LABORCZFALVI-tól – RUTTKAY-ig
Pósa Béla
Egykori válogatott szélsővédőnket Izsák Zsazsa a nagy játékosfelfedező és nevelő hozta a grundról a Fradiba. Jól mutatkozott be és leigazolták előbb az amatőrökhöz, majd később profi szerződést is kapott.
„Prakker” vékony, szikár de roppant szívós és technikás labdarúgó volt. Ügyesen szerelt, jól helyezkedett és pontosan adogatott. Eredetileg szélsőfedezetet játszott, aztán a WM-rendszerben -fegyelmezett játéka miatt- a szélsőhátvéd helyére került.
Csupa szív, lankadatlan küzdőmodorával nagyon értékes játékosnak bizonyult. Góljait büntetőrúgásokból szerezte, megbízható ítélet-végrehajtónak bizonyult. Tovább olvasom
Rubold Péter: 65
A Ferencváros saját nevelésű, ifibajnokságot nyert játékosa már 1978 tavaszán bemutatkozott az első osztályban, de csak az 1982/83-as szezonban lett a Fradi alapembere. Időközben megjárta a Kossuth KFSE és a Budafok csapatát is.
Három éven át meghatározó tagja volt az akkori FTC-nek. Tizenegy gólt szerzett a Fradi színeiben az első osztályban. A Tatabánya és a Szeged ellen két-két mérkőzésen is gólt tudott szerezni, egyetlen duplája is a Tisza-partiak ellen született. Tovább olvasom
dr. Orosz Pál
1952-ben igazolta le az akkori Kinizsi vezetősége – egy másik Kinizsi – a szentesi „testvércsapat” ifjú csatárát. Hosszú éveken át – az FTC egyik igen nehéz időszakában – előbb középcsatárt, majd jobbösszekötőt játszott. Már ekkor is rendkívüli játékintelligencia jellemezte.
1962 októberében nagy fordulatot vett karrierje: Dorogon egy új szerepkörben nagyszerűen semlegesítette a válogatott Monostori Tivadart. A csapat győztesen hagyta el a pályát, Orosz a mezőny legjobbja volt. Bár ekkor is összekötőt játszott, de emellett fedezet-feladata is volt. Az ötlet kiagyalója, Mészáros József így vallott könyvében: Tovább olvasom
Nikolsburger Mihály
Az idősebbik Nikolsburger kevésbé ért el sportsikereket, mint a magyar válogatottba is bekerült Rezső öccse.
A hátvéd mindössze egy bajnoki mérkőzésen szerepelt a ferencvárosi csapatban 1922 tavaszán. Tovább olvasom
Nyilas Elek: 55
Újpesten focizott, de szurkolni az Üllői útra járt. Az FTC 70. születésnapján, azaz 1969. május 3-án született a Ferencváros válogatott középpályása.
A Vác csapatában mutatkozott be az első osztályban 22 évesen, 1991 őszén. Négy NB I-es szezont húzott le a Duna partján, mely közül a legsikeresebb az 1993/94-es bajnoki évad volt: a váci csapat története során először nyert bajnoki címet. Csank János csapatának egyik alapembere volt a vékony, technikás középpályás. Nyilas 29 meccsen 7 gólt lőtt a bajnokcsapatban. Tovább olvasom
Megyesi István
Tizenöt évesen balszélsőt játszott az NB III-as Békéscsabai VTSK-ban, olyan társakkal, mint a később újpesti Tóth András és Nagy László továbbá a Vasasba kerülő Müller Sándor. Innen került 18 évesen a Fradihoz. Rögtön az első csapat edzéseit látogatta, aztán fél éves katonaság következett a Flotillánál. Innen szerette volna leigazolni a Honvéd. Megyesi azonban nem írta alá az átigazolási lapot.
1967-től a Fradi-pályán élt Juhász Pistával és Horváth Apival együtt. Szó szerint lehet venni, hiszen évekig a klubház padlásszobájában, a Villa Negrában lakott … Tovább olvasom
Nikolsburger Rezső
Technikás, lendületes, gólveszélyes csatár volt, de hajlott az önző játék felé. Pályára lépése fél gólt jelentett az FTC-nek, de mégsem tudott hosszú távon gyökeret verni a csapatban.
Az FTC csatársor közepén jól kezdte pályafutását (az 1920/21-es szezonban a csapat legeredményesebb góllövője is volt a bajnokságban 22 mérkőzésen szerzett 17 góljával), de azután Patakival nem vehette fel a versenyt, balösszekötőben pedig végleg elkedvetlenedett. A válogatottba Orth helyén került be. Nem vallott szégyent, de ahogy a Patakival folytatott harcban, úgy az Orth-hal folytatott versengésben sem vehette fel a versenyt. Tovább olvasom
Preiner Kálmán
Az 1943/44-es idényben volt az FTC középcsatára, középfedezete.
Jellemzően az amatőrök között rúgta a labdát, de az 1943 évi Karácsonyi tornán a profik közt is helyet kapott. Tovább olvasom
Rátkai László
Az FTC saját nevelésű, ifjúsági válogatott játékosa nagy sikert sejtetően kezdte pályafutását.
Tehetsége azonban nem párosult szerencsével. Pályafutását sérülések sorozata árnyékolta be.
– 1956-ban, amikor megjelentem az Üllői úton, már nem voltam idegen, hiszen a bátyám itt játszott, és én minden mérkőzésüket megnéztem … Játszottam a serdülő II., majd a serdülő I. csapatban, utána pedig közvetlenül az ifjúsági I. csapatba hívtak. Ekkor már azokkal játszottam együtt, akiket évekkel ezelőtt az oldalvonal mellől figyeltem. Az ifi I-ben együtt játszottam a bátyámmal, amely remek dolog volt! Ifjúsági játékos voltam még, amikor az FTC első csapatában NB I-es meccsen bemutatkozhattam! A Honvéd volt az ellenfél és Fenyvesi dr. góljával 1:0-ra győztünk. Tovább olvasom
Novák Dezső
Kétszeres olimpiai, négyszeres magyar bajnok, VVK győztes, világválogatott labdarúgó, három ferencvárosi bajnok-, valamint a Bajnokok Ligájának csoportkörébe jutott csapat edzője. Schlosser Imre óta nem volt a Fradi történetében olyan játékos, edző, aki hét bajnoki aranyérmet nyert volna ferencvárosi pályafutása során.
A játékos:
A világhírnév felé vezető úton az Egyházasrádóc megyei első osztályú csapatából indult, ahol még a csatársort erősítette. 1954-ben a szombathelyi Gépipari Technikum tanulója lett és kollégista a Táncsicsban. A futball volt az élete, az iskolát abba is hagyta miatta. Két hétig Körmenden a Ládagyárban dolgozott, majd Szombathelyen folytatta pályafutását, a Postáshoz került, ahol Balogh „Loja” bácsi figyelt fel tehetségére. Egy idény után leigazolta a megye első számú csapata, a Haladás. 1956. május 9-én mutatkozott be az élvonalban. 1957. márciusában a Salgótarján ellen – sérülések miatt, kényszerből – a balhátvéd posztjára állította őt Kiss Gábor vezető edző. Húzása olyan jól bevált, hogy Novák Dezső pályafutása végéig a védelemben maradt. 1959. október 25-én Svájc ellen mutatkozott be a válogatottban, 8:0-ra győzött csapatunk. Bekerült a római olimpiára készülő keretbe is. Még az olimpia előtt a Fradi szerette volna leigazolni, de a Haladás nem adta ki. Két választása volt: vagy kivár egy évet és akkor lemarad az olimpiáról, vagy az NB II-ben folytatja, mivel a Haladás kiesett az NB I-ből. Ő az utóbbit választotta.