Győri (Rába; Vasas) ETO
1981.III.8. Ferencváros – Rába ETO 2-1
Tompa játékvezető három tizenegyest ítélt a Ferencváros— Rába ETO mérkőzésen. Kettőt a hazai csapatnak, egyet a vendégeknek. A második ítélet után, bár az a hazai csapat javára szólt, élénk vita alakult ki a lelátókon. Az történt, hogy Pogány beadta a labdát, arra Szokolai rajtolt a legjobb ütemben, de a labda elszállt a feje felett, mert közben a csatár elesett. A nézőket az zavarhatta meg, hogy egy pillanattal később a túlsó oldalon helyezkedő Mörtel jó helyzetbe került, de lövése az oldalhálót találta el. Tompát azonban ez nem befolyásolta, mert ő már sípolt és jelezte, hogy újabb büntető következik. A támadást nagyszerűen követő játékvezető ugyanis jól látta, hogy Szokolai földre esése nem a véletlen műve volt, nem is a talaj egyenetlensége volt az oka (az Üllői úti pálya talaja inkább hasonlított szántóföldhöz, mint játéktérhez, ráfért volna valamivel több hengerelés), hanem annak, hogy őrzője, a lelátóról úgy látszott, hogy Onhausz, két kézzel ellökte. Tovább olvasom
Rába Vasas ETO – Az alakulástól – napjainkig
1980.VIII.30. Rába ETO – Ferencváros 2-2
Nyilasi Póczik és Hannich között vezeti a labdát
Tizennégyezren szurkoltak Győrött a Ferencváros vendégszereplésén. Kétgólos vezetést „engedett ki kezéből” a hazai csapat, de ebben nagy része volt Nyilasinak is, aki a mérkőzés hajrájában jól irányította emberhátrányba került csapatát. Tovább olvasom
1980.V.7. Rába ETO – Ferencváros 3-1
1979.X.6. Ferencváros – Rába ETO 5-2
„A szélsőjáték olyan képesség, amely a szélek használatát preferálva teremt gólhelyzeteket.” Ez a rövid, de nagyon is lényegre törő megállapítás egy korabeli angol football-könyvből való és bár több mint száz évvel ezelőtt íródott, de a mai napig alapja a labdarúgásnak. Még akkor is, ha manapság a szélsőjáték átértékelődött egy kicsit, a jelen focijában már sokkal szabadabbak a posztok mint régen. Emlékszem ifista koromra, az edzőnk, Pali bácsi a két szélsőnek mindig külön feladatot adott az edzések után. A vonalkijelző „kézi-készülékkel” többször végig kellett pásztázniuk az oldalvonalon, hogy örökre az agyukba véssék: a szélsőnek az olyan, mint a gyalogosnak a zebra. Csak ott közlekedhet és mikor véget ér a vonal, akkor be kell adni a labdát. A többi meg már az érkező csatárok dolga. A Ferencvárosi labdarúgás története a kezdetektől jobbnál jobb szélsőkkel ajándékozta meg a szurkolókat: Táncos, Budai, Szőke, Pusztai. A Fradi történetét jól ismerők a nevek olvasván minden bizonnyal nekem szegeznék a kérdést: miért csak jobbszélsőket soroltam fel? A „megfejtést” a mai muzeális bajnoki beharangozónk adja. Tovább olvasom
