piros lap (itt is – ott is)
1998.V.17. Ferencváros – Újpesti TE 1-1
Szikrázó csatát hozott az évad mérkőzése, a pályán és azon kívül is. Míg a játékosok a négy kiállított kivételével minden dicséretett megérdemelnek a pályán nyújtottakért, addig a szurkolók finoman is szólva elmarasztalhatóak a találkozó előtti incidensekért. A Ferencváros a második félidei játékával közelebb állt a győzelemhez. A bajnokság listavezetője, az ÚTE a döntetlennel megőrizte 5 pontos előnyét a tabella élén a Ferencváros előtt.
1997.X.4. Zalahús-ZTE – Ferencváros 2-4
A Ferencváros egy góllal mindenképpen jobb volt a ZTE-nél, de győzelmét főleg annak köszönheti, hogy a második félidő elején kettős emberelőnyben játszott hosszú ideig. A hazaiak csak 9 emberrel pörögtek fel igazán, ki is egyenlítettek, de a hajrában a Ferencváros megszerezte a győztes találatokat.
1997.VII.29. UEFA selejtező, Ferencváros – Bohemians Dublin 5-0
A ferencvárosi vezető gól „megfogta” a vendégcsapatot, míg a hazaiak túlságosan is nyugodttá váltak. A szünetben Nyilasi Tibor alapos fejmosásban részesítette játékosait, hiszen a második 45 percben már szárnyaltak a Zöld Sasok: sorozatban dolgozták ki a helyzeteket, gólokban is gazdagnak bizonyultak a szerény képességű, hitehagyott ír gárdával szemben. A Ferencváros kettős győzelemmel, 6-0-ás gólkülönbséggel biztosan jutott az UEFA-kupa selejtezőjébe.
1996.XI.13. DVSC-Epona – Ferencváros 2-2
Tévedések vígjátéka, rendezte Piller
1995.X.28. ZTE – Ferencváros 1-3
Az első húsz percben a ZTE irányított, de helyzeteit rendre elhibázta. A Ferencváros vezető gólja után is a hazaiak játszottak meddő mezőnyfölényben, de alkalmi védősoruk hibát hibára halmozott, így a fővárosiak közepes teljesítménnyel is biztosan nyertek.
1994.VI.15. MK Döntő, Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-2
Nyilasi búcsúajándéka
Eddig még nem fordult velem elő, hogy egy muzeális lapszemléhez nehezen fogjak hozzá. Sőt, mindent elkövessek annak érdekében, hogy ne is kelljen róla írnom. Pedig egy győztes magyar kupadöntőről van szó, de mivel olyan események kapcsolódnak a mérkőzéshez, melyek mély nyomokat hagytak bennem, nem volt könnyű rávenni magam arra, hogy megemlékezzek róla. Szerkesztőtársam is érezhette ezt, hiszen amikor a kijelölt napra nem készültem el (ilyen még nem fordult elő), akkor „csendben átütemezte egy másik napra. Amikor ott sem találkozott a végtermékkel, tovább ütemezett. Tovább olvasom
