Fradista anekdoták: Korányi Lajos

Öngólveszély – felsőfokon

Korányi, a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjeinek egyike ragyogó fizikai felépí­tésű, atletikus mozgású játékos volt. Gyorsaság, jó rúgótechnika, kitűnő helyezkedési képesség és fejjáték jellemezte. Ugyanakkor — nagyszerű adottságainak a tudatában — hajlott a könnyelműségre.

A Ferencváros (Korányi korábbi egyesülete) történetesen a Phőbusszal mérkőzött — ahová a válogatott hátvéd a Fradi után igazolt — és 9: 1-re győzött… Korányi egyik öngólszagú hazaadása után valaki a nézőtéren megjegyezte:

— Mondtam én, hogy Korányi nincs formában!

— Miért? — kérdezte a szomszédja.

— Azelőtt, amikor még a Fradiban játszott, ilyen helyzetekből védhetetlen gólt lőtt volna.

* * *

A harmincas évek hátvédideálja a sok klubot megjárt Korányi Lajos. Negyven válogatottság fémjelzi a klasszisát, de a Bástya, a Ferencváros, a Phőbus, a Nemzeti, majd a WMFC szurkolóit is „megörvendeztette” egy-két öngóllal.

Különösen fradista korszakában citeráztak a nézők, ha saját kapuja előterében Korányihoz került a labda. A prágai Sparta Praha elleni 1937-es KK-meccsen Króni remekül szerelte Horákot, majd komótosan vezetgetni kezdte a labdát hátrafelé. Horák nem hagyta annyiban, lefutotta, visszaszerezte a bőrt, azután biztos helyzetből fölé lőtt.

Egy Fradi-hí­vő megtörölte a homlokát:

— Kész szerencse, hogy Horák elvette Lajától a labdát. Korányi biztosan belőtte volna…

Öcskös a levegőben

A Tolán becenévre hallgatott Ferencváros-szerte a hőn szeretett Korányi I Lajos. 1932 őszén a Szeged FC feljutott az élvonalba, í­gy a roppant kemény balhátvéd szembekerült apró termetű öccsével.

Korányi II Mátyás történetesen jobbszélsőt játszott a Tisza-parti gárdában.

A B-közép viharsebesen kiszúrta, hogy Tolán feltűnően kí­méli Matyi öccsét. Nem hagyhatták annyiban, hangos bekiabálással kérték számon tőle rettegett keresztezéseit.

A válogatott hátvédben fellobbant a harci tűz és egy óvatlan pillanatban úgy kitette az öcsköst a partvonalon, hogy Korányi II látványos repülés után a futópálya salakján landolt.

A cukkolok aggódva figyelték a gyors kis szélső ápolását, és hí­rtelen Korányi I ellen fordult a közhangulat. Egy borí­zű hang recsegte:

— Na Tolán, szorulsz majd, ha ezt megtudja a faterotok…

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-