Feljegyzések a fotelból – Győzelem komoly áldozatokkal

Ránézve a tabellára és felidézve a Mezőkövesd elleni őszi mérkőzésünket, elég felemás érzésekkel ültem le a fotelomba. Nem mintha az előző öt győztes mérkőzés után bármennyire is kellett volna idegeskednem, de belül akaratlanul is mocorogni kezdtek az idegszálak. Pedig a tabella nagyon is egyértelmű üzenetet küldött: a Fradi csak gólaránnyal szorul a negyedik helyre, a Mezőkövesd számára meg főleg a tegnap esti paksi győzelem után egy újabb vereség már több mint vészhelyzetet jelenthetett. Aztán az őszi hazai szenvedés is mély nyomokat hagyott bennünk, hiszen egyike volt Moniz azon meccseinek, amikor a csapat gólhelyzetek sokaságát puskázta el, büntetőt is kihagyott, mégis egy soványka döntetlenre futotta. Pedig most nagyon is hiányzik az a két pont, amit odaajándékoztunk Véber György csapatának. Húsvét elmúlt, karácsony meg messze van, í­gy joggal reméltem, hogy több ajándékkal már nem akarunk kedveskedni a borsodi csapatnak. A kiesés réme legyen az ő gondjuk, nekünk a három pont kell, hiszen a dobogós reményeink a remek győzelmi sorozatunk következtében újra elérhetővé váltak. A Videoton nem hibázott, igaz ehhez kellett az öt akadémistával felálló Honvéd, akik bár lelkesen kergették a labdát, de túl nagy veszélyt nem okoztak. A mérkőzés nézése közben (nálunk déltől szakadt az eső, í­gy kényszerültem a tévé elé) egy bizonyos téli női ruhadarab jutott az eszembe, olyan érzésem volt, hogy a hazai csapat az edzőváltás után nem nagyon akarja a győzelmet.

A Mezőkövesdnél ugyanezt nem lehetett érezni. Ők győzni akartak, mindenáron. Most kell mély levegőt vennem és lehetőleg indulatok nélkül értékelni a mai győzelmünket. Ami valószí­nűleg nem fog menni, de megpróbálok olyan szavakat használni melyek még eltűrik a nyomdafestéket. Mert amit ma a Mezőkövesd labdarúgás cí­mén bemutatott, az a foci szégyene. Melyre nincs mentség, melyre nem lehet felhozni a kiesés rémét. Ettől még nem kell Freddy Krügerré válni, nem kell habzó szájjal, kiélesí­tett focicsukával a pályára lépni. Olyan 90 percet láttunk, ahol végül is biztosan nyertünk, de olyan vezér- és véráldozatokat szenvedtünk, mely valószí­nűleg erősen vissza fog ütni a Diósgyőr elleni mérkőzésünkre.

Ha ez volt a cél, akkor ezt sikeresen teljesí­tették (a célszemélyek megnevezését a kedves olvasókra bí­zom). Mateos és Jenner összeszedte az 5. sárgáját, Pavlovicot meg kiállí­tották. Mateos akkor kapott sárgát, amikor a visszajátszásból is láthatóan, hozzá sem ért a mezőkövesdi játékoshoz. Jenner nem tudom miért kapott sárgát, de azt igen, hogy előtte a „kissé” felhevült hazai hátvéd egy jól irányzott ütéssel leterí­tette a szélsőnket, akinek vérzett is orra, de ez sem hatotta meg a bí­rót, csupán sárgával jutalmazta a bokszmeccseken használatos ütésfajtát. Pavlovic pedig számon kérte a hazai csatár műesését, aki ezt egy lökéssel jutalmazta. A bí­ró erre mindkettőt kiállí­totta. Salamoni döntés, mondhatnánk, de ezzel valószí­nűleg véget is ért a hátvédünk tavaszi szezonja. Egyszer már volt kiállí­tva (akkor sem érdemelte meg), ráadásul a kissé vastagon fogó ceruzát egy kis reklamálás után vékonyabbra cserélte az MLSZ. így kell bosszút állni, most mint visszaeső biztosan három meccset fog kapni. Úgy, hogy az eddigi meccsein nem nagyon tudnának felidézni olyan komoly szabálytalanságot, melyeket ma a hazaiak követtek el!

Miközben a hazai játékosok ámokfutást rendeztek, percenként rúgtak bele egy játékosunkba, Leo többet volt a gyepen mint két lábon. Ezt nevezik focinak? Ezt nevezik kreatí­v játéknak? Biztos nem vagyok egyedül, de engem nagyon „feldobott” (öncezúra, más szót akartam használni) a mai Nemzeti Sportban a magyar média nagy fociszakértőjének (köznyelven csak „kaszinógyuri”) nyilatkozata, mely szerint „Nyer a Mezőkövesd! Az utolsó esélyek egyike, a Fradiban pedig nem érzek annyi kreativitást, hogy esélytelen legyen a házigazda.”

Azt nem állí­tom, hogy a mai győzelmünk egyenlő volt a labdarúgás csúcsával. Talán még kreatí­vak sem voltunk, bár azt nem tudom minek nevezzem, hogy a mérkőzés jelentős részében alig volt az ellenfélnél a labda. Ha már annyira szakértőzni akarunk, akkor talán az róható fel, hogy nem termeltük sorozatban a gólokat. Pedig azt kellett volna, jól kitömni ezt az alattomosan játszó csapatot. Elnézést, ha a kelleténél dühösebb vagyok, de tényleg nehéz megfontoltam és bölcsen értékelni a mai találkozót. Főleg annak a fényében nem, hogy jövő szombaton nem játszhat Mateos, Pavlovic és Jenner.

Szépen sorban ki lettek pontozva. Egy olyan mérkőzésen, melyen egy pillanatig sem volt kétséges a győzelmünk. Emiatt örülni sem tudok maradéktalanul, legfeljebb egy kis kárörömöt érzek, hogy végül is mi zavartuk a Mezőkövesdet az NB2-be. Mert ott a helyük. Hiába kaptak felújí­tott stadiont.

Elnézést ha magáról a mérkőzésen történtekről nem nagyon í­rok. Voltak helyzeteink, uraltuk is a játékot, de kreativitást számon kérni nem lenne ildomos. Mert ahhoz olyan ellenfélre van szükség, aki játszani akar és nem verekedni. Jó lenne ha „szakértő úr” felhí­vná a fiát telefonon és közölné ezt vele.

Győztünk, de vajon milyen áron? Jövő héten kiderül.