Payer Imre

Payer Imre

Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi szí­nvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészí­tette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstí­lusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadí­tó rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel. 

Fénykorában, az első világháború előtt – a magyar labdarúgók közül elsőként – Angliában profi szerződést ajánlottak neki, amelyet azonban nem fogadott el.

Roppant ereje ellenére mindig sportszerűen harcolt, amely még fokozta egyébként is nagy népszerűségét.

1919-ben a bécsi túrán összekülönbözött az FTC vezetésével és kilépett, Bécsben maradt.

A Nemzeti Sportban 1925-ben í­gy emlékeztek róla:

Az 1913-as osztrák-magyaron: Blum, Payer, Bródy

Az 1913-as osztrák-magyaron: Blum, Payer, Bródy

Az eddig pályán szereplő hátvédek közül ő volt a legnépszerűbb és legfélelmetesebb. Az általa elrúgott labda tényleg csak úgy zúgott a levegőben. A tizenegyeseinél az Isten irgalmazta csak a kapust, hogy keresztül nem lőtte a labdával. Szeretett sokat beszélni, azért is nevezték el „dumás embernek”.

A legfegyelmezettebb játékosok közé tartozott, éppen ezért nagy feltűnést keltett, amikor 1919-ben összekülönbözött az egyesülete vezetőségével és az FTC-ből kilépett.

Egy ideig Bécsben játszott, majd hazajött és a Zuglói AC-ba lépett. Az egyetlen kikötése az volt, hogy az FTC ellen nem lép pályára…

1923-ban Olaszországba költözött. Egy ideig még játszott, majd több, mint húsz éven át különböző osztályokban edzősködött (1922-23: Brescia, 1926-27: Modena, majd Atalanta, 1930-31: Udinese, 1931-32: Carrarese, 1933-34: Torino, 1935-36: Atalanta, 1936-37: Entella Chivari, 1937-38: Lecco, 1938-40: DAFL Falk Sesto San Giovanni, 1940-44 és 1951: Carrarese).

Kezei alól olyan labdarúgók kerültek ki, mint Vanucci, Venturini, Piccini, Marchini, Frossi és Viola.

1955-ben tért haza, két év múlva hunyt el.

(Antal Zoltán, Hoffer József, Nagy Béla, Szűcs László és Selmeci József í­rásainak, interjúinak felhasználásával)

4 Vélemény a cikkhez: Payer Imre

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories