LABORCZFALVI-tól – RUTTKAY-ig
Lipovetz Géza
Gorszkyval és Bródyval a Pannónia FC kölyökklub megszűnésekor került az FTC-hez 1901-ben.
A fedezet 1901 őszén szerepelt az első csapatban, később a tartalékok között kapott helyet. Tovább olvasom
Nagy Zsolt: 55
Sárisápon ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, majd Budapestre jött tanulni. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy, „hátha lesz a Fradinál számomra egy mez”.
1983 őszén egy barátjával kopogtatott be az Üllői útra, hogy zöld-fehérben szeretne futballozni. Nem marasztalták, csak annyit mondtak neki, hogy jöjjön vissza az alapozáskor.
Szót fogadott és 1984 tavaszán már igazolt játékosa lett az FTC ifi III csapatának. Tovább olvasom
Payer Imre
Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi színvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészítette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstílusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadító rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel. Tovább olvasom
Lyka Antal
Az energikus, jól képzett, küzdőképes és megbízható „Totó” a védelemben maradéktalanul helytállt. A támadásokat is megfelelően segítette. Kisebb gyorsaságát jó helyezkedéssel igyekezett pótolni. Edzőként idehaza és külföldön is eredményesen működött.
Játékosként háromszoros bajnok, háromszoros kupagyőztes, az 1928 évi KK győztes csapat tagja, aki edzőként sem adta alább: kupagyőztes és bajnokcsapat került ki a kezei alól. Tovább olvasom
Kúnsági (Ruprich) László
Ruprich „Cila” édesapja jó nevű akadémiai műasztalos volt, aki többek között a Budavári Mátyás-templom, a kassai dóm, vagy az Üllői úti Örökimádás templom belső faberendezését készítette, egyben a Magyar Iparművészeti Társaság egyik vezető személyisége.
Gyára az Üllői út és Kisfaludi utca sarkán, a laktanyával szemben volt, ide született László is, 1903-ban, negyedik gyerekként. Tovább olvasom
Nacer Bouiche: 60
Algériában a JS Kabylie csapatával többször nyert bajnoki címet, háromszor gólkirály is volt. Hazája színeiben sokszoros válogatottnak mondhatja magát, tagja volt az 1990-ben Afrika Kupát nyert válogatottnak is.
„Naszi” a francia Red Star csapatán keresztül érkezett az Üllői útra, majd ide is tért vissza. Tovább olvasom
Mácsay András
1925 szeptemberében a BTK csapatától igazolt az FTC-hez. Tovább olvasom
Rauchmaul Emil
Játékosként a BTC egyszeres válogatott középfedezete. Szorgalmas, megbízható játékával érdemelte ki a válogatottságot. A védekezésben jeleskedett leginkább. Az irányításban, a támadások szervezésében már kevésbé mozgott otthonosan.
Az edzőválsággal küzdő Ferencváros az 1937/38-as bajnokságra szerződtette a csapat élére. Az ekkor 46 éves tréner lengyel (Polonia Warszawa) és görög (Enosszisz Athén) csapatok után vállalta el a zöld-fehér gárda felkészítését.
Mindjárt az első meccsek között volt a Lazio elleni oda-visszavágós KK döntő, amit sikerrel vett a csapat. Tovább olvasom
Nemes Gyula
Már kölyökjátékosként az Üllői úton rúgta a labdát – akkor még zöld-fehérben … Később már a piros-fehér Kinizsi-mezben ismerte meg a ferencvárosi publikum.
Óriási tehetségnek tartották. Jó technikájú, úgynevezett gondolkozó játékos volt. Az ifi válogatottban középhátvédet játszott, a Fradiban azonban ezen a poszton Kispéter Miska szerepelt. Tovább olvasom
Lázár Gyula
Minden idők legkiválóbb magyar fedezetei közé tartozik. Világklasszis labdarúgókra jellemző képességekkel rendelkezett. Károly Jenő után ő is kiérdemelte kulturált, stílusos játékával a „Tanár úr” megtisztelő címet. Ragyogó technikai és taktikai felkészültség, nagy játékintelligencia és áttekintőképesség, gyorsaság és nyugodt, szinte „hűvös” könnyedség jellemezte játékát. Nyúlánk, vékony termetű, szívós, fáradhatatlan és kifogástalanul fejelő játékos volt. Képességeiből semmi sem hiányzott, ami a legnagyobb fedezeteket fémjelzi. Illetve … Amilyen csodálatos érzékkel segítette a támadásokat, olyan kevéssé szeretett foglalkozni a védekezéssel. Pedig — ha rászánta magát — bármelyik hazai és külföldi ellenfelét semlegesíteni tudta. A taktikai megkötöttséget, a merev formulákat azonban nem kedvelte. A labdarúgás pedig csapatjáték, amelynek bizonyos követelményein még a legnagyobb egyéniségek sem tehetik túl magukat. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Lázár nagy egyéniség volt. Manapság így jellemeznék: zseniális középpályás játékos. Lázár Gyula képességeit Európa-szerte elismerték. Tovább olvasom