mjozef22
„Tüske”
Fradista anekdoták: dr. Sárosi György
Tartalékosan
Nagy kedvvel, fényesen ragyogva futballozott egy bajnokin Sárosi György, a Fradi védjegye, üdvöskéje. Fél tucat góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.
A vesztes fél bánatos szívű szurkolója panaszkodott.
— így könnyű. A Fradi a legjobb csapatával állt ki, mi pedig tartalékosan…
— Miért? Ki hiányzott maguknál? Tovább olvasom
A Grosics-villa titka
AZ A BIZONYOS NAP
(Könyvrészlet)
„Kedves Miklós! Ne haragudj, hogy az egyszerűbb megoldás — például egy telefonhívás — helyett a bonyolultabbat, a levélírást választom. De azt hiszem, ebben a formában nyugodtabban és átgondoltabban meg tudom magyarázni Neked azt, amire élőszóban nem lennék képes. Nevezetesen: hogy ódzkodom ettől a könyvtől.
Nem tudom, használ-e, ösztönöz-e az én példám arra, amire szeretném és amire, feltehetően Te is szeretnéd? Jó célt szolgálunk-e vele, vagy csak puszta szenvelgés, önmutogatás lesz belőle? Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Sárosi III. Béla
Pozzo pánikban
Hogy Doktor Gyurka, egészen pontosan Sárosi György milyen kaliberű labdarúgó lehetett, azt minden ékes szavú méltatásnál jobban bizonyítja Vittorio Pozzo őszinte kétségbeesésben fogant megjegyzése.
Genovában vendégszerepelt nemzeti tizenegyünk 1940 decemberében. Sárosi I György dr. már Európa-szerte ismert nemzetközi klasszis volt, Béla öccse viszont akkor lett válogatott. Pozzo, a kétszeres világbajnok olasz válogatott atyamestere természetesen már az első edzésen alaposan szemrevételezte csapatunkat. Éppen a játékosnévsort vizsgálgatta, amikor Sárosi III-hoz érkezve az ősz mágus felhördült: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Berkessy Elemér
Berkessy Elemér
Púp a Jegenyén
Ha már Toldi (Géza) szerelméről és a csinos hölgyekről ejtettünk szót, feltétlenül ide kívánkozik egy nyúlfarknyi történet.
1928 nyarán a Ferencváros a Rapid hütteldorfi stadionjában vívott KK-meccset. A jó szemű magyar legényeknek feltűnt, hogy az első sorban rengeteg csinos nő foglalt helyet.
Egy ízben Berkessy Elemér addig jópofáskodott az oldalvonal mentén, míg összeütközött a partjelzővel, megbotlott és alaposan bevágta a fejét a pálya deszkakerítésébe. A nézők felszisszentek.
Keserves arccal nyomogatta a kobakjára nőtt daganatot, de sokkal jobban fájlalta, hogy a szép hölgyek szeme láttára járt ilyen csúful.
Addig-addig abajgatott az öltözőben, amíg Toldi Géza elnevette magát:
A magyar labdarúgás és a 60 éves MLSZ
Fradista anekdoták: Toldi Géza
Toldi Géza
Semmi sem elég
Félkézzel intézte el a Fradi a bécsi Florisdorf gárdáját az 1934-es KK-találkozón. A 8:0-ás meccs egyik gólja előtt Toldi idegtépőén húzogatta a labdát. Lövés helyett újra cselezett, botorkált, már úgy festett, semmi sem lesz a dologból, de mégis
nagy nehezen bekotorta a bőrt a sarokba. Tovább olvasom
A magyar labdarúgás 60 éve
Egy kis labdarúgó világtörténet
Fradista anekdoták: Turay József
„Mit érez Ön?” (Feleki László)
(Napirenden kívül: ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a „Suttyó” elnevezés holmi angyalföldi kiszólás. Kosztolányi Dezső szómagyarításai során, mint tősgyökeres magyar szó szerepel és a bakfist helyettesíti. Bakfis — suttyó, süldő. A suttyó tehát andalgó, szőke, álmodozó, piruló kislányt jelent. Mondd, Turay, hitted volna valaha?…) Tovább olvasom
