1903.IV.5. Magyarország – Csehország 2:1

Budapest—Prága 2:1.
A M. L. Sz. reprezentatí­v csapata 2:1 eredménynyel győz a prágai kombinált csapat ellen.

Az intéző bizottság az 1903. márczius 7-én tartott üléséből: (…) A szövetségi válogatott csapatot a következőkép állí­totta össze: Sipos (B. T. C.) — Berán (F. T. C.), Reiner (M. F. C.) — Gorszky (F. T. C.), Skrobák (B. T. C.), Bayer (M. A. C.) — Niessner (M. F. C.), Róka (B. T. C.), Buda (B. T. C.), Minder (Postás), Borbás (F. T. C.).

(Sport-Világ, 1903. március 15.)

Ma délután Budapesten csak egyetlen egy mérkőzés kerül döntésre. A Magyar Labdarugók Szövetsége reprezentatí­v csapata játszik egy prágai német és cseh játékosokból álló összekombinált csapattal. Hogy e csapat tulajdonképen a prágai játékosok selejtje, az természetszerűen következik, ha tekintetbe veszszük, hogy sem a Deutscher Football-Club, sem a Slavia I. csapataiból egyetlen egy ember sem vesz részt. A Deutscher Football-Club politikából nem vesz részt oly csapatban, melyben cseh játékosok szerepelnek. Különben is már — tudtunkkal — egy külföldi csapattal angazsálva van. Slavia szintén nem vesz részt, mivel ma a Civile Service angol football-csapattal lesz matche. A szövetségi reprezentatí­v csapat ellen tehát egy oly legénység vonul fel, mely összjátékot nem lesz képes produkálni, lévén a játékosok különböző egyesületek (Union, Vinohrady, Deutscher Sport- Club, Sport-Favorit) tagjai, kik eddigelé egy csapatban együttesen sohasem játszottak. A mi pedig az egyéni tudásokat illeti, kötve hiszszük, hogy a magyar csapat tőlük a legcsekélyebbet, is tanulhatna. A magyar csapat győzelme tehát holt bizonyos s előreláthatóan nagy fölénynyel fog végezni erőben és ügyességben hozzá egy csöppet sem méltó ellenfelével.

Most csak az a kérdésünk: mi a czélja a Szövetségnek a mai mérkőzéssel? Midőn az április 5-ét rezerválta magának, tette azon czélzattal, hogy a bécsi Unió válogatott csapatával mérkőzzék Ez utóbbi azonban a bécsiek részéről eddig minden tekintetben tapasztalt ripőkséggel kijelentette, hogy akkor játszik, mikor ő akar s nem hajlandó lejönni április 5-én, hanem talán junius közepe felé. A magyar Unió erre más szövetséggel kezdett tárgyalni kölcsönösen rendezendő mérkőzések végett, de megállapodásra jutni nem tudott egyikkel sem. Szövetségek tehát nem voltak hajlandók reprezentatí­v csapatot kiállí­tani, a M. L. Sz. tehát idegen egyletekkel kezdett tárgyalni s ezzel elvesztette a szövetségi match eredeti jelentőségét, a melynek értéke még inkább alászállt azzal, hogy nem is elsőrangú, hanem másodrangú játékosokból összetoborzott csapattal veszi fel a küzdelmet. A Labdarugó Szövetség mai matchének tehát semmi erkölcsi alapja nincs, használni nem fog a magyar labdarugó-sportnak, sőt inkább ártani, mert a szövetségi reprezentatí­v csapat mérkőzései el fogják veszteni vonzó erejöket, ha a football iránt érdeklődő publikum ma végig fogja szemlélni a ní­vón alul álló cseh és német zagyvalék-csapatnak szereplését. A szövetségi egyletek pedig joggal zúgolódhatnak azon konkurrenczia miatt, melyek felettes hatóságuk a szövetségi matchek intencziójától eltérőleg a mai mérkőzéssel létrehozott.

(Sport-Világ, 1903. április 5.)

E heti mérkőzések. Ma vasárnap délután 1/2 4 órakor a csömöri-uti pályán nemzetközi mérkőzés lesz a Magyar Labdarugók Szövétsége és a prágai cseh, német válogatott csapat között.

(Nemzeti Sport, 1903. április 5.)

Prága—Budapest. A vasárnapi szövetségi nemzetközi mérkőzésre a szövetség a következő csapatot állí­tja ki a prágai csehek és németek válogatott csapata ellen: Sipos (B. T. K.), Berán (F. T. K.), Fehéry (M. U. E.), Gorszky (F. T. K.), Kolhanek (F. T. K ), Kiss (33 F. K.), Niessner (M. F. K.), Róka (B. T. K.), Buda (B. T. K.), Minder (Postás), Borbás (F. T. K.). Tartalék: Nagy (M. T. K.), Szemethy (Postás), Károly (M. T. K.), Zulu (M. T. K.). Biró: Ordódy Béla (Budapesti Ramblerek) lesz. Minthogy 5-én más football-mérkőzést nem szabad rendezni, a sportközönségnek ez lesz az egyedüli élvezete vasárnap délután.

(Budapesti Hí­rlap, 1903. április 5.)

1903. április 5., 15:30, Millenáris, Budapest — Prága 2:1 (1:1)
vezette: Ordódy Béla (Budapesti Ramblerek)
Budapest: Sipos (BTC) — Berán (FTC), Fehéry (MUE) — Kiss Gy. (33 FC), Kolhanek (FTC), Gorszky (FTC) — Braun (FTC), Károly (MTK), Niessner (Műegyetem FC), Minder (Postás), Borbás (FTC)
Prága: Vcelak, Kraus, Kotoc, ?
Gól: Minder vagy Borbás (16.), Minder (78.) illetve a csehek balösszekötője
Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc (a válogatást az MLSZ intéző bizottsága végezte)

Április 5-én vasárnap mérkőzött a Magyar Labdarugók Szövetsége válogatott csapata a prágai cseh-német válogatott csapattal. A mérkőzés fényesen sikerült: a közönség élén részvétele azt mutatta, hogy barátja az ily vállalkozásnak. A válogatás se volt rossz, csak arra lett volna szükség, hogy a csapat néhányszor trenirozzon, a mi által helyes összjátékot nyert volna. Sajnos, hogy akadtak egyletek, amelyek szükkeblüen ellene voltak a M. L. Sz. helyes vállalkozásának, legjobb játékosaikat nem engedték játszani, sőt azt vetették a Szövetség szemére, hogy az ily versenyek rendezésével konkurenciát csinál az egyleteknek.

Az ily felfogást nem lehet eléggé helytelení­teni elvégre egy football-egylet még nem nyerészkedő vállalat hazánkban. A Szövetség erkölcsi érdeke mindenesetre előbbre való az egyes csapatok anyagi érdekeinél Ha egy egylet a Szövetség nyújtotta előnyöket élvezi kötelessége a Szövetséget minden vállalkozásában odaadással támogatni. Ha az épen nem helyes és sportszerű eljárás azonban a mérkőzés sikerét nem volt képes meghiusitani és ha nem is vertük meg oly formában a prágai csapatot, a mint erőviszonyainkhoz képest ezt meg kellett volna tennünk, mégis győzelmet arattunk.

A magyarok csapatában kitűnt a hátvédők közül Berán az ő erős és elhatározott fellépésével, a fedezetek közül Kolhanek és Gorszky. A csatárok közül egyedül Minder játszott jól. Niessner szokatlan rosszul játszott, legfeljebb az lehet a mentsége, hogy nincs hozzászokva a centerben játszani. Károly, az M. T. K. goallövője szokott helyén játszott, de azért vagy ötször lőtt a kapu mellé és fölé. A prágai csapat, bár sem a Slavia, sem pedig a D. F. C. csapatából nem volt benne senki, mégis jónak volt mondható. Meglepett szép összjátékuk, a mi azt mutatja, hogy készültek a mérkőzésre. Hátvédeik igen jók, a fedezetek közül a bal, a csatárok közül pedig a center elsőrangú játékosok.

A játék lefolyása a következő volt: A prágaiak kezdése után a magyarok veszik át a támadást, azonban az össze nem szokott csapatban nagy a fejetlenség. A csehek eközben párszor támadnak, de a két hátvéd könnyű szerrel elhárí­tja a támadásokat. Egy izben a csehek sikerrel rohannak le és balösszekötőjük védhetlenül lövi a labdát a kapuba. A magyarok ekkor kissé összeszedik magukat és erélyesen ostromolják a csehek kapuját, mig végre Minder a Braun által centerezett labdát a kapuba küldi. Az első félidőben egyik fél sem ér el több goalt. Eredmény 1:1.

A második félidőben a magyarok kezdenek összeszokni, különösen Minder, Borbás és Kiss háromszög játéka kezd feltűnni. Borbás egy párszor szépen lerohan és a jól centerezett labdákat Károly egymásután lövi el a kapu mellett. A magyarok folyton támadnak úgyannyira, hogy a csehek néha erőszakkal igyekeznek a támadásokat meghiúsí­tani. Körülbelül 12 perccel a mérkőzés vége előtt egy a Kolhanektől adott labdát Minder szép lövéssel a kapuba juttatja. A közönség sürün biztatja a játékosokat „tempó”-ra, de mindhiába, goalt többé az ügyesen védő csehek ellen nem tudnak elérni s í­gy a mérkőzés 2:1 arányban végződik a magyarok javára.

Ordódy pártatlanul, de a faultokkal szemben nem elég szigorúan bí­ráskodott.

(Nemzeti Sport, 1903. április 12.)

1903. április 5.

A magyar reprezentatí­v csapatnak immár második szereplése nem hozott valami nagy dicsőséget a magyar football-sportnak múlt vasárnapi mérkőzésével. El voltunk készülve arra, hogy a prágai csapat felett a magyar játékosok javából összekombinált legénység tetszés szerint fog győzni. Reményeink azonban füstbe mentek, a mint az első 10 perczben vergődni láttuk azt a csapatot, melyet »magyar reprezentatí­v«-nak keresztelt el a Szövetség. A reprezentatí­v-csapat tudvalevőleg a legjobb játékosok összeválogatásából szokott állani; a múlt vasárnapi csapat azonban nem volt az, a miről a Szövetség nem tehet, mert részéről megvolt a jóakarat s nem gyógyí­thatta meg hamarjában azon játékosokat, kik betegség folytán nem vehettek részt a küzdelemben. De ez a hiba elenyésző csekély volt azon körülmény mellett, mely az összjáték és lelkesedés hiányában nyilvánult. Az összjáték hiánya annak tulajdoní­tandó, hogy a reprezentativ csapatba választott játékosok együtt sohasem trainiroztak; de nem is volt idő a trainingre, hiszen csak három héttel ezelőtt állapodott meg a Szövetség a csapatösszeállí­tásban s ezt is időközben kétszer megváltoztatta. A védelem még valahogy megállta helyét, habár a támadásban nem igen segí­tette a csatársort, mely viszont a lehető legszerencsétlenebb összeállí­tással birt. Niessnert a M. F. C. kitűnő jobbszélsőjét a középre helyezték, hol játékával inkább ártott, mint használt. Minder is jobb lett volna a bal szélen; Borbás gyenge és bizonytalan, Károly nem elég intenzí­v; Braunon pedig meglátszott, hogy más partnerhez volt szokva s nem tudta megérteni Károly játékát. Általában a csatársor játéka oly határozatlan és kezdetleges volt, hogy a prágai védelemnek nem került nagy munkájába a támadást feltartani.

A prágaiak különben meglepetésszerűen jól tartották magukat, a mit első sorban lelkes játékuknak tulajdoní­thatunk. A labda elszedésében és rámenősben sok ügyességet tanúsí­tottak s ebben a védelem különösen ekszczellált. A labdát minden poziczióból nagyon szépen adták előre s a fedezetek mindig nyomon követték a csatársort, mely figyelemre méltó összjátékkal nyomult előre. Támadásuk lelkes volt, nem úgy mint a magyar csapaté, mely nagy nembánomsággal játszott s hiányzott benne az ambiczió, a tűz, mely nélkül bizony a legjobb csapat sem tud érvényesülni.

A match a következőképpen folyt le:

Az első félidő elején a magyar csapat intenziven támad s sokszor veszélybe sodorja a prágai kaput. Egy off side állásból lőtt goalt a biró érvénytelení­t; a prágai csapat egy-két támadása visszaveretik s a játék szí­nhelyét a prágai kapu elé teszi a magyar csapat. Az első negyedóra után a prágai kapu hálójában a labda fennakadt. Károly rúgta a labdát bal felé s a résen álló Borbás menthetetlenül rendeltetési helyére juttatta. A prágaiak ezután gyakrabban látogatnak az ellenfél mezejére s egy messziről beadott labdát Sellő lábával elvét s az eredmény kiegyenlődik.

A második félidőben javarészt a csehek támadnak. A magyar védelemben különösen Fehéry és Berán hátvédek önfeláldozó szép játékát sokszor megtapsolják. Sellő is sokat ment. A félidő vége felé sikerül Mindernek a vezető goal elérésével a győzelmet a magyar csapat számára biztosí­tani. A prágaiak ezután meglehetős durván játszanak, czélt azonban nem érnek ezzel el s nem képesek a match végéig az eredményen változtatni.

Ordódy Béla biróval mindkét csapat meg lehetett elégedve.

A nemzetközi mérkőzést megelőzőleg az első osztályú egyletek második csapatjaiból válogatott csapat játszott a másodosztályú egyletek válogatott legénységével. Az előbbi győzött 4:2 eredménynyel, a mi természetes volt, ha tekintetbe veszszük, hogy egyik-másik első osztályú egyletünk második csapatja nagyon sok elsőrangú játékossal rendelkezik, kik bármikor méltóan tudnák helyettesí­teni az első csapatbelieket. Maga a játék ezúttal nem volt egyöntetű, nem lévén a két csapat egyetlen egyszer sem összejátszva. Egyénileg azonban több játékostól igen szép dolgokat láttunk s különösen a második csapatbeli csatárok dolgoztak feltűnő jól. Nem ártana az efajta mérkőzést hasonló alkalommal megismételni, de feltétlenül szükséges lenne egykét training-match, mert különben í­gy, egymás modorát nem ismerve, a múlt vasárnapihoz hasonló össze-vissza-játékot fognak produkálni a csapatok.

(Sport-Világ, 1903. április 12.)

A csömöri-uti millenáris versenypályán ma délután két érdekes mérkőzés volt, az egyik nemzetközi, a másik szövetségi csapatok mérkőzése. A nemzetközi mérkőzésben a prágai válogatott csapat játszott a magyar szövetségi csapattal. Az első félidőben a magyarok alig a játék megkezdése után megszerezték az első gólt, de a csehek a kapott gólt mindjárt ki is egyenlí­tették. A félidő hátralevő részében több gólt egyik csapat sem rúgott s í­gy az első félidő egy gól ellen egy arányában eldöntetlen volt. A második félidőben a magyarok erősebb tempóval láttak neki a játéknak, de gólt csak a félidő közepe táján tudtak rúgni. A csehek pedig, bár néhányszor szépen támadtak, gólt mégsem tudtak elérni. Így a második félidő eredménye egy gól ellen zérus a magyarok javára. A végső eredmény pedig két gól ellen egy a magyar szövetségi csapat javára. A győztes csapatban kitűnt Berán, Gorszky és Borbás. A prágai válogatott, csapatban jól játszott Vcelak, Kraus és Kotoc. Biró Ordódy Béla volt.

A nemzetközi mérkőzés előtt az első osztályú egyesületek második csapataiból összeállí­tott csapat a második osztályú egyesületekből összeválogatott csapattal játszott. A végső eredmény négy gól ellen kettő az első osztályúak javára.

(Budapesti Hí­rlap, 1903. április 6.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories