Mátyus János
1998.IV.25. Ferencváros – Kispest-Honvéd 4-1
Az első félidei játékával a Ferencváros megérdemelt győzelmet aratott.
1997.IX.24. Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-0
Ez az az eredmény, amire talán senki sem számított. A tabella utolsó helyezettje legyőzte az esélyesebbnek vélt Ferencvárost. Az első játékrészben olykor kezdeményezőbb volt a Honvéd, ám azért látszott, a vendégek elképzeléseiben lelhető fel több elképzelés. Bárányos helyzetfelismerése, Udvarácz bakija gólt eredményezett. Szünet után a zöld-fehérek csaknem negyven percen keresztül folyamatosan támadtak, az utolsó negyedórára még Dragóner is följött fejelni (eredménytelen húzás volt), de a hallatlan szorosan embert fogó, lelkes Honvéd végül kicsikarta a győzelmet a formán kívüli Ferencvárossal szemben.
1996.VIII.17. Ferencváros – Kispest-Honvéd 5-2
Gólesővel ünnepelte a bajnoki címvédő a magyar Millecentenáriumot. A zöld-fehér gárda, ha ezerszázat nem is, de tizenegy gólt lőhetett volna, s ezzel alapos bosszút állt a tavaszi, Üllői úti Magyar Kupa-fiaskóért a piros-feketéken. A hazai gárda úgy játszott, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ez a jutalomhangverseny prolongálódhatna szerda estére, a svéd IFK Göteborg elleni Bajnokok Ligája-visszavágóra.
1996.IV.17. MK, Ferencváros – Kispest-Honvéd 1-4
Teljesen megérdemelten nyert a Kispest, s így 6-3-as összesítéssel bejutott az elődöntőbe.
1995.XI.30. Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-1
A muzeális lapszemle sorozatunkban azt kedvelem legjobban, hogy a Fradi 110 éves történelme lehetőséget ad arra, hogy szabadon szárnyalhatunk az évtizedek között, mintha beülnénk H.G. Wells képzeletbeli időgépébe. Csak be kell állítani a dátumot, hol 1911-re, hol 1958-ra és a megfakult újságok segítségével egy olyan korba repülni, melyben sokan még nem is éltek, de szeretett csapatunk már sorra szerezte a dicsőséges győzelmeket. Van az egészben valami felemelő, valami furcsán vibráló, hogy korunk technikai lehetőségei bár még nem teszik lehetővé Wells álmát, de lehetőséget ad arra, hogy a kor dokumentumai és visszaemlékezési folytán beleéljük magunkat bármelyik év történéseibe. Tovább olvasom
1995.V.17. MK, Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-1
A gyorsan jött kispesti találat jelentette a mérkőzés fordulópontját. Az addig jól játszó vendégek érthetetlen módon leálltak, míg a Ferencváros felébredt, s remek játékkal, különösebb megerőltetés nélkül, teljesen megérdemelten, 4-2-es összesítéssel biztosította helyét a Magyar Kupa döntőjében.
1995.IV.15. Kispest-Honvéd – Ferencváros 3-4
Az összecsapást, amely a második félidőben hozott izgalmas és jó játékot, megérdemelten nyerte a Ferencváros.
1994.IX.18. Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-2
Már szinte talány, hogy a tapasztalt, válogatott játékosokból álló kispestiek miért mondanak rendre csődöt az Üllői úti stadionban. Illésék nemcsak a Twente elleni UEFA Kupa-játékot nem tudták megismételni, de itthoni teljesítményüktől is jócskán elmaradtak. A hatgólos Kovácsnak momentumai sem voltak, a Hollandiában remeklő Brockhauser is hibázott a harmadik gólnál. A Ferencváros szögletei az első félidőben életveszélyesek voltak. Lélektanilag mindig a legjobbkor szereztek gólt Alberték. Igaz, a kritikus helyzetekben a szerencsével sem álltak hadilábon. A Lisztes vezérelte Üllői utiak az első csapat az NB I-ben, amelyiknek Davidovic mester Kispestre érkezése óta bajnoki találkozón először sikerült legyőzniük a kispestieket.
1994.VI.15. MK Döntő, Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-2
Nyilasi búcsúajándéka
Eddig még nem fordult velem elő, hogy egy muzeális lapszemléhez nehezen fogjak hozzá. Sőt, mindent elkövessek annak érdekében, hogy ne is kelljen róla írnom. Pedig egy győztes magyar kupadöntőről van szó, de mivel olyan események kapcsolódnak a mérkőzéshez, melyek mély nyomokat hagytak bennem, nem volt könnyű rávenni magam arra, hogy megemlékezzek róla. Szerkesztőtársam is érezhette ezt, hiszen amikor a kijelölt napra nem készültem el (ilyen még nem fordult elő), akkor „csendben átütemezte egy másik napra. Amikor ott sem találkozott a végtermékkel, tovább ütemezett. Tovább olvasom
