1982.X.9. Bp. Honvéd – Ferencváros 2-3

NS-19821010-03-19821009

Alapvetően különböztek a második rangadón a két csapat elképzelései, és ez már az első néhány percben észlelhető volt. A Ferencváros szokásos rohamozó stí­lusát a Bp. Honvéd fegyelmezett középpályás és védekező játékkal akarta ellensúlyozni. Ez már egyébként az összeállí­tásokból is kiderült.

A Bp. Honvéd csak egy-két tapasztalatlan játékos csatasorba vetésével kockáztatott, felállása, játékrendje és játékstí­lusa a biztonságos védekezésen, a fegyelmezett emberfogáson és az esetleg adódó meglepő ellencsapásokon alapult.

Még akkor sem változtatott ezen a felfogáson jelentősen a kispesti csapat, amikor az eredményt tekintve a Ferencváros kétszer is előnyös helyzetbe került. Hogy mégis sikerült a piros-fehéreknek az egyenlí­tés, az nem nyí­ltabb játékuknak, hanem a ferencvárosi védelem figyelmetlenségének, és természetesen a zöld-fehérek további kockázatvállalásának volt tulajdoní­tható.

Komora Imre természetesen az újságirónál jobban ismeri játékosállományát, a játékosok képességeit, ő tudja, miért kárhoztatja ilyen passzí­v szerepre csapatát. De talán lehetne valamit tenni a támadó játék feljavitása érdekében, illetve a támadó taktika begyakorlásáért.

*

Sokáig fognak még beszélni a Ferencváros-Bp. Honvéd mérkőzésen történtekről, a játékvezetésről. Tény, hogy a találkozó utolsó harmadában elszabadultak az indulatok, és Nagy Miklós játékvezetőnek három alkalommal is a piros kártyát kellett felmutatnia.

A játékvezető védelmében el kell mondani, hogy ő a mérkőzés első időszakában csupán megpróbálta korszerű szellemben vezetni a találkozót. És hogy végeredményben terve dugába dőlt, hogy „elszabadult a pokol”, arról nem csak ő tehetett, hanem azok a játékosok is, akik egyszerűen nincsenek ehhez a játékvezetői gyakorlathoz szokva. Azok, akik a keménységet összetévesztik a szándékos durvasággal, a férfias játékot a talpalással, a test-test elleni küzdelmet a lerántással …

Igaz, Nagy Miklós Varga kiállí­tásánál tévedett (ugyanis az ominózus szabálytalanságot nem a középhátvéd követte el, hanem Détári), különben azonban mentette a menthetőt, és a kiállí­tások után ismét sikerült helyreállí­tania a rendet.

*

A Budapesti Honvédnak a Ferencvárost sikerült kizökkentenie megszokott játékstí­lusából, a zöld-fehér csapat olykor a durvaságokra durvaságokkal válaszolt. De aztán átlendült a holtponton a ferencvárosi gárda, és Nyilasi szellemi irányí­tásával, valamint aktí­v góllövő kedvével teljesen megérdemelt sikert aratott.

Nem voltak szépségdí­jas találkozók ezek szombaton délután és este a Népstadionban, de tanulságos, változatos és izgalmas összecsapások – igen.

(Zsengellér Zsolt, Képes Sport)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories