Elhunyt Szabó László

Életének 79. évében elhunyt Szabó László, a Ferencváros korábbi kiváló labdarúgója. A technikás fedezetet a szakemberek annak idején Bozsik József utódjának tartották, ám 1956-ban, egy franciák elleni utánpótlás válogatott mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett, ami kettétörte karrierjét. A legendás Szabó-Dékány fedezetsor immár az égben találkozik újra. Az egyszeres válogatott, az FTC-ben 94 mérkőzésen szerepelt saját nevelésű Szabó László temetése március 29-én, nagypénteken, 14 órakor lesz a Rákoskeresztúri Új köztemetőben.

Március 13-án délután Friedmanszky Zoltánnal, a Fradi egykori gólerős csatárával és sikeres edzőjével a fényképalbumainak segí­tségével nosztalgiáztunk. Elmesélte, hogy 1954 januárjában részt vett a Soós Károly által dirigált csapat dobogókői alapozásán. Az edzőtáborban két újonc volt, rajta kí­vül Szabó László, a saját nevelésű fedezet. Az újoncok a hagyományos avatási szertartásig nem vegyülhettek az „öreg” játékosokkal. Az avató bizottság elnöke a csapatkapitány, Kispéter Mihály volt. A különböző próbatételek után ő határozta meg a büntetést, hány kemény és puha ütés illeti az újoncok hátsó felét. A felavatás után teljes jogú tagokká váltak, í­gy kaphattak a bizottság mellett „működő” demizsonból is. Frici bátyám elmondta, hogy Szabó Laci előzetesen annyira félt az avatási szertartástól, hogy haza akart menni. Szerencsére nem tette ezt, í­gy hamarosan a csapat meghatározó játékosa lett, szemben Friedmanszky Zoltánnal, aki mint TF hallgató, az akkori szabályozások miatt csak a főiskola elvégzése után, 1957-ben lehetett a Fradi igazolt játékosa. Borzasztó, e nosztalgiázás közben Szabó László már nem élt.

1953-uefa-torna-ifivalogatottMegint elkéstem. Bánki Dodi közvetí­tésével léphettem kapcsolatba Szabó Lászlóval, és az Internet és a fellelhető í­rásos anyagok segí­tségével készültem a találkozóra, a beszélgetésre. Sokat gondolkodtam, tudok-e olyat kérdezni, amire a kapott válasz valamilyen újdonságot szolgáltat a fradisták számára. Sajnos, most már nincs lehetőségem kérdezni, csak össze tudom foglalni ennek a páratlanul tehetséges labdarúgónak a rövid, de a szurkolók számára emlékezetes pályafutását.

Ő nem budapesti, hanem törökőri gyerek volt. (A fiatalabbak kedvéért: Törökőr a mai Zugló egy része.) Az ottani grundon fedezte fel Száger Misi bácsi és lett már 14 éves kora előtt a Fradi (akkor ÉDOSZ) igazolt játékosa. Az úttörő csapatból hamar felkerült az ifibe. Ifistaként nagyon szép sikereket ért el. Meghatározó játékosa volt az 1953-ban UEFA-torna győztes ifjúsági válogatottnak.

A szövetségi kapitány Sebes Gusztáv volt, aki a csapatból kiemelte Szabó Lászlót, Rajna Károlyt és Tichy Lajost, és elvitte őket a nagyválogatott svédországi túrájára. Igen, a szakemberek valóban a kis Szabóban látták a nagy Bozsik utódját, akinek szépen alakult a pályafutása. 1953 augusztusában, igaz akkor még balösszekötőként, bemutatkozott az NBI-ben. A bemutatkozást 94 mérkőzésen (ebből 68 bajnoki) való szereplés követte, legendává vált a Bp. Kinizsi Szabó-Dékány fedezetpárja.

Hétszer volt ifjúsági, négyszer B-válogatott. A szép karriert szintén egy válogatott szereplés törte ketté. 1956. március 25-én az MTK-pályán a magyar-francia utánpótlás válogatott mérkőzésen Szabó László súlyos térdsérülést szenvedett. A Képes Sport – többi között – ezt í­rta a 2:2-re végzett mérkőzésről: „A játék egyre erősödik. Seipelt osztrák játékvezető gyakran akasztja meg a mérkőzést. Ő az oktató játékvezetők tí­pusához tartozik. Nemcsak sí­pol és mutat, magyaráz is. Kézzel, lábbal, szóval. De ez a módszer sem használ, mert Szabó úgy megsérül, hogy ölben viszik le a pályáról.” Egyes források szándékos durvaságról í­rtak, Szabó László azonban utólag is azt vallotta, hogy a francia játékos nem tehetett a sérülésről. Ez azonban, sajnos, nem változtatott azon a tényen, hogy az a térd sohasem lett a régi. Lehet, hogy az akkori orvosi módszerek sem voltak olyan korszerűek, mint manapság, de ő is türelmetlen volt, mert játszani akart, ami egy edzőmérkőzésen a másik térdének a sérüléséhez vezetett. Ezzel végleg befejeződött az í­géretes karrier… Még voltak próbálkozásai a tartalékcsapatban, de azokon már nem sikerült a tőle megszokott szí­nvonalon játszani.

19540626-csapatkep„Fájdalomdí­jként” 1956 decemberében még elvitték a Fradi jugoszláviai portyájára, amelyen megélhette, hogy hivatalosan is magára ölthette a zöld-fehér mezt. Utólag válogatott játékos is lett, amikor 2003-ban az MLSZ hivatalos mérkőzéssé minősí­tette az 1956. február 29-i Libanon elleni meccset. Ezek azonban nem tudták mérsékelni azt a fájdalmat, amit a kettétört pályafutás okozott. A pályán eltöltött évek azonban annyi szép emléket adtak Szabó Lászlónak, hogy megmaradt igazi fradistának.

A Ferencvároshoz való kötődése mellett élete végéig hűséges maradt Törökőrhöz, ott élt családjával. Gyermekei, két leánya és egy fia, öt unokával ajándékozták meg. A család sport iránti elkötelezettségére jellemző, hogy nővére, Szabó Ágnes, Európa-bajnoki ezüstérmes, kétszeres bronzérmes válogatott kosárlabdázó, akinek első férje Parti János olimpiai bajnok kenus volt. Törökőr, Szabó László ott dolgozott kiváló autószerelőként, ott mesélt a Várna utcai borozóban egy-egy pohár fröccs mellett a barátainak.

Remélhetőleg legjobb barátaival, idősebb Bánki Józseffel (Bánki Dodi édesapjával), a vasasos Mathesz Imrével és a „Kalap” néven ismert Zöllei Jánossal már találkozott odafent, és együtt kvaterkáznak.

Szabó László, kis Szabó, Lacika, Lador! Isten nyugosztaljon! Emlékedet megőrzi a Fradi-család!

(SzB – 2013. március 18.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories