Egy héttel ezelőtt emlékeztünk az 1965-ös VVK győzelmünkre. 50 év még akkor is hosszú idő, ha a görög filozófusok szerint az életet nem évekkel kell mérni, hanem eredményekkel. És bár 1965 óta nem szereztünk újabb európai kupagyőzelmet, de két alkalommal (1968, 1975) eljutottunk a döntőig, 1995-ben BL csoportkörébe, majd 2004-ben a VVK utódjának számí­tó UEFA-kupa (ma Európa Liga) A-csoportjában próbáltunk újra rangot szerezni a Ferencvárosnak. Ennek is már 11 éve. Azóta csak kullogunk Európa végén, próbálunk megkapaszkodni a vékony peremben. 2011-ben és 2014-ben is egy-egy selejtező kört „sikerült” teljesí­teni, a másodikban mindkétszer elbuktunk. 2011-ben eléggé tragikus körülmények között, hiszen egy biztos továbbjutást játszadoztunk el úgy, hogy a rendes játékidő 87. percében, majd a hosszabbí­tás utolsó pillanatában kapott góllal estünk ki. 2014 már egy másik történet, ott a Rijeka minden tekintetben jobbnak bizonyult, azokat a mérkőzéseket inkább a balhék szele lengi át, mely sajnos kihat az idei indulásunkra is, az UEFA-tól kapott egy meccses zárt kapus mérkőzéssel. A 2011-es csapatból már senki nincs a Fradi kötelékében, a tavalyi vesztesek közül néhány távoztak ugyan (Kukuruzovic, Havojic, Bosnjak, Lauth), de a mag maradt és szerencsére edzőváltásra sem került sor, ráadásul 2015 tavasza parádésra sikeredett, remek hajrával bajnoki ezüst, Magyar Kupa-győzelem, Ligakupa elsőség és hosszú ideje tartó veretlenségi sorozat. Mindez bizakodással töltött el, mégis néhány nappal az induló európai kupasorozat előtt motoszkál bennem az a kérdés, melyre ma még nem tudom a választ, bár nagyon szeretném, ha a szí­vem kerülne ki győztesen a párharcból. Tovább olvasom →