1980.IX.18. Váci Izzó MTE – Ferencváros 1-2 (edzőmérkőzés)

Szűcs Lajos és Rab Tibor

Ugyanolyan lelkiismeretes, mérhetetlen komolysággal végezte a bemelegí­tő gyakorlatokat, mint negyedszázados labdarúgó pályafutása idején minden alkalommal.

Mint serdülőként, majd ifjúsági válogatottként a Megyeri úti stadion edzőpályáin, Újpesten, ahol nevelkedett. Ahonnan elindult. Mint kezdő NB I-es játékos Dorogon, mint a Ferencváros szí­neiben ví­vott rangadók, nagy külföldi mérkőzések előtt. Mint harminchét í­zben a válogatott cí­meres mezében, mint Mexikóban, az olimpiai döntő előtt. Mint Farkas, Albert és Novák társaságában a világválogatottban. Mint később Kispesten, vagy még később a Vasas Izzóban, az NB II-ben. Aztán újra az élvonalban. Majd ismét az NB II-ben.

Szűcs Lajos, akinek labdairúgó pályafutása csodálatosan alakult, bizonyí­tva azt a tételt, hogy az elszántság, az akaraterő a legnagyobb tettekre sarkallja az embert, ugyanolyan alapossággal végezte bemelegí­tő gyakorlatait csütörtökön Vácott, elvilég utolsó nyilvános fellépése előtt, mint hajdanán.

Meze már átizzadt, amikor a rögtönzött ünnepségen ajándékokat nyújtottak át neki az MLSZ, a Ferencváros és a Vasas Izzó képviselői. Meghatott volt és hálás, hogy lehetővé tették neki a szép búcsút, de egyben izgatott és feszült is volt, mert nemsokára pályára kellett lépnie, hogy ismét bemutasson valamit a közönségnek. Azoknak az embereknek, akik mindig megőrzik majd emlékezetükben.

Összeszorí­totta száját, megköszönte a figyelmességet, de már türelmetlenül toporgott, alig bí­rta fékezni indulatait, szeretett volna a zöld gyepre visszatérni, ahol tulajdonképpen majdnem egész eddigi életét eltöltötte. A labdarúgópályára, ahol annyi öröm és bánat, annyi szép és felejthetetlen emlék, annyi, de annyi boldogság érte, ahol mindig jó közérzet töltötte el.

Aztán, amikor elkezdődött a játék, és először a Vasas (váci) Izzó, majd a Ferencváros szí­neiben (szerk: 20 perc erejéig) kergette a labdát, és belefelejtkezett a mozgásba, a cselezésbe, az emberfogásba, a kapura törésekbe, küzdőképessége, határtalan akarása, amely egész pályafutását olyannyira jellemezte, búcsúmérkőzésén is kidomborodott.

A nézők, akik percenként megtapsolták, sajnálták, hogy egy ragyogó pályafutás, Szűcs Lajos labdarúgó pályafutása véget ért. Szűcs Lajos, csakúgy mint búcsúzó társai, Antal Péter és Bednarik Károly, nem szakad el a labdarúgástól, a sporttól. Máris a Ferencváros pályaedzője, s ha szimatom nem csal, minden bizonnyal sikeres edző válik majd belőle.

De addig, amí­g egy hasonlóan lelkiismeretes, hasonlóan nagy munkabí­rású, hasonlóan áldozatkész labdarúgó fel nem tűnik a honi pályákon, addig – és azon túl is — nagyon fog hiányozni Szűcs Lajos!

1980. szeptember 18. Vác, FTC – Váci Izzó MTE 2-1
Gólszerző: Murai, Mucha, ill. Bera

Zsengellér Zsolt, Képes Sport és Népsport alapján

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories