1977.IV.30. VB selejtező, Magyarország – Szovjetunió 2-1
1977. április 30., MAGYARORSZÁG – SZOVJETUNIÓ 2:1 (1:0)
Budapest, Népstadion, 70 000 néző, vezette: Aldinger (NSZK)
Góllövők: Nyilasi (44.), Kereki (66.) ill. Kipiani (89.)
Magyarország: Gujdár (Bp. Honvéd) – Martos (FTC), Bálint (FTC), Kereki (Haladás), Tóth J. (Ú. Dózsa) – Nyilasi (FTC), Pintér (Bp. Honvéd), Zombori (Vasas) – Pusztai (FTC), Kovács I. (Vasas), Várady (Vasas)
Csere: Nyilasi helyett Török (Vasas, 51.), Várady helyett Fazekas (Ú. Dózsa, 80.)
Szovjetunió: Asztapovszkij – Kruglov (Troskin 32.), Hincsagasvili, Bajsakov, Lovcsev – Konykov, Burjak, Minajev, Dolmatov (Kipiani 60.) – Fjodorov, Blohin
A „Képes Sport” cìmlapjí ra még jòl emlékszem.
Martos a Blohin-ölô.
Az volt
Életem egyik (ha nem a legnagyobb, személyesen átélt!!!) sportélménye!!! Egy csoda volt! 2 nappal később az újvidéki Magyar Szó valami olyasmit írt, hogy a legforróbb dél-amerikai stadion is elbújhatott volna a szombat esti Népstadion mellett … leírhatatlan feszültség volt, heteken, hónapokon át az egész országban a meccs előtt … 1. egy magyar – „ruszki” akkor olyan tét volt, amit egy mai szerencsés fiatal fel sem foghat … (alig 20 évvel ’56 után) 2. óriási volt a tét, már kétszer nem jutottunk be a világ legjobb 16 (!!!) csapata közé, ami akkoriban nonszensz volt -a külföld szemében is!!!-… 3. másnap május 1. volt, a nyugati újságírók azon gúnyolódtak, hogy BP ismét úgy néz ki, mint ’19-ben vagy ’45-ben … a házakon szinte csak vörös zászló volt … a nemzeti lobogókat mindet kivitték a stadionba … de tényleg! Ha nem volt 50 000 zászló annál a 75-80 ezer embernél, akkor egy sem … életemben olyan zászlóerdőt nem láttam, azóta sem, sehol a világon … igaz, a magyar TV kínosan vigyázott arra, hogy ne látsszon belőle semmi … no, de az ország 0,8 %-a a helyszínen volt! Amire még emlékszem: hihetetlen sok szlovák, román és jugoszláv busz a parkolóban (persze, mind magyarok, a meccs után sírtak az örömtől), rengeteg piros-fehér-zöld petárda a meccs után, a Thököly úton lépésben haladó kocsik, mindegyik motorháztetőn 1-1 magyar zászlót lobogtató „őrült” … tényleg, tiszta Dél-Amerika volt … higgyétek el, mai ifjak, Buenos Aires nem lett volna különb!!! Valami leírhatatlan mámor uralkodott az egész országban, napokig! Ezt sem elmondani, sem leírni nem lehet! Bár csak átélnénk legalább még egyszer mindannyian!!! HIHETETLEN volt! Napokkal később is azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet …
igen!