Nehéz héten vagyunk túl.
Nem volt olyan nap, hogy ne villantak volna elő az egy héttel ezelőtti mérkőzés eseményei. Megpróbáltam hadakozni ellene, de hamar rá kellett jönnöm, nincs értelme a védekezésnek. Szeptember 11-e úgy fog belénk ivódni, mint Amerikának a terrortámadás. Nem lehet kitörölni a mindennapokból, hasonlóan a múltunkat meghatározó 3:8-tól, a 7:1-től és az 5:0-tól. Keretbe foglalják a létünket, meghatározzák a Ferencvároshoz való kötődésünket.

Ilyen előzmények után vajon mit is várhattunk a Siófok elleni mérkőzéstől? Természetesen talpra állást, megalkuvás nélküli küzdelmet, és győzelmet. Azt, hogy akik felhúzzák a zöld-fehér mezt, azok tudni fogják, hogy mivel is tartoznak a szurkolóknak. Nem alibi focit vártam, nem azt, hogy képtelenek vagyunk egy épkézláb támadást vezetni, hogy egyeseknek semmit sem jelent a Ferencváros. Tovább olvasom →