1913.VI.29. Szegedi AK – FTC 0:5 (edzőmérkőzés)
1913. június 29., –:–, Szeged, Szegedi AK – FTC 0:5 (?:?)
vezette: Langfelder Ferenc
nézőszám: 6 000
Szegedi AK: ?
FTC: ? — ?, ? — ?, ?, ? — ?, Tóth-Potya, Pataky, Schlosser, ?
Gól: Schlosser (3), Pataky, Tóth-Potya
Vidéki mérkőzések. (Szeged.) Ferencvárosi TC—Szegedi AK 5:0 (1:0). 6000 főnyi közönség. Bíró Langfelder. Mindkét részről igen szép játék. A pompásan dolgozó bajnokcsapat ellen a szegedieknek is alkalmuk lett volna gólrugásra, a csatárok izgatottsága miatt azonban ez nem sikerült A Borbás nélkül játszó FTC góljait Schlosser (3), Pataki és Tóth lőtték.
(Sportvilág, 1913. június 30.)
Vidéki mérkőzések. (Szeged). FTC—Szegedi AK 5:0 (2:0) 6000 néző. Biró: Langfelder Ferenc.
(Sporthírlap, 1913. június 30.)
A pozsonyi díj döntője junius 29-én lesz Pozsonyban. Az FTC II játszik érte a Pozsonyi TE-vel miután az FTC fölebbezését az MLSz elvetette. Az FTC a késői terminust kifogásolta mert nem akarta második csapatát a nyári hűségben kiállítani, de most az MLSz ellene döntött.
(Sporthírlap, 1913. június 23.)
A pozsonyi vándordíj döntője. Pozsonyban holnap délután tartják meg a pozsonyi vándordíj döntő mérkőzését a Ferencvárosi Torna Klub II. csapata és a Pozsonyi Torna Egyesület között.
(Budapesti Hírlap, 1913. június 29.)
Vidéki mérkőzések. (Pozsony. ) FTC II.—Pozsonyi TE. 2:1. A Pozsonyi vándordij döntője volt e mérkőzés.
(Sportvilág, 1913. június 30.)
Vidéki mérkőzések. (Pozsony.) Pozsonyi vándordíj döntője: FTC II—Pozsonyi TE 2:1.
(Sporthírlap, 1913. június 30.)
A pozsonyiak vándordíja körül, amelyet ez évben a FTK I/b. csapata nyert meg, ismét kavarodás támadt. Ugyanis a PTE, amely a vándordijat mindenáron magának akarja megszerezni, megóvta a FTK—PTE 2:1 arányú döntőt, a szövetségnél. Óvásában kifejti a PTE, hogy a FIK által felhozott fővárosi biró annyira húzott a zöld-fehéreknek, hogy részükről lehetetlen volt minden kísérlet, amelylyel a győzelmet meg akarták szerezni. A pozsonyiak már több ízben akadékoskodtak sportszerűtlen gondolkozásukkal, ami végeredményben is oda fog vezetni, hogy idegen csapat ritkán, fővárosi egyesület pedig egyáltalában nem fog reagálni meghívására.
(Pesti Napló, 1913. július 9.)
Megóvott pozsonyi vándordijmérkőzések. A PTE megóvta a tavasszal lejátszott pozsonyi vándordíj elődöntő mérkőzését, a mélyet az FTC II. nyert meg. Az óvás egyik indoka az volt, hogy az FTC II-ben első csapatbeli játékosok is szerepeltek. Az óvásnak ezt a részét azonban elutasította a vidéki bizottság, mert a hivatkozott Szandovits, Geizer és Krizsán csak tartalékjátékosat az FTC első csapatának. Az óvás másik részét, hogy az FTC a kijelölt Izsó László helyett más bíróval jelent meg Pozsonyban, a bírák bizottsága intézte el érdemlegesen.
(Sporthírlap, 1914. május 25.)
A SzAC színeiben legutóbb a következő játékosok szerepeltek. Griffaton—Topi, Veisz—Back, Szűcs Majkó—Hapa, Fürst, Blum, Sörös, Csizi. (SH19130818)
1913. június 29-én is nagy nap virradt a SZAK futballistáira. Az akkor már Európa-hírű, sokszoros magyar bajnok Ferencváros érkezett Szegedre, hogy barátságos mérkőzésen megvívjon a Tisza-parti város legjobbjaival. A Fradi szegedi szereplését óriási érdeklődés előzte meg. Igaz, a helyi újságok is lelkes hangú beharangozókat közöltek. A Szegedi Sport 1913. június 29-i számában így írt az FTC-ről:
„Végre hozzánk is eljöttetek! De hosszú volt az út, amíg ide jutottatok! Előbb bejártátok Európát, kíméletlenül elvertétek a németeket, megtépáztátok az angolok nimbuszát, és nagy részetek közreműködött a franciák, olaszok és oroszok otthonukban való megszégyenítésében, majd pedig a Stockholmi Olimpián a vigaszdíj megszerzésében. A legnagyobb, és ránk nézve a legdicsőbb munkátok az osztrákok ellen állandóan folytatott eredményes küzdelem volt. Minden lépéseteket ismerjük, tengersok harcotokat figyelemmel kísértük. Tudjuk, hogy a magyar futball-sport felvirágzását nektek köszönheti. Úgy fogadunk most itt Szegeden benneteket, mint győztes fiainkat: hiszen ti már nem egy városrész, hanem az egész nemzet képviselői vagytok!”
Nemcsak papíron volt ilyen lelkes a fogadtatás, hanem a szegediek tényleg kitettek magukért. A város három díszhintójában kocsiztatták végig a fővárosi csapatot, és úgy mutatták be a szegedi látnivalókat.
Vasárnap délután aztán a Fradi szolgált látnivalókkal. Az emlékezetes mérkőzés rövid jegyzőkönyve:
1913. június 29., Szeged: FTC-Szegedi AK 5:0.
Góllövők: Schlosser (3), Pataki, Tóth.
A két csapat összeállítása a következő volt.
FTC: Fritz – Rumbold, Payer, Weinber, Bródy, Blum, Weisz, Tóth, Pataki, Schlosser, Borbás.
SZAK: Griffaton – Gömöri, Szűcs – Szvoboda, Maláth, Majkó – Stein (Hapa), Fürts, Blum, Horváth, Lantos.
Másnap a helyi lapban így áradoztak a zöld-fehérekről:
„Nem halmozzuk rakásra az üres, hangzatos szavakat, hanem egyszerűen igaz, hálatelt szívvel megköszönjük az FTC csapatának, hogy az ideális futballjáték fogalmával megismertetett bennünket, és a SZAK áldozatkész intézőinek, hogy lehetővé tették a Franzstadt reprezentánsaival való találkozást. Megadatott hát nekünk is, hogy Szegeden szemtől-szembe láthassuk a bajnokcsapatot. S hogy ez a rövid másfél óra lezajlott, mégis úgy érezzük, hogy nem röppent el fölöttünk nyom nélkül, hanem megmaradt nekünk valami belőle: egy feledhetetlen emlék és egy kis büszke, ragyogó zöld-fehér zászló. ígérjük, hogy mind a kettőt hűséggel és szeretettel meg fogjuk őrizni. És most Isten veled Franzstadt, a mielőbbi boldog és büszke viszontlátásra!”
(Vitos György – Szegedi Futballkrónika)