„csak” 75 ezren voltak … „még az a pár üresen maradt ölés is fájt …” ma ilyeneket olvasni … az ifjabbak kérdezhetnék, hogy miért nem a viccrovatban jelent meg mindez … amikor a „Népsport” a kalapját lengeti a Loki – Fradi 6ezer-valahányszáz nézője után, hogy megdőlt az idei nézőrekord … 😛
Ha jól tudom az akkori MTK-t (korabeli „gúnynevén”: Vörös Lobogó) minden mértékadó szakvélemény – a Honvéddal együtt- a világ (minimum: Európa) 5 legjobb, legnagyobb csapata közé helyezte … őket verte meg a mi kis szétszedett-összetákolt, új életre kapó csapatunk …
YSE jobban tudja, de szerintem ez a meccs a nagy-nagy legendás győzelmeink közé tartozik, tartozhat … méltánytalanul keveset lehetett róla hallani …
Valóban, az MTK (>fedőnevénszabadrablás< lehetőségével. Ám akkor már némileg hanyatlóban volt – no egykori önmagához képest. A győzelem mindenesetre olyan volt, mintha ma mondjuk a Realt vagy az Atleticot győznék le.
Köszönöm! Imre bácsi! Jól értem, hogy a „mötöká” („VL”), ha akarta volna, elvihette volna tőlünk ’54-ben pl. Mátrait, Dalnokit, Oroszt, Dékányt, Kertészt, Fenyvesit? Gondolom, ők voltak a legkurrensebb „árucikkek” … Ma tízmillió-eurókat fizetnének a játékjogukért …
Csak egyszerűen nem akarták? Erről tud többet? Mert nagyon érdekelne, hogy a világ akkori 2-3. legjobb csapata -leánynevén MTK- szinte senkit nem igazolt 1950 után (Palotás és Zakariás után) … mai ésszel hihetetlen … az „ávós-csapatot” nem akarták tovább erősíteni? Politikailag érthetetlen …
azt viszont köszönöm, hogy EGY IGAZI SZAKEMBER megerősít! Szerintem, bár, még bőven nem éltem akkor, sőt, még a szüleim sem tudtak egymásról, ez kb. egy olyan győzelem lehetett akkor, mint, amikor 1-2 hete a Bilbao lealázta a Barcát … azért hozok állandóan ilyen példákat, hogy ha véletlenül egy mai fiatal is olvasná ezeket a cikkeket, hátha így el tudja helyezni ezeket a mérkőzéseket …
Kénytelen vagyok itt válaszolni lacimadárnak, mert nála nem jelent meg a „válaszkocka”.
1954-ben az MTK/VL már nem volt annyira kivételezett, mint a fegyveres erők csapatai. Egyébként akkor az általad említettek közül még csak Dalnoki jelentett „értéket”, őt viszont sem a csábítás, sem a fenyegetés nem tántorította el. 1955 végén a Vasas szerette volna Mátrait elvinni, ám akkor még nem volt akkora „tekintélye” mint tíz évvel később, így a felső sportvezetés leintette.
De amit fentebb akartam írni, az az, hogy az MTK/VL a világszínvonalat nem összerabolt kész játékosokkal, hanem saját nevelésekkel és kiscsapatokból kiválasztott játékosokkal érte el.
Kedves Imre bácsi! A magyar futball már olyan, évtizedek óta, hogy örül az ember, hogy „időben született” és nem később … micsoda időknek lehetett Ön tanúja! Szinte látom magam előtt, amint a fél ország hallgatta a rádiót és CSENDBEN, HALKAN, TITOKBAN (!!!) örült a „Kinizsi” (négyszemközt: Fradi) győzelmének … És szeretném, ha a mai fiatalok megérnének egy ilyen kesergést az újságcikkből: bár hétközben azt mondták, minden jegy elkelt, mégis, néhány hely üresen maradt … egy majd’ százezres stadionban … A harmadik fotón rá kell nézni Kispéterre … ez a fotó MAGA A FRADIZMUS!!! Két dolog örök, mondaná ma Einstein: a Világegyetem és a Fradi …
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.
TÖBB, MINT EGY SIMA GYŐZELEM AZ ÖRÖKRANGADÓN !
„csak” 75 ezren voltak … „még az a pár üresen maradt ölés is fájt …” ma ilyeneket olvasni … az ifjabbak kérdezhetnék, hogy miért nem a viccrovatban jelent meg mindez … amikor a „Népsport” a kalapját lengeti a Loki – Fradi 6ezer-valahányszáz nézője után, hogy megdőlt az idei nézőrekord … 😛
Ha jól tudom az akkori MTK-t (korabeli „gúnynevén”: Vörös Lobogó) minden mértékadó szakvélemény – a Honvéddal együtt- a világ (minimum: Európa) 5 legjobb, legnagyobb csapata közé helyezte … őket verte meg a mi kis szétszedett-összetákolt, új életre kapó csapatunk …
YSE jobban tudja, de szerintem ez a meccs a nagy-nagy legendás győzelmeink közé tartozik, tartozhat … méltánytalanul keveset lehetett róla hallani …
bocsánat: ÜLÉS, nem ÖLÉS! 😛
Valóban, az MTK (>fedőnevénszabadrablás< lehetőségével. Ám akkor már némileg hanyatlóban volt – no egykori önmagához képest. A győzelem mindenesetre olyan volt, mintha ma mondjuk a Realt vagy az Atleticot győznék le.
Valamit elírtam. Tehát:
… az MTK (fedőnevén VL) nem élt a szabadrablás lehetőségével…
Köszönöm! Imre bácsi! Jól értem, hogy a „mötöká” („VL”), ha akarta volna, elvihette volna tőlünk ’54-ben pl. Mátrait, Dalnokit, Oroszt, Dékányt, Kertészt, Fenyvesit? Gondolom, ők voltak a legkurrensebb „árucikkek” … Ma tízmillió-eurókat fizetnének a játékjogukért …
Csak egyszerűen nem akarták? Erről tud többet? Mert nagyon érdekelne, hogy a világ akkori 2-3. legjobb csapata -leánynevén MTK- szinte senkit nem igazolt 1950 után (Palotás és Zakariás után) … mai ésszel hihetetlen … az „ávós-csapatot” nem akarták tovább erősíteni? Politikailag érthetetlen …
azt viszont köszönöm, hogy EGY IGAZI SZAKEMBER megerősít! Szerintem, bár, még bőven nem éltem akkor, sőt, még a szüleim sem tudtak egymásról, ez kb. egy olyan győzelem lehetett akkor, mint, amikor 1-2 hete a Bilbao lealázta a Barcát … azért hozok állandóan ilyen példákat, hogy ha véletlenül egy mai fiatal is olvasná ezeket a cikkeket, hátha így el tudja helyezni ezeket a mérkőzéseket …
Kénytelen vagyok itt válaszolni lacimadárnak, mert nála nem jelent meg a „válaszkocka”.
1954-ben az MTK/VL már nem volt annyira kivételezett, mint a fegyveres erők csapatai. Egyébként akkor az általad említettek közül még csak Dalnoki jelentett „értéket”, őt viszont sem a csábítás, sem a fenyegetés nem tántorította el. 1955 végén a Vasas szerette volna Mátrait elvinni, ám akkor még nem volt akkora „tekintélye” mint tíz évvel később, így a felső sportvezetés leintette.
De amit fentebb akartam írni, az az, hogy az MTK/VL a világszínvonalat nem összerabolt kész játékosokkal, hanem saját nevelésekkel és kiscsapatokból kiválasztott játékosokkal érte el.
Probléma elhárítva.
Istenem… És azt írja szemrehányóan a tudósítás,hogy nem telt meg a stadion. Csak 75 ezren voltak kinn… 3-4 mai NB1-es forduló össznézőszáma…
Ez volt az első Fradi-meccs, amit rádión hallgattam… Hogy mennyire örültem a végén! És már csak idő kérdése volt, hogy mikor megyek először meccsre.
Kedves Imre bácsi! A magyar futball már olyan, évtizedek óta, hogy örül az ember, hogy „időben született” és nem később … micsoda időknek lehetett Ön tanúja! Szinte látom magam előtt, amint a fél ország hallgatta a rádiót és CSENDBEN, HALKAN, TITOKBAN (!!!) örült a „Kinizsi” (négyszemközt: Fradi) győzelmének … És szeretném, ha a mai fiatalok megérnének egy ilyen kesergést az újságcikkből: bár hétközben azt mondták, minden jegy elkelt, mégis, néhány hely üresen maradt … egy majd’ százezres stadionban … A harmadik fotón rá kell nézni Kispéterre … ez a fotó MAGA A FRADIZMUS!!! Két dolog örök, mondaná ma Einstein: a Világegyetem és a Fradi …