Vannak mérkőzések, melyek akkor is belénk tudnak ivódni, ha csak a tévén keresztül láttuk, sőt, igazán abból is kevésre emlékezünk, de ha felteszik a kérdést, hogy mi is zajlott 1983. május 22-én, akkor álmunkban is tudjuk a választ. Emlékeink tárházában a dátumok mellett olyan felejthetetlen mozdulatok és gólok is elraktároznak, melyeket időben lehet, hogy nem tudunk a polcra rakni, de ha felvillannak olyan közelségbe kerülnek, hogy meg is tudjuk érinteni őket. Az első mondat egy dátumot emlí­t, a másik egy mozdulatot, egy gólt. Ezeket csak össze kell rakni, és sokunk számára egy olyan varázslatos mérkőzés élménye tárul elő, amit soha nem fogunk feledni. 1983. május 22., Győr-Ferencváros, a bajnoki döntő mérkőzés 17. perce: Nyilasi Tibi a felezővonalnál kapja meg a labdát és mivel az „őrzője”, Póczik jócskán lemaradt róla, még szét is nézett, talán ki is kacsintott a közönségnek, majd laza, igazán senkihez sem hasonlí­tható mozdulattal elindult a győri kapu felé. Néhány könnyed lépés után felnézett, a hazai védvonal még mindig messze tanyázott tőle, mintha nem is merték volna megtámadni a Fradi nyolcasát. A kaputól 20 méterre feltűnt két védő, akiket Nyí­l egy szemtelenül laza mozdulattal „kizavart” a stadionból, majd betörve a tizenhatoson belülre, a kifutó Kovács kapus mellett, elegánsan, olyan Nyí­l bokamozdulattal helyezte a labdát a hálóba. Mindez fél perces mozdulatsor volt csupán, de mindez olyan szépséget és eleganciát árasztott, mintha azt a Győri Balett művészei adták volna elő. Tovább olvasom →