1970/71 – A dél-amerikai túra I.

A Pelééket verő Universitario

Késő este van, az enyhe hőségtől tetőtől talpig vizes vagyok, s most, amikor nekikezdek jelentésem megí­rásához, a többiek már horkolnak. No, de kezdjük az elején …

1970_NS_08-12_0028-3-19701203Úgy kezdődött a dolog, hogy megérkeztünk Párizsba, s olyan hideg volt, hogy legszí­vesebben a bőröndöket is magunkra vettük volna. Aztán, rövid tartózkodás után felszálltunk a perui légitársaság DC 707-es gépére. Következő állomáshelyünk Madrid volt, ahol öt és fél órát vártunk.

Végre eljött az indulás pillanata. A masina, némi tépelődés után, dohogva, ingadozva felemelkedett. A fiúk közül néhányan egy túlérett almára hasonlí­tottak, s csak nehezen nyerték vissza hidegvérüket. Monoton búgás, körös-körül vaksötétség. Az első fél óra megállás nélküli ugratás, a második erőltetett vigyorgás, a hatodik … Aki tud, az alszik — aki nem, az nézi őket. A kilencedik félórában Juhász Pisti faviccekkel próbál életet verni a lankadókba. Kevés sikerrel, a második után többen veréssel fenyegetik …

— Ilyen közönség előtt nem fárasztom magam — dünnyögi Pista és tí­z perc múlva már pimaszul horkol.

Nyolc és fél órás kí­nlódás után végre ereszkedik a gép. Átszállás Caracas felé, majd Bogota következik, s végül a reggeli órákban elérjük Limát. „Régi” szálláshelyünkön, a Hotel Savoy-ban félálomban fogyasztjuk el a kiadós reggelit, s a fáradtságtól utána alig találjuk meg az ágyunkat. Alvás délután kettőig, majd városnézés — rövidujjú ingben. Másnap megtartjuk az első tengerentúli edzést, 30—35 fokos „hidegben”, bágyadtan mozgunk legalább egy órán át. Utána átkocogunk az ellenfél edzésére, kí­váncsiak vagyunk a csapatra. Az edzőjük mindent elkövet, hogy lebeszéljen bennünket az edzés megtekintéséről.

„Fáradtak a gyerekek, csak könnyű kis átmozgatást tartok” — szabadkozik, majd kérlel, kiabál, s végül még a mellét is veri. Persze, mi hajthatatlanok vagyunk — ott maradunk. Erre aztán az edzőjük átcsoportosí­tja az elképzeléseit, s olyan negyvenperces gimnasztikai edzést tart, hogy játékosai ötpercenként támolyognak le a pályáról. Közülük a legjobb benyomást a kapus tette ránk, aki kihozta az edzésre kétéves kisfiát, egy napernyő alá ültette a kapu mögé és minden második védés után kirohant a teás, cuclis üvegért. Kétszer megitatta a fiát, aztán bevonult az öltözőbe. Géczi Pista nem is állta meg szó nélkül a dolgot:
— Legközelebb én is kihozom az Üllői útra a két apróságomat. Ez olyan terheléssel jár, hogy elég lesz öt percet edzenem. Viszont ezt az ötöt teljes intenzitással…

Jó a hangulat, este moziba megyünk, másnap újabb edzés, majd egy tengerparti séta — rengeteg fotózással. Közben fogadáson is voltunk a magyar követségen, s csütörtökön, a mérkőzés napján, még megtekintettük a csodálatos inka múzeumot. Este 21 órakor kezdődik a mérkőzés …

Peruban a csapat

Elöljáróban néhány érdekesség: Limában, a fővárosban, három labdarúgó-pálya van. A Chiclayo 20 000 férőhellyel, a Trujillo 20 000 férőhellyel és a legnagyobb, az Estadio Nációnál 80 000-es befogadó képességgel. Mi ez utóbbiban játszottunk mintegy huszonötezer néző előtt. Peru legjobb képességű csapatai a Sporting Cristal, az Allianza, a Juan Aurich és a mi ellenfelünk, az Universitario. Az Universitario tí­z játékost — Correa, Goyzueta, González, Chumpitaz, Fernandez, Feuntes, Salinas, Cruzado, Challe és Castañeda — adott a mexikói keretbe. Peruban világbajnoki részvételük óta hihetetlenül megnőtt a labdarúgás népszerűsége. Az Universitario az egyik legnépszerűbb csapat Peruban, s az együttes nagyszerű képességeit bizonyí­tja, hogy két hét alatt legyőzte az uruguayi Nacionale-t, a Botafogót és a brazil Santost — Pelével együtt. Az itteniek büszkén mesélték, hogy a „Nagy Pelé”, a Király, az első félidőben háromszor rúgott labdába, s ezek közül az egyik a kezdőrúgás volt.

1970_NS_08-12_0028-4-19701203A játékosok legtöbbje csokoládébarna, jól megtermett, atlétikus felépí­tésű sportoló. A legkisebb közülük akkora volt, mint a mi Páncsicsunk. Érthető volt ezek után, hogy a fiúk közül néhányan ijedten pislogtak az ellenfélre.

— Te jó ég — dünnyögte Novák Dezső. — Nem lesz bankett! Ezek már a mérkőzés alatt elfogyasztanak bennünket, a cipőnkkel együtt…

Persze semmiféle „fogyasztás” nem volt, legfeljebb a hőség faragott le rólunk néhány kilót. Géczi — Novák, Páncsics, Bálint, Megyesi, Juhász, Vépi, Szőke, Albert, Branikovits, Mucha összeállí­tással keztünk, s a második félidő 32. percében Havasi állt be Vépi helyére. A „motor”, Rákosi Gyuszi nem játszhatott… Elrontotta a gyomrát, s enyhe napszúrás is érte. A mérkőzésre viszont meggyógyult, és makkegészségesen nézte végig a 0:0-ás döntetlennel véget ért mérkőzést

— Szörnyű hőség volt a lelátón! — mondta a bágyadtan levonuló játékosokat ugratva a mérkőzés után. — Egészen beleizzadtam a szurkolásba …

Nem sok hiányzott, hogy keresztbe lenyeljük. Csapatunk a sportszerű ellenfél ellen jól játszott, s a kritikák is elismerően szóltak a Ferencváros játékáról.

Amikor e sorok megjelennek, mi már lejátszottunk néhány további mérkőzést is. Ezeken túl a hátralevő program: 15-én Caracasban a Botafogó ellen és 17-én vagy 18-án Salvadorban játszunk. Legközelebbi jelentésemben már több lesz a labdarúgás, s remélem, hogy sikerekről is beszámolhatok. Most befejezem a levélí­rást, éjjel egy óra van, s hajnali hatkor továbbrepülünk. Ráadásul Novák Dezső kijelentette, hogy amennyiben nem oltom el a villanyt, az ággyal együtt kirak a folyosóra…

* * *

Így szól Albert Flórián első tudósí­tása Limából, december 4-i dátummal. A folytatást későbbre hagyjuk, elvégre senki sem – kí­vánhatja Flóritól, hogy a folyosón töltse az éjszakát…

Albert Flórián

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories