Monostori Károly

Monostori Károly

Játékosként két évig, intézőként haláláig, huszonhét éven át szolgálta szeretett egyesületét.

Mikes Károly a Kispestben kezdett futballozni, innen is került be egyszer a válogatottba.

A sokoldalú labdarúgó a fedezetek és a belsőcsatárok helyén is ügyesen játszott. A jobbszélen gyors, hasznos játékosnak bizonyult. Pontosan adott be, de ritkán tört kapura.  Amikor a Fradihoz szerződtették, jó formában volt. A Fradiban többször a fedezetsorban szerepelt.

– A Kispestben kezdődött a pályafutásom, válogatott is onnan voltam, igaz, csak egyszer. A felejthetetlen meccseket azonban zöld-fehér mezben játszottam. 1934-ben kerültem a Fradihoz. A Sparta elleni prágai KK-mérkőzésen a sajtó szerint a mezőny legjobbja voltam. Akkor még Mikes néven kergettem a jobb szélen a labdát. Kitűnő játékosok között játszhattam, amit nagy-nagy megtiszteltetésnek tartottam.

1934/35 telén afrikai túrán szerepeltünk. Ma is emlékszem, hogy a fél csapat mennyire szenvedett a tengeri betegségtől. „Szenvedtünk” a túra befejező állomásán, Portóban is: a szintén ott túrázó újpestiektől 5:2-re kikaptunk. Másnap azonban az akkori portugál bajnokot, az FC Porto csapatát legyőztük! A hazai, bí­ró minden igyekezettel azon volt, hogy legalább a döntetlent „kihozza”. Ennek érdekében mindent elkövetett, 100 percig tartott a mérkőzés!

Monostori Károly, Toldi Géza, Logodi László

Elmesélte, hogy a KK-meccsek hangulata valami egészen felemelő volt és siker esetén sok pénzt lehetett nekik is valamint a klubnak is keresni.

– Az én pályafutásom, sajnos, nem volt hosszú. Jött egy sérülés és befejeztem. Öregfiúként focizgattam, a pályától nem tudtam elszakadni. Ezért is örültem nagyon, amikor 1959-ben felkértek, hogy legyek az FTC egyik intézője. Bizony, azóta sok játékos igazolását tartottam a kezemben… Az 1962/63-as év a működésem alatti első ferencvárosi bajnokságot hozta. Az utolsó mérkőzést követően emlékezetes kis ünnepséget rendeztünk. Nagyszerű kollektí­va volt. Egyébként nincs kedvencem, az egész csapatot a magaménak érzem. Jó a fiúkkal, változatlanul szeretem az öltözők hangulatát, légkörét. A Ferencvárost szinte otthonomnak tekintem.

1986 januárjában a pályán, a Springer-szobor mögötti részen érte a halálos szí­vroham…

(Nagy Béla interjújának valamint Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)

3 Vélemény a cikkhez: Monostori Károly

  • Nyugodjon békében, nagyszerű ember lehetett. És az, hogy a szentélyben, a Springer-szobornál érte a halál, szí­vszorí­tó.

  • Monostori Karcsi egy nagyszerű EMBER volt! Nyugalma, kiegyensulyozottsága és határtalan Fradi szeretete minden fradi barát szivében él. „Csicsika” mert ez volt a beceneve, elmaradhatatlan volt a felnőtt, ifi, serdülő meccsek világától. Itt a fradi közegében élt,
    Ilyen önzetlen ember azt hiszem ma már nincs is. Ebben a rohanó pénzhajszoló világban talán ő volt az „Utolsó Mohikán”.
    Büszke lehetsz rá Erik!
    Emléke mindig velünk lesz!

  • Nyugodj Békében Dédi!!! Soha nem felejtelek el!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories