Könyvajánló: Hatan a mágikus csapatból
Az Aranycsapat szó hallatán szinte mindenki az ötvenes évek varázslatos tudású válogatottjára gondol, akiket a világ minden részén csak Mágikus Magyarok néven emlegetnek. A hiánypótló kötet hat „mágikus” labdarúgó életét mutatja be. Közös bennük, hogy mindannyian Vas megyéből indultak, de pályafutásuk másutt, neves klubcsapatokban teljesedett ki. Egyikük állandó Aranycsapat-tagnak számított, de van, aki mindössze egy alkalommal ölthette magára a válogatott mezét. Azonban ne feledjük, hogy abba a ragyogó csapatba egy alkalommal is megtiszteltetés volt bekerülni, hiszen akkoriban a magyar B- és C-válogatott is a világ bármely együttese ellen esélyesként lépett volna pályára.
Kikről szól a könyv?
Három remek kapusról: Horváth Györgyről, akiben Grosics Gyula is komoly vetélytársat látott, Fazekas Árpádról, akit a múlt évszázad ötödik legjobb kapusának választottak a Bayern Münchennél és Danka Imréről, akit maga Puskás Öcsi követelt a válogatottba. Három csodálatos mezőnyjátékosról: Lóránt Gyuláról, aki edzőként is a csúcsra jutott a Bundesligában, Kotász Antalról, akire még egyetlen aranylabdás labdarúgónk, Albert Flórián is felnézett, és Tóth II Józsefről, aki tiszteletére nemrég Csepelen szobrot állítottak.
A maguk idejében ismert labdarúgóknak számítottak, de idővel kezdtek elfeledkezni róluk. A könyv a hat „mágikus” labdarúgó pályafutása előtt tiszteleg.
Mindnyájunk Tüskéje nagyon udvariasan fogalmazott Lóránttal kapcsolatban. Pedig ő még játszott ellene. Nekünk, szurkolóknak az volt a véleményünk, hogy minden idők egyik legdurvább hátvédje, aki nem egy játékos pályafutását megtörte, (köztük Kertész Tomiét is), noha játéktudása alapján nem lett volna rászorulva. Ezt a véleményem azóta is tartom, pedig láttam jónéhányat. Lóránt azonban sokáig megúszta, mert védte a hatalom. Nem véletlen, hogy 1954 után hamarosan ejtették.