Bodnár Sándor

Bodnár Sándor (1890. szeptember 20., Budapest – 1955. november 6., Budapest) a Kassai AC, az NSC, majd a MAC (az év játékosa: 1912/13) jobbösszekötője, 1910 és 1916 között 20 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdí­jgyőztes magyar együttesnek.

Erőteljes, rohamozó tí­pusú játékos volt. Feltartóztathatatlan kitörések és óriási erejű lövések jellemezték játékát. (A későbbiek közül Bene mozgása emlékeztetett leginkább Bodnár Sándorra.) Az összjátékban is megfelelt. Szélsőit — főként Sebestyén Bélát — igen jól foglalkoztatta. Schlosser Imrével is nagyszerűen megértették egymást. Rúgótechnikája egészen kivételesnek bizonyult. A labdát állí­tott helyzetből vagy kapásból egyforma erővel és biztonsággal zúdí­totta kapura. Emlékezetesen kiváló teljesí­tményt nyújtott 1912. április 14-én, a Németország elleni találkozón (4:4). Ekkor 1:4-es félidő után három ragyogó gólja mentette meg az elveszettnek vélt mérkőzést. Nagy gólképességét bizonyí­tja, hogy további két alkalommal (1912. Norvégia 6:0 és 1914. Franciaország 5:1) szintén három-három góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a magyarfutball.hu felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories