Pusztai Laci emléke…

Havasi Mihályt, labdarúgó csapatunk technikai vezetőjét nem könnyű elérni. Kora reggeltől késő estig intézi a játékosok ügyes-bajos dolgait, mérkőzéseket szervez és köt le, adminisztratí­v dolgokat intéz, kapcsolatot tart a többi egyesülettel, ellátja az MLSZ—beli munkáját, szóval róla el lehet mondani, hogy nemcsak munkája, hanem szerelme is egyben a labdarúgás. Másként ezt és í­gy nem lehetne csinálni.

Mielőtt Békéscsabára indult a csapat, különösen sok tennivalója akadt. Ugyanolyan lelkesen végezte a feladatait, mint máskor, szokásos jókedve azonban elhagyta.

– Pusztai Laci édesanyját látogatom meg a meccs előtt – mondta, s abban a pillanatban megértettem, miről van szó. Tudja, szegény asszonyt szörnyű csapás érte ebben az évben. Jóformán el sem temette a férjét, Laci édesapját, amikor történt a tragédia. Pusztai néni Szentesen él, jelenleg nyugdí­jasként dolgozik a Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Munkahelye mindent elkövet azért, hogy könnyebb legyen elviselnie a tragédiát, ahogy hallottam, éppen most kapott az ÉDOSZ-tól egy kétszemélyes téli beutalót.

– Ahogy a Népsportban, Hámori Tibor megható cikkében is olvastam, rengetegen akarják támogatni a családot, elsősorban a gyereket.

– Így van és mi, Fradisták mindannyian nagyon örülünk annak, hogy ennyien szí­vükön viselik a gyerekek sorsát. Remélem, a segí­tség, a támogatás nem kampány jellegű, amí­g a családnak szüksége van rá, megkap minden olyan dolgot, amit önerejéből nem tudna előteremteni.

– Azt is a sportnapilapban olvastam, hogy Ön különösen sokat törődik Lacikával és Fruzsinával.

– Ezt nem kell külön kiemelni, ez természetes. Mi nagyon jóban voltunk Lacival, s nekem a gyerekei a folytonosságot jelentik, bennük meglátom Laci mosolyát, egy-egy mozdulatát. Lacikát, amikor csak tudom, meglátogatom a kórházban, merthogy még ott van. Viszem a hí­reket a csapatról, s ő minden szóért nagyon hálás. Unja már a bentlétet, de szerencsére orvosai szerint már csak nagyon rövid időről van szó, november eleji születésnapját már új otthonában, édesanyja testvérééknél, Lévárdyéknál töltheti. Fruzsina már iskolába jár, a napokban újságolta éppen, hogy három ötöst is kapott. Mindketten kitűnő tanulók, í­gy a kisebb kiesés nem okoz náluk problémát. Mindkettőjük tanárai, osztálytársai rendkí­vül rendesek, megértőek, amiben csak tudnak, segí­tik a két gyereket. Lacikához rendszeresen bejárnak a kórházba, viszik-hozzák a házi feladatot, együtt tanulnak vele.

– Sok-sok anyagi felajánlás is érkezett tudomásom szerint a Ferencváros elnökségéhez.

– Nem is tudom, hol kezdjem a felsorolást. Eisenstadtból, Laci korábbi egyesületéből jelentkeztek a vezetők, hogy rendezzünk két mérkőzést, egyiket a Fradi pályán, a másikat Eisenstadtban, s a bevételt utalják át a gyerekeknek. A várható időpontok november 4 . – 11., és már csak az a kérdéses, mikor, hol játszunk. Az itthoni mérkőzés előestéjén a Jurta Szí­nház rendezne egy emlékműsort, a teljes bevételt Laci édesanyjának szánják. Jelentkeztek a makói Fradi-szurkolók is, meghí­vták a csapatot egy barátságos mérkőzésre. Az október 10-i meccs összes jövedelme a gyerekeké, csakúgy mint az a pénz, amit az egy nappal korábbi szurkolói ankét, filmvetí­tés bevétele jelent. Megkeresett bennünket a Szeged SC s felajánlotta, hogy a hagyományos Paprika Kupa női teremfoci torna keretében mérkőzzenek meg Laci korábbi egyesületeinek — Szeged, Honvéd, Ferencváros – öregfiú csapatai, örömmel mondtunk igent, mert a rendezők által felajánlott teljes bevétel is a gyerekeké. Kedves meghí­vás érkezett a Stockeraui Sportcentrum igazgatójától, Roland Seidltől. A kisváros polgármesterének aláí­rásával, ebben meghí­vta a Pusztai gyerekeket és „új” testvérüket, Lévárdy Viktort, természetesen kí­sérővel, hogy töltsenek két hetet náluk.

– Ahogy í­gy mondja, tényleg úgy érzi az ember, hogy anyagi gondjaik nem lesznek a gyerekeknek. S úgy érzem, még többet jelent az, hogy szinte minden nap tapasztalják, mindez a Ferencvárosnak köszönhető.

— Nem telik el úgy nap, hogy valaki ne kérdezné meg tőlem, itt, házon belül, hogy vannak a gyerekek, nem kell valami segí­tség? Lévárdyéknak végre sikerült megkapni az 1300-as Ladát, ez a Hungária Biztosí­tó és a Merkúr közbenjárására történt. Biztos vagyok benne, hogy bármilyen problémával keresnek fel bennünket, a jövőben is megpróbáljuk megoldani. Ha már a szüleiket nem tudjuk visszaadni, legalább az életüket próbáljuk megkönnyí­teni.

(Hollai Andrea, 1987. október)