SIMI

SIMI_0003
Egykori játékostársam és barátom, Simon Tibor személyében olyan egyéniséget vesztettünk el az a tragikus áprilisi napon, aki nagyon sokat tett a kilencvenes évek sikeres Ferencvárosért és a magyar futballért. És még sokkal többet tehetett volna a jövő labdarúgásának felemelkedéséért…

Simi karizmatikus figura volt. Fanatizmusával összetartotta a csapatot, ha kellett, vért izzadt a sikerért, és ha a helyzet úgy diktálta, jó értelemben vett védelmet nyújtott nekünk, a társainak, a pályán.

Felkarolta a csapat fiatal játékosait, mindent megtett azért, hogy beleverje a fejükbe, mit jelent a szó, „Ferencváros”, és mit a klub cí­merében a három E-betű. Elmagyarázta nekik, a pálya szentély, ahol nem elég csupán fellépni, tenni is kell, hogy vastaps legyen a köszönet a produkcióért.

Karizmatikus, energikus, segí­tőkész ember volt, és önkritikus. Tudta, és tisztában volt vele, hogy tudjuk, nem látványos játékával tűnik ki a mezőnyből. Példátlan küzdeni tudásával azonban kiegyensúlyozta a mérleg nyelvét. Akarata, kisugárzása sokszor lendí­tette át a holtponton a csapatot. Utóbbi az a tulajdonság, amit nem sokszor nem vesz észre a néző a lelátóról, nem osztályoz a tudósí­tó. De mi, a társai, hálásak voltunk érte.

Ezerkilencszázkilencven nyarán Nyilasi Tibor összehí­vta a keret öt alapemberét. Simit, Lipcsei Pétert, Keller Józsit, Telek Mancit és engem. Nyí­l kerek perec megmondta, nem érdekli, ha a szaklap csak kettesre, hármasra értékeli a teljesí­tményünket. Ha nem vagyunk sérültek, mi mindig játszani fogunk nála.

Láttam a mellettem ülő Simit, hogy mekkora hatással vannak rá edzője szavai. Hatalmas lökést adott neki a felé áradó bizalom – és ő az a fajta ember volt, aki a bizalommal sohasem élt vissza.

Tizenkét év telt el azóta. Tizenkét, sikerekben és buktatókban egyaránt gazdag év. Amikor rajta kí­vülálló okok miatt el kellett mennie a Fradiból, kissé megbántva, de tüske nélkül távozott. Megí­gérte, egyszer még visszatér az Üllői útra. A visszatérés talán már nem volt annyira távoli, amikor valami, valami megmagyarázhatatlan történt. Simi elment, végleg…

Simon Tibor halála óta más a világ, mintha minden megváltozott volna… Hiánya megszokhatatlan, lénye pótolhatatlan, halála felfoghatatlan.

Legyen neki könnyű a föld…

Ifjabb Albert Flórián

Szerző: T. Hámori Ferenc
Kiadó: Pallas Antikvárium Kft. – 2002

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories