1989.XI.15. VB selejtező, Spanyolország – Magyarország 4-0

Úgy látszik, Spanyolországban nincs érdektelen futballmeccs. A rendezők előzetes félelmei nem igazolódtak a szerdai, sevillai Spanyolország – Magyarország világbajnoki selejtezővel kapcsolatban, mert ha telt ház nem is lett – ,,hála,, a délután 15 órai kezdési időpontnak -, azért sokezren foglaltak helyet a Ramon Sanchez Pizjuan-stadion lelátóin. Már délelőtt a város utcáit járták a piros-sárga spanyol és zöld-fehér andalúz zászlókat lobogtató szurkolók, akik – tanulva a dánok és az angolok példájából – még az arcukat is nemzeti szí­nűre pingálták. A spanyol válogatott nem sokkal a kezdés előtt érkezett meg a várostól 20 kilométerre fekvő Hotel Oromanából. A magyaroknak csupán át kellett sétálniuk a stadionnal átellenben épült Hotel Los Lebrerosból. A gondos rendezők azonban még erre a 150 méteres útra is autóbuszt bocsátottak Bognárék rendelkezésére.

A hangulatot nem javí­totta az utánpótlás együttes délelőtti megérkezése. Nem csoda, a fiatalok kedden este kikaptak Benidormban, s ezzel ki estek. A nagyválogatott egyik csatára, Kovács Kálmán mindenesetre megjegyezte a liftben reggelihez menet: ezzel a 0:1-es eredménnyel ő is kiegyezne.

(Ehhez csak annyi kommentárt lehet fűzni: furcsa az olyan labdarúgó, aki már eleve a vereség tudatában lép pályára.)

Az öltözőfolyosón, a szövetségi kapitányokkal beszélgetve semmilyen összeállí­tási furcsaságra nem derült fény, mindkét szakember az előre megadott összeállí­tásban küldte pályára csapatát.

VB-selejtező, európai 6. csoport:

Spanyolország – Magyarország 4:0 (3:0)
Sevilla, 50.000 néző, v: Biguet (francia)

Spanyolország: Zubizarreta – Chendo, Juanito, Sanchis, Jimenez – Michel (Eusebio 67.), Milla, Fernando, Villarroya – Manolo (Salinas 67.), Butragueno

Magyarország: Disztl P. – Simon, Pintér, Bognár Z., Keller – Kozma, Kovács E., Bognár Gy. (Szalma 90.), Szekeres – Fischer (Bácsi 64.), Kovács K.

Gól: Manolo (8.), Butragueno (25.), Juanito (41.), Fernando (64.)
Sárga lap: Pintér (40.)

Az első percekben a spanyolok várakozó álláspontra helyezkedtek, í­gy azután a magyar legénység egy-két akciót vezethetett is. A 7. percben Szekeres a baloldalon húzott el. Az ötös magasságából, pontosan tálalt Keller fejére, a balhátvéd próbálkozását azonban Zubizarreta könnyed vetődéssel megszelidí­tette. Az ellenakciónál Kozma – nem tudni miért? – lezserül és röviden Disztl kapuja felé gurí­totta a labdát. Az ajándéklehetőséggel Manolo élt, kicselezte a magyar kapust. Az sem lepte meg, hogy közben erősen balra sodródott, a 16-os oldalvonaláról az üresen hagyott magyar kapuba í­velt (1:0). Egyszeriben eltünt a hazaiak látszólagos ,,álmossága,,, kezükbe kaparintották a kezdeményezést. A 15. percben Manolo a baloldalon száguldott el, pontos beí­velését Butragueno 6 méterről alaposan mellécsúsztatta, holott a magyar védők az esetnél előzékenyen asszisztáltak. A spanyolok már a magyar védőharmadban letámadtak, s nem kellett különösebben erőszakos megoldásokat alkalmazniuk a labda megszerzéséhez, mert a vendég-futballisták feltünően könnyedén szabadultak a játékszertől… A 17. percben Kozma jobboldalról í­velt középre, a spanyol kapus először tanácstalankodott, majd amikor Kovács K. lőni próbált, merész lábravetődéssel tisztázott. A 25. percben Manolo, ezuttal eredeti helyén, a jobbszélen vezetett akciót. Most is pontosan – és magasan – adott be (Pintér még kézzel sem érte el a labdát), és a berobogó Butragueno öt lépésről a kapu baloldalába fejelt. Disztl kí­sérletet sem tett a mentésre (2:0). Rá egy percre Fernando fejelt lesgólt. Úgy festett, a magyar védősor összeomlik. A 30. percben Keller forgolódott sokáig a spanyol 16-oson, végül ügyesen Kovács K. elé emelt. Az Auxerre légiósa kapásból, jobbal lőtt, de Zubizarretában ezuttal is emberére akadt. Különösebb megerőltetés nélkül, jól játszott a spanyol együttes, és a 41. percben megszerezte harmadik gólját. Egy a 16-os vonalára í­velt labdát Pintér kézzel ,,vett le,,. A szabadrúgást az ujonc Juanito a sorfal mellett laposan elcsavarta, és mivel Disztl ezuttal is csak ,,bámészkodott,,, a dologból ismét gól lett (3:0).

Fordulás után az ibériaiak saját térfelüket szállták meg, nem mintha tartanivalójuk lett volna a vendégektől, csupán arra vártak, hogy hosszú labdákkal beindí­tsák két ékjüket. Ebben az időszakban a magyar lescsapda jól működött, jobbára magyar lábakon vándorolt a labda, helyzetig azonban nem jutottak el Fischerék. Az 53. percben Michel 11 méteres lövését Disztl lábbal, spárgázva hárí­totta. A 64. percben Bognár Gy. kezdő játékos módjára csetlett-botlott, elveszí­tette a labdát. Butragueno pár lépés után Fernandót futtatta, és a középpályás 14 méterről a kapu közepébe helyezett (4:0). Négy perc múlva Keller indí­totta a csereként beállt Bácsit, aki 7 méterről kevéssel helyezett a bal kapufa mellé. Rá 5 percre újra az U. Dózsa debütánsa veszélyeztetett, 16 méteres lövését Zubizarreta vetődve hárí­totta. A hazaiak tessék-lássék alapon játszottak, különösebb erőfeszí­téseket nem tettek már, hagyták, hadd teljenek a percek.

A futball rendkivül egyszerüen áttekinthető játék, egyebek között ennek is köszönheti világszerte hallatlan népszerüségét. A Sevillában történtek után azonban meg kell kérdőjelezni ezt az állitást, ugyanis Bicskei Bertalan szövetségi kapitány – amikor beért az öltözőbe – a következőket mondta:

– Az én időmben még egyszer sem játszott ilyen jól a magyar csapat.

Ezek után csak egyre gondolhat a tudósitó: nem ugyanazt a mérkőzést látták… A magyar válogatott ugyanis csapnivalóan futballozott, az elképzelésnek még a szikráját sem lehetett felfedezni játékában, a két cserével együtt pályára lépett 13 labdarugó közül egyedül Bácsi Sándor nevét lehet megemeliteni, aki beállása után két pompás lövéssel és egy fejessel vétette észre magát. A többiek? Disztl Péter – talán még nem heverte ki a Benficától kapott 9 gól okozta sokkot – szerepeltetése valószinüleg hiba volt. A védelemben az ujonc Simon mellett Keller állta meg ugy ahogy a helyét. A többiek csak futkároztak, mint pók a falon. A középpályán Kozma tévedés, Bognár György pedig élete leggyengébb teljesitményét nyujtotta válogatott mezben. Mindketten gólpasszt adtak – csak az a baj, hogy az ellenfélnek. A kéttagu ,,csatársorról,, szinte semmit sem lehet mondani. Akadtak ugyan lehetőségeik, de Fischer és Kovács is elpuskázta azokat.

Sommásan talán azt lehetne irni, hogy a magyarok asszisztáltak a spanyol fiestához, ahhoz a remek előadáshoz, amellyel Luis Suarez kapitány tanitványai világbajnoki döntőbe jutásukat ünnepelték. Mit lehet mondani erről a spanyol csapatról? Csak a legjobbakat. Az a szakvezető, amely három ilyen ujoncot ,,akaszthat le,, a fogasról, mint Juanito, Fernando és Milla, annak irigylésre méltó a helyzete. A három debütáló közül ketten góllal mutatkoztak be, semmivel sem tüntek szürkébbnek, mint a világhirü Butragueno, vagy Michel és Sanchis. Butragueno egyébként ,,külön szám,,. Valószinüleg ott van a világ legjobb három csatára között, semmi sem látszott rajta sérüléséből, akkor és ugy került helyzetbe, ahogy akart.

A sevillai közönség nem véletlenül viseli immár 25 éve a spanyol válogatott tizenkettedik embere megtisztelő elnevezést. Most ugyan csak félház volt a sevillai arénában, de az a 50 000 ember is olyan hangulatot produkált, ami mesébe illő. El lehet képzelni, mi volt itt hét évvel ezelőtt, az 1982-es Mundial idején…

A szakvezetők mérkőzés utáni nyilatkozatai:

Luis Suarez: – Megnyugodtam, jó uton járunk. Nagyszerü tartalékok, beugrásra kész fiatalok állnak a rendelkezésemre, nem kell tartanom a jövő évi világbajnokságtól. Több mint egyéves kapitányságom egyik legjobb játékát produkálta a csapat, köszönet nekik és a közönségnek. A magyarokról nem akarok elmarasztalóan nyilatkozni. Csak annyit mondhatok, hogy az első gól után szétestek, összeroppantak, feladták.

Bicskei Bertalan: – Ismétlem, nem játszottunk rosszul, csak éppen a gólokat a spanyolok rugták. Egyébként a spanyol válogatott döntő szerepet fog játszani a Mondialén, szerintem körülbelül az olaszokkal állnak egy szinten. Az pedig a világszinvonal a javából. Szivesen cserélnék egy olyan szövetségi kapitánnnyal, mint Luis Suarez, akinek 20-25 egyforma képességü játékos áll a rendelkezésére.

Ezek után az MTI munkatársa feltette az ilyenkor kötelező kérdést a kapitánynak: hogyan tovább, marad-e még jelenlegi posztján?

– Értesültem róla, hogy otthon nagy a nyomás, sokan a lemondásomat követelik. Most csak annyit mondhatok, hogy rövidesen meglátjuk, mi lesz.

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Szégyenletes ez a teljesitmény, komolyan mondom, hogy már az első gólnál – amikor Kozma kiugratta Manolót – kishiján szivinfarktust kaptam. Természetesen megvan a véleményem a látottakról, Bicskei edző felelősségéről, de egyelőre, forró fejjel erről még nem szeretnék beszélni. Majd otthon, igen rövid időn belül.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories