A MEGALAKULÁS – „ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

AMI A CLUB – ALAKÍTÁSA ELŐTT TÖRTÉNT

A XIX. század utolsó évei egy új „valamivel” ismertették meg a magyarságot. Egy játékkal, egy atlétikai sportággal mondották a korabeliek, és mi ma már tudjuk, hogy többel. Egy új társadalmi összefogást kiváltó szórakozással, játékkal, sporttal: a futballal.

Az új mókából természetesen nem maradhatott ki a főváros IX. kerülete, a Franzstadt sem. A népes kerület valamennyi grundján, telkén, tágasabb udvarán és néptelenebb utcáján pattogott a rongy-, vagy gumi-, esetleg a bőrlabda. Üldözői főként fiatal , lelkes emberek voltak, akikben magasan szárnyalt a lélek, a vágy egy szebb, egy nemesebb után…..

A bandákban futballozók szeme előtt pedig ott lebegett a cél: a legnagyobb akkori sportegylet, a BTC, és annak pályája, a Millenáris versenypálya. Vezetőikre, a leglelkesebbekre – Weisz Istvánra, Berán Józsefre, Békés Arthurra és Gézára – hallgatva 1899. tavaszán aztán végérvényesen elhatározták: ők is clubbot alapí­tanak.

Az elhatározással aztán megindult a lavina, és előbb lassan, aztán rohamosan növekedett. A futballozó fiatalok kezdeményezését 1899. áprilisában már szinte az egész kerület társadalmi-politikai vezetősége is magáénak érezte, s hozzá minden támogatását megadta.

Az akkor vezető sportlapban, a „Sport-Világban” azután megjelent egy rövid, igénytelen kis hí­r: rövidesen megalakul a Ferencváros Torna Club, a IX. kerületi sportolni vágyók clubja.

A club-alakí­tás hí­rét mindenütt érdeklődéssel fogadták, azonban senki, még az alapí­tók sem sejtették, hogy a club pár év múlva túlnő majd a kerület határain, majd az ország határain is, és mint a kontinens egyik vezető egyesülete állandóan kiveszi részét a világ futball-életéből.

Nem, senki sem sejtette, csak az alapí­tók szemében égett valami legendás tűz, egy sokat í­gérő, harcos, diadalmas tűz.

A MEGALAKULÁS

És aztán elérkezett 1899. április 15-e, amikorra a lelkes ferencvárosiak az Üllői úti Gutgessel – vendéglőbe  összehí­vták a Ferencváros Torna Club alakuló gyűlését. Már eddig is roppant nagy érdeklődés mutatkozott meg a szép eszméért, az azonban most minden eddigit felülmúlóan jelentkezett.

Az ülésen Vajda Károly dohánygyári igazgató mint korelnök rövid szavakkal ecsetelte, hogy a Ferencváros már rég szükségét érzi egy olyan egyletnek, mely  a nemesebb sportokat kultiválja. Bevezetője után átadta a szót Weisz Istvánnak, akiben először merült fel a club-alapí­tás gondolata. Weisz István lendületes szavakkal fejtette ki a megalakulandó egyesület célját, s kérte a jelenlévőket, hogy minél többen lépjenek be az egyletbe.

Weisz István felszólalása után a jelenlevők megválasztották az ideiglenes tisztikart, az FTC első vezetőit. Ez a tisztikar a következő: Weisz István titkár, Békés Géza pénztáros, Varsányi Gusztáv jegyző, Gabrovitz Kornél ellenőr, Malaky Mihály atlétikai művezető, valamint 26 választmányi tag.

Az alakuló-gyűlés választott még egy alapszabály készí­tő bizottságot, és elhatározta: az alakuló közgyűlést május első hetében tartják meg.

1899. május 3-án este 8 órakor a zöld – fehér szí­neket viselő „Ferencvárosi Torna Club” (röviden:FTC) megtartotta alakuló közgyűlését a Ferencvárosi Polgári Kör dí­sztermében, s ezzel az aktussal bevonult a magyar, s egyszersmind az egyetemes sport történetébe.

Az alakuló közgyűlést Hindy Károly korelnök nyitotta meg, aki után Weisz István ideiglenes titkár emelkedett szólásra, hogy előterjessze az alapszabályokat, amelyeket a tagok néhány módosí­tás kivételével elfogadtak.

A Club alapszabálya, amelynek lényege később „ferencvárosi …..” vagy „ ferencvárosi eszmék” néven vált közismertté, s mely meghatározta a club működésének irányvonalát, í­gy kezdődött:

„A Club cí­me: Ferencvárosi Torna Club.

Székhelye: Budapest, IX. kerület

A club jelszava: erkölcs, erő, egyetértés”

A club elnökéül Springer Ferenc Dr. ügyvédet, alelnökéül pedig Kurfürst Miklós és Vajda Károlyt választotta meg. Springer Dr. elnök a választás után lelkes hangon beszédben ismertette programját, majd indí­tványozta, hogy a club válasza meg dí­szelnökének Tolnay Lajos cs. és kir. kamarást, országgyűlési képviselőt, amit a közgyűlés nagy lelkesedéssel vett tudomásul.

Ezután az alakuló közgyűlés még 30 választmányi, és 10 választmányi póttagot, és 3 tagból álló számvizsgáló bizottságot választott, majd Hindy Károly bezárta az ülést. A közgyűlést kedélyes társas – vacsora követte, Barna Antal,  Springer Ferenc Dr. Weisz István és Vajda Károly mondott pohárköszöntőt, éltetve az új clubot, és szí­neinek, a zöldnek és a fehérnek sok sikert kí­vánva.

A kocka el volt vetve, de még senki nem tudta, hogy mit hoz a jövő, csak a Magyarok Istene, akire az alapí­tók az új clubot bí­zták.

A képekre kattintva olvasható az eredeti kézzel í­rott napló: