Az „aranycsapat” legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait — főleg szélső­jét — pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan hú­zásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Ered­ményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesí­tményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett. Kalmár Jenő óta nem akadt magyar labdarúgó, aki hasonlóan tudott tájékozódni a levegőben. Páratlan ruganyosságának és ütemérzé­kének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányí­totta fejeseit. Fénykorában a világ legkiválóbb jobbösszekötőjének tartották. Tovább olvasom →