1989.IX.30. Ferencváros – Újpesti Dózsa 2-0

Az első félidő vérbeli, igazi rangadót hozott, a sportág minden látványosságát felvonultatva. Szünet után viszont a zöld-fehérek csakis a 3 pont megtartására törekedtek, csöppet sem érdekelte őket, hogy azt kettő, vagy akár tiz adott góllal kaparintják meg. Igy maradtak a két gólnál.

Rákosi Gyula (Ferencváros): – Szerdán amolyan átmozgató edzőmérkőzést játszottunk Valkeakoskiban a finn Haka elleni KEK-visszavágón – mondta. – Azt akartam látni, vajon több első ember távollétében mire képesek a kispadosok. Erre persze az élet, azaz több sérülés kényszeritett rá, de ha már ugy alakult, érdeklődéssel vártam az ő játékukat. Nos, az a véleményem, hogy az állandó csapattagok valóban jobbak, mint a tartaléksorra kárhoztatottak.

– Ezek szerint a megszokott, összeszokott összetételben veszik fel a harcot?
– Nem tudom, hiszen Kincses Sándor már napokkal korábban jelezte, sérülése aligha jön rendbe szombatig. Remélem, a finnországi edzőmérkőzésről hiányzó Szeibert György és Limperger Zsolt vállalja a játékot. Megnyugtató a védelmünk szilárdsága. Az viszont már korántsem jó érzés, hogy csatáraink és középpályásaink erős góliszonyban szenvednek.

– Egyszóval: mit vár?
– Ideje lenne erősiteni a helyezésünkön. Három pontra soha nem vágytam jobban, mint most. Ez az álmok birodalma Ha ugyanis a realitásokat nézem, akkor ez a mérkőzés tökéletesen háromesélyes.

Varga István (Ú. Dózsa): – Nem mondhatok mást, mint amit valóban érzek: győzni akarunk idegenben is. A pécsi 0:4 után jött a Vác elleni 2:0. Élen állunk, s bár mindhárom lehetséges középhátvédjelöltem kisebb sérülésekkel küszködik, nem vitás: a lehető legerősebb összetételben állunk ki.

– Melyik a veszélyesebb dolog: a Ferencváros közönsége, vagy maga a zöld-fehér együttes?
– A kettő elválaszthatatlan.

– Papiron az Ú. Dózsa tünik esélyesebbnek, egységesebbnek.
– Ha ez igy van, akkor boldogan aláirom…

– Ha „csak” döntetlen lesz, az kielégitő-e az ujpesti csapat számára?
– Feltétlenül! De nem döntetlenre játszunk. Régi átok ül rajtam. Amióta Ujpesten vagyok edző (ide számitom az ifjusági csapatokat is), a Fradi ellen döntetlennél jobb eredményt még nem tudtam kicsikarni. Azon a csatán, amelyen én irányithattam a felnőtt élvonalbeli gárdát a Ferencváros ellen, bizony 2:0-ra kikaptunk.

Ferencváros – Ú. Dózsa 2:0 (2:0)
Üllői út, 20.000 néző, v: Molnár

Ferencváros: Józsa – Simon, Pintér, Limperger, Keller – Vaszil (Topor 46.), Bánki, Szeibert – Páling, Dzurják, Kereszturi

Ú. Dózsa: Brockhauser – Huszárik, Kovács E., Szélpál, Szlezák – Miovecz (Szabó 11.), Rubold, Balog T. – Katona (Eszenyi 57.), Bácsi, Zsivótzky

Gól: Dzurják (5.), Bánki (34.)
Sárga lap: Vaszil (33.), Pintér (70.) ill. Szlezák (88.)
Jók: Simon, Pintér, Keller, Limperger, Bánki, Páling illetve Kovács E., Rubold

Direktben kezdett a Ferencváros, az 5. percben ugyanis Páling lendületes elfutás után jól ivelt középre, Kereszturi kapáslövése nem nagyon sikerült, de szerencséjére Dzurják az ötösön számitott a labdára, és a bal alsó sarokba továbbitott (1:0). Az ujpestieket kétségkivül meglepte a gyors hazai gól, méginkább az, hogy a zöld-fehérek lendülete tovább tartott. Jóiramu, kiélezett csata folyt, az a fajta játék, amit valóban jogos rangadónak nevezni. A 30. percben Katona 15 m-es lövésénél Józsa jól helyezkedett, a levegőben megkaparintotta a labdát. A hazaiak játszották ebben az időszakban a gyorsabb és látványosabb, az ujpestiek pedig az egységesebb, megkomponáltabb futballt. A 34. percben Bánki ügyesen szlalomozott végig négy vendégvédő között, majd mielőtt az utolsó ember, Szélpál kitámadhatott volna rá, a ferencvárosi középpályás 17 m-ről a bal alsó sarokba bombázott (2:0). Három perc mulva Kereszturi – Páling akció végén Dzurják próbálta az üres kapuba gyömöszölni a labdát, de Kovács E. önfeláldozóan közbelépett.

Akik arra számitottak, hogy az első félidő látványosságait a második játékrészben is hasonló események követik, nagyot tévedtek. A hazai nézők persze nem bánkódtak, hiszen a Ferencvárosnak megfelelő volt a játék lassitása, azaz az eredmény tartása. A hazaiak gyakorlatilag megszüntették támadójátékukat, arra várakoztak, mire futja az U. Dózsa erejéből. Nos, a Megyeri utiak nem sokra voltak képesek, jószerével komoly gólhelyzetet a második 45 percben nem is dolgoztak ki. A 75. percben Bánki futtatta Pálingot, a hazai szélső jól észlelte, hogy Brockhauser elhagyja kapuját, 17 m-ről elrugta a kifutó ujpesti hálóőr, egyszersmind a kapu mellett a labdát.

Rákosi Gyula: – Gratulálok a fiúknak a megérdemelt sikerhez. Meglátszott, hogy rangadóra készültünk, a csapat alaposan felszí­vta magát. Ez főleg az első 45 percben mutatkozott meg. Most már csak az a kérdés, ha egy ilyen mérkőzésen í­gy tudunk játszani, máskor miért nem megy? A közönségünk mindig ilyen teljesí­tményt érdemelne.

Az NB I. állása:

1. MTK VM 8 6 – 2 13- 6 18
2. U. Dózsa 8 6 – 2 11- 6 18
3. Ferencváros 8 4 2 2 11- 5 14
4. Vasas 8 4 2 2 10- 6 14
5. Pécsi MSC 8 3 4 1 16- 7 13
6. Bp. Honvéd 8 4 1 3 10- 8 13
7. Siófok 8 3 2 3 7- 8 11
8. Haladás 8 3 2 3 10-12 11
9. Videoton 8 3 2 3 5- 8 11
10. Veszprém 8 2 4 2 3- 5 10
11. Debreceni VSC 8 2 3 3 4- 6 9
12. Rába ETO 8 2 2 4 9- 9 8
13. Tatabánya 8 2 1 5 3- 7 7
14. Békéscsaba 8 2 1 5 5-12 7
15. Vác 8 1 3 4 7-11 6
16. Csepel 8 – 5 3 1- 9 5

Góllövőlista:

5 gólos: Dzurják (Ferencváros), Lovász (PMSC), Jován (MTK VM)
4 gólos: Handel (Rába ETO), Balog T. (MTK VM)
3 gólos: Gregor (Bp. Honvéd), Lehota (PMSC), Schmidt (Vasas), Turi (PMSC), Csertői (Haladás), Magyar (Siófok), Bácsi (U. Dózsa)

Vélemény a cikkhez: 1989.IX.30. Ferencváros – Újpesti Dózsa 2-0

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories