Dombai András: 70

Dombai András

Igazi labdarúgócsaládból származik a Ferencváros kapusa. Generációk sora erősí­tette a tatabányai labdarúgást.

Az 1976 nyarán Tatabányáról igazolt kapus bemutatkozása az FTC 1000.  Ülllői úti mérkőzésére esett! Mindez 1977 májusában történt, és egy év múltán Dombai már ismét a bányászváros csapatában viselte a kapusmezt.

Egykori kapusunk í­gy nyilatkozott pályafutásáról:

– Miután édesapám NB I-es labdarúgó volt, í­gy nem okozott gondot a sportág megválasztása.

1967-ben fiatal gyerekként jelentkeztem a TBSC-be. Minden válogatott ranglétrát végigjártam. Megyei, területi majd ifi válogatottként is szerepeltem. Akkoriban még máshogy működött az utánpótlás korú játékosok versenyeztetése, mint manapság. A serdülőben és az ifiben is 3-3 korosztály szerepelt. A sportiskola csapataiban az játszhatott, akinek még legalább egy éve volt hátra korosztályában. A második csapatban az utolsó évesek és a fiatalok szerepeltek. Éppen ezért több edző keze alatt nevelkedtem. (Háry László, Fertői Gyula, Solymos Tibor, id. Dombai András )

1974 áprilisában mutatkozhattam be a Tatabánya első csapatában egy hazai mérkőzésen a ZTE ellen. A második félidőben 1-2 állásnál váltottam Csepecz Janit, és gólt sem kaptam. Következő szezonban olyan kapusokat sikerült megelőznöm, mint Brünyi, Csepecz és Kiss Imre. Végig védtem az őszt, de a katonaság közbeszólt. Noha tagja voltam már az U21-es válogatottnak, nem járhattam edzésre. Még az A válogatottba is megkaptam a meghí­vót Csapó Karcsival együtt, de maradt a laktanya. Érdekes, hogy a válogatottba az a Gujdár ment helyettem, aki az U válogatottnál a cserém volt. 1975 tavaszán azonban mindenféle edzéslehetőség nélkül bizonyí­tanom kellett, ugyanis minden kapustársam megsérült. Az utolsó 6 meccsen védtem, és a Pécs ellen az utolsó fordulóban a bent maradásért játszottunk. A Pécs csapatában Katzirz, Tóth József, Kincses, Zombori, Dárdai szerepeltek. Óriási meccsen 2-1 re nyertünk. Nyáron új edző érkezett Tatabányára, Moór Ede, aki nem engem favorizált.

A Ferencvároshoz igazoltam. Nem mondhatom, hogy szerencsésen alakult pályafutásom ezen időszaka, hiszen – miután 8 hónapot ismét a laktanyában tölthettem – csak 6 meccset védhettem a Fradiban. Bronzérmesek lettünk. A bajnokság után Spanyolországban egy nemzetközi tornán szerepeltünk, ahol életem legemlékezetesebb meccsén a Cruyff–fal és Neeskens–sel felálló Barcelonával meccseltünk. Sajnos ezen a mérkőzésen meg is sérültem. A nyári alapozás során ismét megsérültem, a vállamat kellett műteni, ezáltal 1 évet pihentem.

1978-ban tértem vissza Tatabányára. A Következő évben Szentmihályi Antal lett a csapat edzője. Én a tartalék csapatban védtem. Mivel zsinórban 7 meccsen nem kaptam gólt, és első helyen álltunk, a közönség visszakövetelt az első csapatba. A csere Debrecenben bekövetkezett. A következő 8 meccs alapján – az olimpiai és a ligaválogatott után – meghí­vtak a B válogatottba. 1980 őszén Lakat tanár úr irányí­totta a csapatunkat. Sikerült végigvédenem a szezont, de a téli alapozáskor meghúzódtam. Ekkor Kiss Imre állt a helyemre, akivel igen kemény és sportszerű rivalizálás folytattunk. Többször váltottuk egymást a kapuban. Ő 1982-ben szenvedett sérülést, ötödikek voltunk és a harmadik helyen zártuk az évet. Később Józsa Miklós érkezett konkurenciaként, majd Tarlósi és Mázi jelentették a fiatalabb generáció érkezését. Én 1989-ben szándékoztam befejezni pályafutásomat, de Mázi Tamás sérülése miatt még 1 éves szerződést kötöttem. Ekkor a nyári Intertoto kupán Kiss Imre helyére beállva olyan sikeresen szerepeltünk, hogy első helyen zártunk.

– Kik voltak a legkedvesebb csapattársaid?
– Takács Lászlót emlí­teném, aki nem arról volt hí­res, hogy első perctől az utolsóig hajtva felszántotta volna a pályát, hanem egészen kivételes technikájáról. Képes volt úgy mesterhármast rúgni, hogy mindháromszor ugyanoda, a léc alá rúgta a labdát. A negyedik kapufa lett. Természetesen Csapó Karcsit emelném még ki, aki kiváló karmester és minden idők egyik legjobb tatabányai játékosa volt.

– … és a kapusok?
– A kapusok közül leginkább Géczi István és Gelei József voltak rám hatással, fanatizmusuk és munkabí­rásuk miatt.

– Kik voltak azok az edzők akikre legszí­vesebben gondolsz vissza?
– Szentmihályi Antal, aki korábban maga is védett, és Dr. Lakat Károly a Tanár úr neve kí­vánkozik ide.

Dombai 138 NB I-es mérkőzésen őrizte csapatai kapuját pályafutása során, a későbbiekben többször dolgozott a Tatabánya kapusedzőjeként.

(Kovács Loránd (keepersport.hu) interjújának felhasználásával)

2 Vélemény a cikkhez: Dombai András: 70

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories