Sándor József

Sándor József

Eisenhofferhez hasonlóan Kispestről került az FTC-be. Huszonöt éves korára még azt is elérte, hogy válogatott legyen.

A fedezetsorban rendre megbí­zhatóan szerepelt. Szorgalma, munkabí­rása, és megbí­zhatósága emelte a legjobbak közé. Rendkí­vül sokat vállalt magára. Hiányossága között emlí­tették a gyorsaságát illetve a passzjátékát.

Az 1925/26-os szezonban már a csatársorban tudott a csapat legeredményesebb támadója lenni olyan társak előtt, mint Pataki és Kohut. A leghí­resebb „beugrása” a ferencvárosi csatársorba egy Vasas elleni meccsen történt (1926. március 7. FTC-Vasas 4:1).

„Az FTC kitűnő válogatott halfja segí­tségére sietett a sérülések miatt meggyengült csatársornak. Kiváló képességeinek nemcsak ötletes mezőnyjátékkal adta tanújelét, hanem szemfüles és eredményes góllövőnek is bizonyult. Sorozatban lőtt négy pompás gólja büszke és ritka rekord.”

(Ez a rekord a mai napig tartja magát az FTC – Vasas Üllői úton ví­vott párharcaiban.)

1937 tavaszán Bródy Sándor betegsége után ült le a Ferencváros kispadjára, ahol az idény végéig 18 mérkőzésen dirigálta a csapatot.

Az ezüstérmes csapatot hét bajnoki találkozón vezette, amelyből hatot megnyertek Toldiék, egy döntetlen mellett.

A KK győzelemig vezető úton a Slaviát, a Viennát és az Austriát múlták felül Sárosiék  (a Lazio elleni győztes döntő mérkőzésein már Rauchmaul Emil vezette a csapatot).

Érdekesség, hogy az első és az utolsó mérkőzésén is az Austria csapata volt az FTC ellenfele és mindkét alkalommal nagy különbséggel győzött a zöld-fehér csapat (7:2 és 6:1).

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories