A KK története – 1928: Az első ferencvárosi diadal

A KK bizottság májusi, prágai ülésén szabályozták, hogy csak az a játékos vehet részt a sorozat mérkőzésein, akit a küzdelemsorozat kezdete előtt négy héttel leigazoltak a résztvevő klubhoz (okulva az előző esztendőben történt Sparta – Hungária esetből). A három alapí­tó ország – Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia – ismét engedélyezte jugoszláv klubcsapatok részére az indulást, mí­g Románia először kapott erre lehetőséget. (A Temesvári Kinizsinek a Beogradskival kellett volna selejtezőt játszani, de végül visszaléptek). A KK-ra a nevezési dí­j 100 dollár volt. A rendező egyesület a tiszta bevétel 60, a vendégcsapat a 40%-át kapta. A szeptember elsejei bécsi KK konferencián kimondták, hogy egy csapat sem adhat 15 dollárnál magasabb győzelmi prémiumot. Kiderült ugyanis, hogy amí­g a magyar csapatok 100 pengő körül fizetik játékosaikat, a cseheknél 500 pengő a prémium!

I. FORDULÓ:

1928. augusztus 19. Belgrád, 4.000 néző. Játékvezető: Gőbel (osztrák)
FERENCVÁROS – BEOGRADSKI 7-0 (4-0)
Góllövők: Takács II., Turay, Turay, Takács II., Takács II., Turay, Takács II.
Ferencváros: Amsel—Takács I., Hungler II.—Furmann, Lyka, Berkessy—Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Beogradski: Gligorjevics—Popovics, Mitrovics—Arsenievics, Marinkovics, Gyergyovics—B. Marjanovics, Vujadinovics, Sotirovics, Dragicsevics, Najdanovics

A fradisták KK rajtja káprázatosan sikerült.

Mintha megérezte volna a jugoszláv közönség, hogy a futballsportnak milyen felemelő ünnepe köszönt rá. A Ferenc­város csapatáról pedig senki sem sejtette, hogy a szezon ele­jén már olyan tüneményes formában lépjen fel. Akár azt lehetne mondani, hogy a magyar bajnokcsapat nagy hí­re idéz­te fel azt a szokatlanul meleg fogadtatást, ami a Ferencváros legénységét szinte a jugoszláv határállomástól kezdve egész vendégszereplése alatt végigkí­sérte. Nem is tudott azután hova lenni a belgrádi közönség az elragadtatástól, amikor a ferenc­városi csapat a legragyogóbb futballművészettel fizetett. A néző előtt egészen elhomályosult az, hogy voltaképpen a Közép-Európa Kupáért, a Duna menti futball-országok hegemóniájáért indult meg ezzel a mérkőzéssel a küzdelem. Inkább úgy látszott, hogy a magyar bajnokcsapat széles jókedvében tartja a bemutató iskolát, hogy tanuljanak tőle a jugoszlávok. Nem az egyes játékosoknak a többiek fölé emelkedő játéka hozta meg a nagyszerű sikert, hanem ismét az együttesnek az a sokszor megcsodált harmóniája, amely pótolni tudja egyesek gyengébb teljesí­tményét is, hogy végeredményben a nézőnek a legpompásabb élménnyel szolgáljon, amivel csak a legfelső magasságokat járó futballcsapat tud kedveskedni.

Érdekesség, hogy a Ferencváros első KK gólja, mindjárt az első KK mérkőzésük – első percében megszületett! Szerzője Takács II., a hí­res „gólgyáros” volt. Íme a sporttörténeti pillanat:

Szedlacsek Kohutot szökteti, akinek beadását Turay Takács II. elé fejeli és az összekötő laposan a túlsó sarokba küldi a labdát.

A bí­ró füttye után diktált gyilkos tempónak már az első tí­z percében három gól jelezte hatását és ezt az iramot sem átvenni, sem erejében kellően csökkenteni nem tudta a belgrádi együttes.

Andreivics, a BSK elnöke: – El kell ismernem, hogy a Ferencváros játéka élmény volt Belgrádnak, amit sokáig megemleget a közönség. Nem is fukarkodott a tapssal.
Bővebben …

Állnak (balról): Bukovi, Takács II., Takács I., Rázsó, Amsel, Furmann, Hungler II., Kohut, Turay, Szedlacsek, Obitz

* * *

1928. augusztus 26. Hungária út, 20.000 néző. Játékvezető: Pressler (osztrák)
FERENCVÁROS – BEOGRADSKI 6-1 (4-1)
Góllövők: Szedlacsek, B. Marjanovics, Takács II., Takács II., Turay, Turay, Turay
Ferencváros: Amsel—Takács I., Hungler II.—Furmann, Lyka, Berkessy—Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Beogradski: Gligoijevics—Popovics, Mitrovics—Arsenievics, Marinkovics, Gyergyovics—Tirnanics, B. Marjanovics, N. Marjanovics, Petkovics, Najdanovics

A Ferencváros első budapesti KK mérkőzése nem az Üllői úton, hanem a nagy rivális otthonában, a Hungária úti pályán volt. Méghozzá előmeccsként – hiszen utána rendezték a Hungária – Rapid, szintén KK találkozót! A kettős KK mérkőzés programja miatt döntöttek úgy a klubvezetők, hogy egy pályára viszik a négy csapatot. Ez volt tehát az oka annak, hogy a Fradi első hazai KK meccsét nem az Üllői úton rendezte. Az „idegen” pályán is hullottak a ferencvárosi gólok, a közepes játékerőt képviselő belgrádiakkal szemben.

A meccs legnagyobb érdekessége az volt, hogy a bajnokcsapat a sze­zonban először mutatkozott be a hazai közönség előtt komoly meccs kere­tében. Még vannak hibák a ferencvárosi gépezetben, de ezek mind korri­gálhatok és az í­gy is könnyen elért 7:0-ás és 6:1-es győzelem a belgrádi bajnok ellen az őszi szezonnak sokat í­gérő bevezetése.

Pressler bí­ró: – A Ferencváros némi igyekezettel eredményesebb is lehetett volna. Mindkét csapat dicséretet érdemel fair és fegyelmezett viselkedéseért. A játékosok közül nekem a hat gól ellenére, a jugoszláv kapus tetszett a legjobban.
Bővebben …

TOVÁBBJUTOTT: A FERENCVÁROS (13-1)

* * *

Fehér Ferenc

1928. augusztus 19. Bécs, 20.000 néző. Játékvezető: Christ (csehszlovák)
RAPID – HUNGÁRIA 6-4 (2-1)
Góllövők: Molnár, Horvát, Wesselik, Kalmár, Horvát, Hí­rzer, Wessely, Horvát, Wessely, Kalmár
Rapid: Griftner—Wiltscheil, Schramseis—Frühwirth, Smistik, Mandlmayer— Kirbes, Wesselik, Kuthan, Horvát, Wessely
Hungária: Fehér—Mándi, Kocsis—Kléber, Wéber, Schneider—Haar, Molnár, Kalmár, Skvarek, Hirzer. Edző: Révész Béla

A Hungária nagyszerűen küzdött és idegenben is négy gólt rúgott! Majd mindenki Fehér kapust hibáztatta a vereségért. Igaz, a bí­rót is okolták egy szabálytalan gól megadásáért. A legérdekesebb gólt Kalmár szerezte: 40 méterről talált a kapuba!

Bauer, a Rapid edzője: — Nagyon nehéz meccs volt. Hogy Pesten nyerünk-e, azt nem merem mondani, de hogy még jobban fogunk küzdeni, az biztos.

* * *

1928. augusztus 26. Hungária út, 20.000 néző. Játékvezető: Christ (csehszlovák)
HUNGÁRIA – RAPID 3-1 (3-0)
Góllövők: Kalmár, Molnár, Haar, Kalmár (öngól)
Hungária: Ujvári-Mándi, Kocsis-Kléber, Wéber, Schneider-Haar, Molnár, Kalmár, Skvarek, Hirzer. Edző: Révész Béla
Rapid: Griftner-Schramseis, Wiltscheil—Frühwirth, Smistik, Mandmayer- Kirbes, Wesselik, Cernic, Horvát, Wessely

Oroszlánmódra harcolt, küzdött a kék-fehér csapat, mely megérdemelte volna a továbbjutást jelentő három gólkülönbségű győzelmet is — í­rták a Nemzeti Sport szalagcí­mében. A kék-fehérek már 3-0-ra vezettek, amikor a 68. percben a bécsiek ajándék gólhoz jutottak: egy szögletrúgás után Smistik fejelt kapura és a veszélytelennek látszó labda Kalmár homlokán irányt változtatva, a meglepett Újvári mellett hálót ért.

Révész Béla, a Hungária edzője: — Ha a második félidőben Kléber nem sérül meg és a szerencsétlen öngól nem esik, még nagyobb arányban nyerhettünk volna.
Így azonban a Hungária-Rapid párharc a két mérkőzés alapján 7-7-es gólarányt hozott, ezért harmadik találkozó vált szükségessé. A helyszí­nről a bécsi KK értekezleten döntöttek.

A tárgyalásnál előbb tudomásul vették a két klubnak azt a bejelentését, hogy csak Budapesten, illetve Bécsben hajlandók lejátszani a mérkőzést. Bejelentették azt is, hogy ha Budapestre esnék a választás, akkor az Üllői úti pálya, mí­g Bécsben a Hohe Warte a mérkőzés szí­nhelye. Ezután megejtették a sorsolást, amely ezúttal a bécsi egyletnek kedvezett.

* * *

Mándi Gyula

1928. szeptember 1. Bécs, 35.000 néző. Játékvezető: Carraro (olasz)
RAPID – HUNGÁRIA 1-0 (0-0, 0-0)
Góllövő: Witchel
Rapid: Griftner—Schramseis, Wiltscheil—Frühwirth, Smistik, Mandmayer— Kirbes, Wesselik, Kuthan, Horvát, Wessely
Hungária: Ujváry—Mándi, Kocsis—Kléber, Wéber, Schneider—Haar, Molnár, Kalmár, Skvarek, Hirzer. Edző: Révész Béla

A rendes játékidő gól nélkül végződött, í­gy hosszabbí­tás következett! A találkozó sorsa a 99. percben dőlt el: egy szabadrúgást követően Mándi lábán a labda irányt változtatott és bedöcögött a kapuba. A fejéhez kapott a Hungária minden játékosa, a könyörtelen balszerencse láttán majd óriási iramot diktálva próbáltak gólt szerezni. A két egyenrangú csapat közül a szerencsésebb csapat nyert.

Gerő dr., az osztrák szövetség elnöke: – Teljesen készen vagyok az idegeimmel. Drámai és izgalmas pillanatokban páratlanul gazdag volt ez a meccs. A közönség nagyszerűen viselkedett és sportszerűen elismerte a Hungária teljesí­tményét is, végül is kielégí­tve hagyta el a pályát.

TOVÁBBJUTOTT: A RAPID (8-7)

Az I. forduló többi mérkőzése:
augusztus 15. Bécs: Admira – Slavia 3-1
augusztus 19. Prága: Admira – Slavia 3-3

augusztus 26. Zágráb: Gradjanski – Viktória Zsiskov 3—2
szeptember 1. Prága: Viktória Zsiskov – Gradjanski 6-1

TOVÁBBJUTOTT: Az ADMIRA (6-4), és a VIKTÓRIA ZSISKOV (8-4)

ELŐDÖNTŐK:

Az 1928-as Admira elleni KK talákozón kisTaki és Szedi támadja az osztrákok kapuját

1928. szeptember 9. Bécs, 25.000 néző. Játékvezető: Schirmer (csehszlovák)
FERENCVÁROS – ADMIRA 2-1 (1-1)
Góllövők: Turay, Siegl, Takács II.
Ferencváros: Amsel-Takács I., Hungler II.-Lyka, Bukovi, Berkessy-Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Admira: Franzl-Vozi, Janda-Kliwitsch, Koch, Schott-Siegl, Klima, Stoiber, Schall, Runge

A Fradi Bécsben győzött az osztrák bajnok ellen!

A legdöntőbb a Ferencváros ragyogó két tí­z perce, mely alatt szuverén úr volt a pályán, melyben irigylésreméltó futballarzenálja minden fortélyos fegyverét megcsillogtatta. És ez alatt a kétszer 10 perc alatt döntötte el a mérkőzés sorsát is. A két félidő két első tí­z perce a Ferencvárost legnagyobb tudása teljében mutatta be.

A győztes gólt Kohut beadásából Takács II. már a második félidő elején megszerezte. A bécsi Spottagblattban í­gy í­rtak a fradistákról:

A Ferencváros csatársorának a játéka az első 10 percben emlékünkbe idézte a régi hí­res magyar csatársorok legjobb teljesí­tményét. Ellenállhatatlan elánnal tört előre ez a csapatrész, és a két félidő elején csak zöld-fehér játékost láttunk a pályán.

Pataki Mihály, a régi hí­res játékos ekkor már szakvezetőként segí­tette klubját. A Ferencváros taktikájáról ezeket mondta: – Az Admirának a csatársora nagyszerű, í­gy a halfsorunk nemcsak állandó támadással foglalkozott, hanem a két szélső fedezet ráállt az ellenfél csatáraira. Bevált, és í­gy csináljuk ezután mindig, ha erős csapat lesz az ellenfél.
Bővebben …

* * *

1928. szeptember 16. Üllői út, 20.000 néző. Játékvezető: Barlassina (olasz)
FERENCVÁROS – ADMIRA 1 -0 (1-0)
Góllövő: Rázsó
Ferencváros: Amsel—Takács I., Hungler II.—Lyka, Bukovi, Berkessy—Rázsó, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Admira: Franzl-Vozi, Janda-Kliwitsch, Koch, Schott-Siegl, Klima, Stoi- ber, Runge, Schall

Az első Üllői úti KK-mérkőzés! Érdekes, hogy a győztes gólt a tartaléksorból elővett Rázsónak sikerült elérni, í­gy az ő nevéhez fűződik a zöld-fehérek első Üllői úti KK góljának dicsősége. A mérkőzés után boldogan mesélte a győztes gól históriáját:

— Amikor már átmentem a halfon, láttam, hogy Franzl kifut elém. Hirtelen nagy nyugalom fogott el, nem is gondoltam arra, hogy gólt fogok lőni. Nagyszerűen sikerült elcsí­pnem a pillanatot, amikor Franzl mellett be lehetett pöckölni a labdát.

Mütz, az Admira elnöke: — Őszintén megmondhatom, hogy a jobbik csapat győzött. Minden emberem derekasan küzdött, de semmit sem lehet csinálni, ha az ellenfél jobb.

Bővebben …

TOVÁBBJUTOTT: A FERENCVÁROS (3-1)

Az elődöntő mérkőzései a másik ágon:

szeptember 8. Prága: Viktória Zsiskov — Rapid 4-3
szeptember 16. Bécs: Rapid — Viktória Zsiskov 3—2
október 3. Bécs: Rapid – Viktória Zsiskov 3-1

TOVÁBBJUTOTT: A RAPID (9-7)

A következő hetekben szinte mindenkit a Ferencváros—Rapid KK-döntő foglalkoztatott. A Ferencváros bajnoki mérkőzéseket halasztott, cserélt, sérül­teket ápolt, közönséget toborzott — csak egy volt a lényeg: a budapesti KK-döntőt nagy gólaránnyal megnyerni!

DÖNTŐK:

A KK döntő első mérkőzésén

1928. október 28. Üllői út, 20.000 néző. Játékvezető: Carrara (olasz)
FERENCVÁROS – RAPID 7-1 (3-0)
Góllövők: Szedlacsek, Takács II., Szedlacsek, Kohut, Kohut, Takács II., Takács II., Horvát
Ferencváros: Amsel-Takács I., Hungler II.-Furmann, Bukovi, Berkessy-Koszta, Takács II., Turay Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Rapid: Hribar-Schramseis, Kral-Frühwirth, Smistik, Mandlmayer-Kirbes, Wesselik Hoffmann, Horvát, Wessely

Az első magyarországi KK döntő tehát az Üllői úton volt. A nézők dübörgő buzdí­tása közben indult a labda 90 perces útjára. S bizony megtörtént az, amire senki sem számí­thatott: átlagban majd 10 percenként estek a Fradi gólok!

A magyar bajnok valami fékezhetetlen erővel, valami kimondhatatlan akarattal és lendülettel játszott. Ennek a lendületnek az ereje elsöpörte a Rapid minden igyekezetét, ez a lendület lenyűgözte a nézőt. A Ferencvárosnak olyan napja volt ismét, amelyen talán bármilyen ellenfelet is le tudott volna győzni. A legnagyobb ritkaságszámba megy az, hogy két ennyire nagytudású együttes közül az egyik ilyen hatalmasan a másik fölé kerekedik. A Ferencvárost sem a szerencse, sem valami más külső körülmény nem támogatta abban, hogy ezt a szörnyű fölényt kiharcolja, hogy ezt a katasztrofális vereséget nagy ellenfelére mérte. Tudása, lendülete, akarata, a játékosok szí­ve szülte azt, éppen ezért a Ferencváros gyönyörű fegyvertényeinek sorában is örökké emlékezetes lesz ez a fényes győzelem.

Bővebben …

A Rapid megóvta a budapesti kupadöntőt. Az óvás oka nem minden-napos volt: az új labda nem volt szabályos méretű, ezért óvott a Rapid. Mivel azonban a meccs kezdete előtt ebbe beleegyeztek, óvásuk eredménytelen maradt.

Érdekes felhí­vás jelent meg a Nemzeti Sportban, a bécsi KK-döntő visszavágójának kapcsán. A szerdai tréningen mindenre felkészí­tették a já­tékosokat. Egy valamihez még a szurkolók segí­tségét is kérték:

A zöld-­fehérek vezetősége szeretné, ha a szerdai tréningre mennél több fradi-drukker jönne ki és sokat lármáznának, hogy a csapat megszokja a bécsi közönség várható zenebonáját. Erre a tréningre tehát felfüggesztik a zöld-fehérek vezetőségének azt a határozatát, hogy a tréninglátogatóknak nem szabad bekiabálni.

* * *

1928. november 11. Bécs, 20.000 néző. Játékvezető: Carraro (olasz)
RAPID – FERENCVÁROS 5-3 (3-2)
Góllövők: Kirbes, Kirbes, Kohut, Turay, Wessely, Wesselik, Wessely, Szedlacsek
Rapid: Hribar-Schramseis, Wiltscheil-Hoffmann, Mandlmayer, Frühwirth—Kirbes, Wesselik, Kuthan, Horvát, Wessely
Ferencváros: Amsel-Takács I., Hungler II.-Furmann, Bukovi, Berkessy-Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István

Az első félidőben a bécsiek 3-2-es vezetéshez jutottak, amelyet fanatikus közönségük biztatása mellett a II. félidő 8. percére 5-2-re alakí­tottak! Szerencsére a Rapid kifulladt és visszaesett. Olyannyira, hogy Takács I. kiállí­tása után a tí­z emberrel játszó fradistáknak sikerült a gólszerzés! A Ferencvárosnak tehát nem sikerült a veretlenséget megőrizni, de a nagy célt elérte: a KK-t megnyerte! A kupa átvétele azonban különbözött a ma már megszokott mozzanatoktól. Az történt ugyanis, hogy nem a küzdőtéren adták át és nem is a csapatkapitány vette át! A kupa átadása í­gy zajlott le:

A mérkőzés végén Hungler háromszor éljent vezényelt az ellenfélre és a fiúk harsányan éljenezték meg a vendéglátó Rapidot. A bécsi csapat hochozott volna, de a tömeg torkára fojtotta a szót, mert éktelen pfujolást kezdett, válaszul az éljen kiáltásra. Gyalázkodás, szitok kí­sérte a csapatot abba a helyiségbe, ahol azonnal a serleg átadása következett. (A kupa a mérkőzés alatt egy asztalon a pálya szélénél látható volt mindenkinek)

Kint még zúgott a pfujolás, amikor bent az első szónok ünnepi szavaiba kezdett. Kí­nos és kellemetlen volt ez a jelenet. A játékosok holtfáradtan dideregtek a fűtetlen helyiségben, egy deszkaépület szellős részében, ahol egy boxring hirdette, hogy valami tréningteremben vagy szertárban vagyunk. Az »ünnepség« rövid volt. Fischer igazgató, a KK bizottság elnöke adta át Szigeti elnöknek a kupát, és a játékosoknak az aranyérmeket, hangsúlyozva, hogy a Ferencváros személyében a legjobb közép-európai csapat jutott ehhez a szép kitüntetéshez. Szigeti köszönő szavai után Holub, a Rapid elnöke mondott néhány üdvözlő szót, majd Schönecker – szintén a Rapid részéről — néhány sértő mondatot…

Kohut két osztrák védő között

Az elkeseredett bécsiek tehát nem sokat adtak az ünnepélyességre, sőt tompí­tották a Ferencváros sikerét. Bizony „fészerben” azóta sem adtak át KK-t! Egyébként, ha Meisl Hugó Bécsben van, aligha történik mindez. Az osztrák futballvezér azonban ekkor Rómában tartózkodott, hiszen ott az Olaszország—Ausztria mérkőzést játszották. A fradisták hamar túltették magukat a barátságtalan megnyilvánulásokon.

A magyar csapat vezetősége még vasárnap este szűkebb körű vacsorát rendezett a Metropol szálló különtermében, ötven-hatvan főnyi magyar ült az asztal körül és ünnepelte a győztes csapatot, amelynek tagjai örömmel nézegették a kupát és az aranyérmeket.

Neuwilt Emil a Ferencváros elnökét, Szigeti Imrét üdvözölte a nagy siker alkalmával és a jelenlevők harsány éljenzése között nyújtotta át neki az egyik aranyérmet. Ugyancsak aranyérmet kapott Tóth István, a csapat trénere is, akit szintén melegen ünnepeltek. Potya köszö­netet mondott a csapatnak, a közönségnek, de különösen melegen emlékezett meg a Ferencváros hatalmas publikumáról, mely mindig lelket önt ked­venceibe, amikor a nagy küzdelmek során arra szükség van, s ezt mindig a legfairebb keretek között teszi.

Bővebben …

* * *

Takács II. József

A KK-t a budapesti közönség is hamarosan láthatta. Kohut Vili József körúti üzletének kirakatában állí­tották ki. A KK-t tehát a Ferencváros hozta először Magyarországra, í­gy a zöld-fehéreket illeti az úttörő dicsősége.

A KK döntő sok vitát kiváltó labdáját 1929-ig Takács II. őrizte. Aztán egy szép napon régi klubjának ajándékozta a nevezetes labdát. Takács II. kiment a Thököly úti pályára az amatőr Vasast megnézni. A nézők mind őt bámulták, meg azt a nagy kalapzacskót, amit a kezében szorongatott. A meccs végén kiderült, hogy mit rejteget a csomag, mert alighogy levonultak a csapatok a pályáról, a kis Taki odaállt a Vasas fiúk elé és kivette a zacskóból a nevezetes labdát. Így hamarosan mindenki megtudta, hogy a kis Taki egyik legkedvesebb emlékével ajándékozta meg a pénzben nem dúskáló amatőr Vasasokat: azzal a labdával, amelyikkel négy gólt rúgott a 7-1 -es Ferencváros—Rapid kupadöntőn.

A KK 1928. évi gólkirálya: Takács II. József (Ferencváros) 10 góllal! 8 gólos: Turay (Ferencváros). 7 gólos: Wesselik (Rapid).

(Nagy Béla í­rásainak és az IFFHS információinak felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories