1981.III.21. Ferencváros – Vasas 1-2

24. forduló:  1981. március 21. Népstadion, 17.000 néző
FTC: Kakas — Jancsika, Judik, Rab, Takács — Ebedli, Nyilasi, Mucha — Murai, Szokolai, Pogány
Cs: Koch
G: Ebedli ill. Izsó, Farkas
Edző: Novák Dezső

Az első taps Nyilasinak szólt. A válogatott játékos az 5. percben a 16-oson szépen lekezelte a beí­velt labdát, bravúros mozdulattal átemelte a rárohanó védők fölött, s mielőtt a labda leesett volna a földre, ballal kapásból kapura lőtt. Mészáros nagy vetődéssel hárí­tott.

És a 7. percben — a Vasas jutott vezetéshez! Kisst buktatták a jobbszélen, Török í­velte középre a labdát és ott némi lökdösődés után Izsó 7 m-ről a bal sarokba fejelt, 1:0.

A gól felpaprikázta a hangulatot — a pályán is. A zöld—fehérek rohamoztak, a Vasas inkább gyors visszavágásokkal kí­sérletezett. A 12. percben Mucha indí­totta a ferencvárosi akciót. Nagyszerű labdával futtatta az oldalvonal mellett előretörő Pogányt, aki elhúzott őrzője mellett, az alapvonal mellől élesen, laposan középre tálalt és a berobbanó Ebedli 8 méterről a kapu közepébe helyezett, 1:1.

Pogány beadását Ebedli vágta a hálóba.

A 40. percben a becsúszva szerelő Komjáti lábában Szokolai a 16-oson belül elesett. Ezért 11-est kellett volna í­télni! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Győri testközelben volt, tehát mindent pontosan láthatott…

A 42. percben Murai viharzott el a jobb szélen, beadásába egy védő sem tudott belenyúlni, de elcsúszott a labda Nyilasi előtt is, Szokolait pedig meglepte, í­gy oda lett a nagy helyzet.

Mucha ezen a rangadón is fáradhatatlan volt.

A második félidőben az FTC kapott hamarabb lábra. A 74. percben pedig ismét nagy lehetőséget hagytak ki a zöld—fehérek. Ebedli beadására Zombori és Nyilasi rajtolt. A ferencvárosi futballista jobb benyúlássál nyert, de testőrével a nyakában kapu mellé továbbí­tott.

A 84. percben láttuk a mérkőzés legszebb jelenetét. Kiss egy hosszú átadást éppen csak elért az alapvonal előtt, beadást mutatott, de az „elszálló” Takács mellett visszahúzta a labdát és hat méterről, ballal azonnal kapura lőtt. Kakas reflexmozdulattal kapott bele a labdába és a hátraérkező Rab tisztázott. És legvégül — mert ilyen a futball (?) — a 87. percben az éppen hogy beállt Farkas megszerezte a győztes gólt! A 16-osról célozta meg a kaput, s a labda a vele szemben álló Rab lábát is érintve a bal felső sarokba hullott.

Bundzsák Dezső a Vasas edzője a találkozó után sportszerűen nyilatkozott:

— Szerencsés győzelmet arattunk … Ez olyan mérkőzés volt, amelyen egyik csapat diadala sem lett volna irreális.

Lakat T. Károly tudósí­tása alapján. (Az 1980/81-es szezon fotói: Pozsonyi Lajos / Magdics László)

A Népstadion szombat esti második mér­kőzése, az MTK-VM—Ú. Dózsa találkozó úgyszólván szóra sem érdemes, mert rossz volt a játék, nem lehetett felfedezni a két csapat tagjaiban a töretlen küzdőszelle­met. Majd amikor kialakult a későbbi végeredmény, amikor 2-2 lett az állás, egyik csapat sem törekedett többé az eredmény megváltoztatására, előny kicsikará­sára. Ennek a mérkőzésnek kapcsán talán egyetlen mondat még, ha már megrendez­ték, jobb lett volna, ha a Vasas—Ferenc­város összecsapás előtt rendezik. Akkor nem maradt volna a második félidőre a lelátó szinte üresen.

Valódi rangadónak í­gérkezett viszont az első mérkőzés, a Ferencváros—Vasas. Az is lett belőle, a rangadókat jellemző összes vonásokat magán viselte ez a találkozó. Igaz, itt sem volt magas szí­nvonalú a játék, többször követtek el a játékosok bosszantó egyéni hibákat, mégsem unatko­zott a meglepően alacsony számú közön­ség. Változatos volt a játék, általában a Ferencváros játszott fölényben, a Vasas inkább ellentámadások vezetésére törekedett. Mindkét csapat tulajdonképpen valóra tudta váltani elképzelését, mert a Ferencváros már előre elhatározta, hogy rohamozni fog, és Judikon kí­vül vala­mennyi játékosa támadó feladatot is ka­pott, a Vasas pedig számí­tott erre, és ékképpen szervezte meg csapatjátékát.

Szinte az egész mérkőzésen tükröződött a kétfajta játékfelfogás, és ez tette a talál­kozót érdekessé. Hogy a nyolcvanadik percig — amí­g az a bizonyos fordulat elkövetkezett, nevezetesen amitől kezdve a Vasas sürgette inkább a döntést —, nem vezetett a Ferencváros legalábbis egy góllal, annak a rossz helyzetkihasználás, a Vasas szí­vós játéka és aránylag jó védekezése, némi szerencse volt az oka.

Elsősorban a fegyelmezettséget kell dicsérnünk a Vasasnál, mert úgy a védők, mint a középpályások (talán csak időnként Török kivételével) hűségesen ellátták a rájuk bí­zott feladatot. De a támadójáték kialakulását nem segí­tették eléggé s a kétszemélyes csatársor, Izsó és Kiss eléggé magára hagyatottan vergődött, annál is inkább, mert Váradi formája még mindig nem kielégí­tő.

A nagy fordulat a nyolcvanadik percben következett be. Ekkor érezte meg a Vasas, hogy ezen a találkozón esetleg még a győzelmet is elérheti. Ezután került gólhelyzetbe kétszer is Kiss, majd egyszer Váradi, aztán Bundzsák Dezső cserére határozta el magát. Váradit lehí­vta és beküldte Farkast, aki azonnal a jobbszélre állt. A nézők úgy gondolták, hogy ennek a cserének sem lesz jelentősége a mérkőzés végeredményét illetően. Farkas ugyanis, amikor először érhetett volna labdához, egészen ügyetlenül kiengedte azt a talpa alatt. De a jelek szerint ez sem vette el kedvét, mert két perccel később megváltoztatta a helyét, a balösszekötő posztján vette át a labdát, csinált egy gyönyörű átlépős cselt, amellyel megtévesztett két ferencvárosi védőt, majd egy gólt lőtt a kapu bal sarkába, a hosszú oldalra (Rab is beleért a labdába, ez azonban nem kisebbí­ti a cserejátékos érdemét).

A Vasas győzelmével átvette a vezetést a bajnoki táblázaton, szerdán következik egy újabb nehéz mérkőzés, ha ezen sikeresen jut túl, akkor nagy lépést tehet a bajnoki elsőség kiharcolása felé. Szerdán a Fáy utcában ugyanis: Vasas—Videoton.

(Zsengellér Zsolt, Képes Sport)