Sí­rt a kapus

Sárosi György

Sárosi György

Amikor Orth György, úgy a húszas évek végefelé hazalátogatott Magyarországra, vékony, barna fiúra hí­vták fel a figyelmét. Orth végignézte a fiatal Stefancsics Gyurka játékát és csendesen csak annyit mondott :

— „Megvan az utódom.”

És Sárosi György elegáns, könnyed, mindig sportszerű játékával, jó tizenöt éven át a szurkolók kedvence, a kapusok réme, a csavaros-eszű „agytröszt,” vezére és évekig a világ legjobb középcsatára lett.

1937. szeptember 19-e.

Magyar — Csehszlovák válogatott mérkőzés a Hungária úton. Az ellenfél 3:2-re vezetett, aztán . . . 8:3-ra győztünk.

A csapat utolsó hét gólját Sárosi lőtte. Fejjel, lábbal, kapásból, mindegyiket másképp, a gólszerzés összes lehetőségét megcsillogtatva.

Planicka, a csehszlovákok világhí­rű kapusa a nyolcadik gól után földhöz vágta a sapkáját és a hálóba kapaszkodva úgy sí­rt, mint egy ötéves kisfiú.

-Szurkolók könyve 1957-

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories