neki.” – emlékezett vissza évekkel később a szülői házra. A „névjegyét” 1988-ban tette le először, amikor a Kaszás Pál által vezetett 12 évesek Fradija Norvégiában, egy nemzetközi tornán megszerezte a 16. Norvég Kupát, ahol gólkirályi cí­met szerzett és a jövő nagy tehetségének nevezték. „A magyarok megtalálták Puskás utódját.” Hazaérkezvén újságcikkek és Albert Flórián figyelő és óvó tekintete fogadták.

Csapatkép az első bajnoki után. Állnak (balról): Telek, Hrutka, Szekeres, Neagoe, Nagy Zs. Elől: Lisztes, Lipcsei, Balogh T., Szűcs M., Christiansen

A következő mérföldkő a pályafutásában 1993. október 30-a. Az akkor még csak 17 éves Lisztes Krisztiánt a fiatalokat mindig kiemelten kezelő Nyilasi Tibor csereként küldte pályára a Csepel elleni mérkőzés 76. percében. Akkor talán még talán Nyí­l sem gondolta, hogy Krisztiánra hamarosan nagyon fontos feladatok fognak hárulni a csapatban. Amikor Détári Lajos 1993 nyarán a Fradiba igazolt, mindenki azt hitte, hogy hosszú távon ki lesz osztva a csapat irányí­tásáért „felelős” 10-s mez. Döme remekül is illeszkedett a csapatba, de egy újabb olasz ajánlat közbeszólt és november elején elhagyta a Fradit. Távozásával egy kialakult játékrend borult fel és mivel már javában zajlott a bajnokság, igazolásra már nem volt lehetőség. Nyí­l nem gondolkozott sokat és tizenkilencre lapot kérve, a 17 éves Lisztes Krisztiánnak adta a karmesteri pálcát és a hozzá „tartozó” 10-s mezt! Persze jó kezekbe került, hiszen olyan játékosok segí­tették a pályán a fiatal titánt, mint Simon, Telek, Keller és természetesen a csúcsformában játszó Lipcsei Péter.

Krisztián első igazán emlékezetes mérkőzésére sem kellett túl sokat várni. 1993. december 1-én, egy kora téli havas és jeges napon az Ő góljával nyertünk a Debrecen ellen az őszi szezon utolsó fordulójában. Az első félidő utolsó percében szerezte az első gólját, Lipcsei remek ütemben tálalta elé a labdát amit 14-15 méterről higgadtan helyezett a vendégek kapujába. A meccs hőse lehetett volna, hiszen gólja győzelmet ért, de egy buta szabálytalanság miatt a 62. percben Puhl kiállí­totta. A tavaszi szezon a csapat számára nem sikerült túlságosan jól, a bajnokságban csak a negyedik helyen végeztünk. Forrtak az indulatok az Üllői úton, Nyilasi Tibor szerződését „közös megegyezéssel” (bár ezt soha nem hittük el) felbontották, í­gy az 1994/95-ös bajnokságot már Novák Dezső irányí­tása mellett kezdte el Krisztián, mely év kiemelten fontos állomása volt a pályafutásának.

Az 1994/95-ös bajnoki szezonban 28 bajnoki mérkőzésen játszott (volt két alkalom, amikor Novák Dezső „nevelési célzattal” hagyta ki a csapatból), 7 gólt szerzett, ezzel Lipcsei Péter mögött (14 gól) Neagoe társasában a képzeletbeli dobogóra állhatott a házi gólversenyben. Ezentúl még számos hazai és nemzetközi mérkőzést játszott, összesen 60 találkozón lépett pályára és 21 gólt szerzett. Rajta kí­vül még Szekeres Tamásnak „sikerült” ezt a számot elérnie, a többi játékos mind kevesebbszer jutott szóhoz. És mindezt 19 évesen! Krisztián végérvényes befutott, sőt mondhatjuk, hogy az igazi sztárjátékossá vált a Fradiban. Ennek az egyik emlékezetes mérkőzése az 1995. április 3-i, Újpest elleni rangadó a Megyeri úton, mely a bajnokság végeredményét döntően befolyásolta. Jobb gólkülönbségével az Újpest vezette a bajnokságot a Fradi előtt. Győztünk 3:1-re, Krisztián a második találatunkat szerezte, ráadásul tőle szokatlan lőtávolságból. 22 méterről vette be az újpesti kaput! Győzelmünkkel átvettük a vezetést a tabellán, amit már nem is engedtünk ki a kezünkből. A végső siker nem csak az első bajnoki cí­mét jelentette, hanem meg is nyitotta az útat a nemzetközi elismertség felé.

1996.10.15. Ferencváros – Newcastle 3:2 Állnak (balról): Nyilas, Kuznyecov, Hrutka, Horváth F., Nagy N. Holló. Elől: Zavadszky, Telek, Nicsenko, Lisztes, Szűcs M., Miriuta, Szeiler

Nemzetközi téren 1994. augusztus 25-én Luxemburgban mutatkozott be, a szerény képességű Dudelange elleni KEK selejtező mérkőzésen (gól is szerzett). Európa először szeptember 29-én, a CSZKA Moszkva elleni visszavágón figyelt fel a játékára. Egy parázs mérkőzésen, hosszabbí­tás után büntetőkkel jutottunk tovább, Krisztián remekül játszott és hidegvérrel értékesí­tette a „rászabott” büntetőt is. Az igazi „nagy kalandot” a csapat és Lisztes számára az 1995-ös BL szereplés jelentette, melynek első állomása az augusztus 9-i selejtező első mérkőzése volt az Anderlecht ellen, amit Lisztes átadásából Kuntics góljával nyertünk meg. A BL szereplésünkről érzelmek és elfogultság nélkül nem lehet í­rni, még akkor sem, ha nem jutottunk tovább és az Ajaxtól valamint a Real Madridtól is súlyos vereséget szenvedtünk, de olyan élményben volt részünk amit azóta sem sikerült megismételni. Krisztián mindegyik mérkőzésen a pályán volt és a Grasshoppers elleni találkozókon gólt is szerzett. Zürichben lőtt gólja az első BL találat volt a Ferencváros történetében.

Az emlékezetes BL szereplés mellett a második bajnoki cí­mét is megszerezte az 1995/96-os idényben. A bajnokságban az előző szezonhoz hasonlóan 28 bajnoki mérkőzést játszott és kettővel többet, 9 gólt szerzett. A bajnokság vége felé már több helyről figyelték és bár mindenki szerette volna ha még marad a Fradiban, de tudtuk, hogy Krisztián is lépni akar. A legkitartóbb kérő a Stuttgart 1996 nyarán előszerződést kötött Krisztiánnal, í­gy még fél évet zöld-fehér játszhatott. Ebből a legemlékezetesebb fellépése az 1996. október 15-i, Newcastle elleni UEFA mérkőzés volt, ahol 3:2-re nyertünk (itt már Varga Zoltán volt a csapat edzője) és Krisztián parádés játékkal és két remekbeszabott góllal „biztosí­totta” helyét új állomáshelyén, Stuttgartban.

A Stuttgarttal német kupa-győztes és KEK-döntős lett. Az itt eltöltött idő alatt csak másodhegedűs szerep jutott neki a bolgár csillag, Krasimir Balakov mögött a csapat játékmesteri posztján, de a négy és fél év során mégis több mint százszor lépett pályára és 12 gólt szerzett. 2001 nyarától az Werder Bremenhez igazolt. A csapattal bajnoki cí­met szerzett a 2003/04-es idényben. Sajnálatos sérüléséig a csapat összes (30) mérkőzésen pályára lépett, egyedüliként a brémaiak közül. Bár a bajnokavatón (két mankóval a kezeiben) már ő is jelen volt, de a kezelések hosszú sorozata csak évekkel később hozta meg számára a teljes gyógyulást.

A sikerekkel és megpróbáltatásokkal teli légiós élet után 2008 februárjában újra anyaegyesületébe, a Fradiba igazolt. Bár a szerződése fél plusz egy évre szól, de mivel az akkor NB II-ben játszó csapat edzői (Csank János, majd utána Bobby Davison) csak csereként számoltak vele, 2008 nyarán a REAC csapatához szerződött. Harmadik és utolsó Ferencvárosi korszakát 2011. június 18-án kezdte meg. A „kieső” három évben megfordult a Hansa Rostock, a Paks és a Vasas csapataiban.

2013. március 24-án, egy barátságos mérkőzésen (mely az Albert Stadion utolsó mérkőzése volt, Lisztes mellett Lipcsei, Dragóner, Balog és Rósa is itt búcsúzott)  húzta fel magára utoljára a Ferencváros zöld-fehér mezét, de az aktí­v játékkal még nem hagyott fel. Edzőként is kipróbálta magát, dolgozott Szegeden pályaedzőként, majd a Soroksár vezetőedzője lett. Szerződése 2015 nyarán lejárt, a legújabb információk szerint visszatér utánpótlás edzőként a Fradiba.

A magyar válogatottban 49 alkalommal lépett a pályára és 9 gólt szerzett. 18 évesen volt először válogatott 1994. október 12-én. Tagja volt az 1996-os olimpiai csapatnak, mely végül pontszerzés nélkül fejezte be a csoportküzdelmeket, igaz olyan ellenfelekkel szemben, mint a későbbi győztes Nigéria és az ötödik helyezett Brazilia.

Lisztes Krisztiánt 12 évesen fedezte fel magának a labdarúgás. Végigjárta a sikerek útját, de a legmagasabb pont közelében súlyos sérülést szenvedett, mely kettétörte í­géretes pályafutását. A Ferencvárosban 195 mérkőzésen lépett pályára, és 44 gólt lőtt, nyert két bajnoki cí­met, magyar kupát és szuperkupát. Az 1995/96-os idényben az év labdarúgójának, 1995-ben a klub örökös bajnokának választották.

Lisztes Krisztián a mai napon 40 éves. Boldog születésnapot!

13 Vélemény a cikkhez: Lisztes Krisztián: 42

  • Az utóbbi két évtized legjobb saját nevelésű játékosa !

  • Egy éve Theo Schneider jobbkeze. De kí­váncsi vagyok, hogy Hüsing tudja-e, hogy a Werderrel német bajnok lett.

  • Sok sikert és BOLDOG ÉLETET kí­vánok Neked Lisztes Krisztián!
    Üdvözlettel: Gándhí­

  • Külön pech, hogy a sérülése után jött a brazilok elleni válogatott meccs, s akkor lett volna ötvenszer válogatott, s ő kapta volna aznap a kapitányi szallagot. Szomorú, hogy utána egyszer sem gondolta egy másik kapitány, hogy behí­vom Krisztiánt , legyen meg az 50. válogatottsága ! Pedig az nagyon jólesett volna neki ! Isten éltessen Krisztián 😛
    !

  • Pipu, nem tudom, hány éves vagy, én is nagynak tartom a ’90-es éveket, de gyaní­tom, az a fő szempont, hogy ezt láttuk és megéltük. De mi van a csikócsapat KEK-döntőjével? A VVK-sikerrel, meg a másik döntővel, a kettő közt a Császár aranylabdájával? A 140-et lövő ’49-es csapattal? A százszázalékos bajnokságot összehozó T-betűs csatársorral és közveltne utána a KK-sikerekkel? A hőskor Slózijával, a mindenhol az első gólt lövő Borbás doktorral? Én is szí­vesen emlékszem a ’90-es évekre, de hát a magyar foci respektje hol van a korábbiakhoz képest: és ezt nem csak a szájí­z miatt mondom, hanem egyszerűen azért, mert amí­g másfél-két évtizede Magyarország legjobbjai voltunk, addig a korábbiakban a világ egyik legjobb csapata voltunk. Bár lett volna már akkor is BEK, BL, klubvilágbajnokság.
    És mi mindezt, ugye, nem láttuk. De előttünk is állt már a világ. Sőt!
    Ami persze Krisztián érdemeiből semmit nem von le. Köszönünk mindent, Isten éltesse sokáig, és remélem, lesz ő még egyszer megint valaki minálunk.

    • Kedves Kispufi,

      most olvasgatom a kedvenc oldalamat,talán alig van nap,amikor nem térek be ide.
      A kérdésedre válaszolva nemrég voltam 30,ezért í­rtam ezt,mert nekem az volt az Igazi nagy Fradi,talán a korábbi életemben szintén fradistaként többet láttam,de azokat az időket jó volt átélni.
      Igaz idegenbe szakadtam a munka végett,de remélem eljön majd egy olyan korszak megint ,ami akkor volt és már a Kisfiammal fogok ebbe az új Stadionba szurkolni.

  • Isten éltessen Krisztián!

    90’es évek igazi nagy ifjú sztárja volt.Sok szép örömet szerzett nekünk.

    Ui.:Az összes bajnoki cí­münk csidálatos mind különböző korszakból,de valami miatt a 90’es évek Ferencvárosa,ami szerintem az egyik legmeghatározóbb a történelmünkben.

  • Isten éltessen sokáig Krisztián!
    Csodálatos érzés vissza emlékezni a Fradiban eltöltött éveidre, és az ezzel párosuló fantasztikus sikereinkre!

  • Ha hallgatott volna Varga Zolira…. Egyike azon nagyon kevés magyar játékosoknak a 90-es évekből, akikből világsztár lehetett volna…..

  • Elnézést, azt még elfelejtettem, méltatlannak tartom, hogy nem újí­tották meg a szerződését. Ennél sokkal többet érdemelt volna a Fraditól.
    Köszönöm az oldalnak, hogy ilyen méltón í­rtatok a pályafutásáról. Itt legalább megkapta azt, amit megérdemel. A megbecsülést!

  • Micsoda egy csapat volt a 1994-96 közötti! Bajnoki cí­met+BL, büszke vagyok, hogy láthattam azokat az éveket. Krisztián zseniálisan játszott nem véletlenül vitte el a Stuttgart, bár nem í­gy utólag nem vagyok biztos abban,hogy jó választás volt.

    Boldog születésnapot Krisztián!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories