1991.X.9. Magyarország – Belgium 0-2

Szerda este az ősi magyar koronázóvárosban, Székesfehérvárott játszották le a 10. magyar – belga válogatott labdarugó mérkőzést, amelynek érdekessége, hogy mindként együttes szövetségi kapitánya, Glázer Róbert és Paul van Himst e 90 perc során debütált. Kettejük között annyi a különbség, hogy Glázer – a Szaud-Arábiába távozott Mészöly Kálmán egykori pályaedzője – összesen két válogatott erőpróbára kapott „jogosí­tványt” az MLSZ elnökségétől, mí­g van Himstnek szerfelett szép jövőt jósolnak – ráadásul hosszút is. Elsősorban azért várható eredményes kapitányi pályafutás részéről, mert neves, sokszoros válogatott futballista volt, és az RSC Anderlecht egykori mestereként már bizonyí­totta szakvezetői rátermettségét.

A fehérvári sóstói stadionban mégis talán a belga szakvezető tűnt árnyalatnyival idegesebbnek, mert az Anderlecht csatára, Marc Degryse sérülés miatt távolmaradt. Glázer Róbert elmondta az MTI munkatársának: kedvteremtő eredményben reménykedik, olyan játékban, ami önbizalmat ad a norvégokkal ví­vandó szombathelyi záró, nyolcadik Európa-bajnoki selejtező előtt.

– A belgák közül Enzo Scifót kivánom ellenőriztetni, ő a legveszélyesebb, ő a „vörös ördögök” karmestere, Kozma vagy Lőrincz lesz az emberfogója – nyilatkozott Glázer, és hozzáfűzte, győzelmet vár.

Az összecsapás előtt a Fehérvárt is áztató eső szerencsére elállt, í­gy kifejezetten kellemes időben, cseppet sem csúszós talajon az izraeli Ben-Itzhak sí­pjelére kezdte el a hazai legénység idei kilencedik „bevetését”. A magyar válogatottban négy olyan futballista (Petry, Mónos, Disztl, Lőrincz) kapott helyet, akik belga földön légióskodnak. Urbán Flórián (Győri Rába ETO) személyében újoncot avatott Glázer, a győri játékos a 739., aki magyar nemzeti mezt érdemelt ki. Glázer a magyar futballhistória 42. szövetségi kapitánya, aki ezen az októberi estén kóstolt bele egy nagyon nehéz munkakörbe…

Magyarország – Belgium 0:2 (0:1)
Székesfehérvár, 7 000 néző, V: Ben-Itzhak (izraeli)

Magyarország: Petry – Disztl L. – Urbán, Lőrincz (Balog T. 66.) – Mónos, Kozma (Duró 46.), Détári, Lipcsei (Eszenyi 83.), Szalma – Fischer, Kovács K.

Belgium: Preud’homme – Grun, Demol, Medved, Albert – Emmers (Boffin 74.), F. Van der Elst, Scifo (Van der Heyden 91.), Borkelmans (Staelens 74.) – Nilis, Wilmots (Severyns 77.)

Gól: Emmers (8. p.), Scifo (75.)
Sárga lap: Mónos (28. p.), illetve Albert (29.), Scifo (56.)

Az első bő negyedórában úgy festett, hogy belga, és nem magyar gyepen ví­vják ezt a találkozót, amelynek jelzőjét – barátságos – a magyarok szinte szó szerint vették, mert igencsak előzékeny stí­lusban játszottak. Scifo szabadon cselezgethetett a hazaiak védelmi soraiban, kedvére osztogatott, nagyon elemében volt. A 8. percben jobboldali pontos, lapos átadásával Emmers ügyesen fordult a kapu felé, s egy igazí­tást követően hat méterről a hálóba lőtt (0:1). A mutatós góltól megjött a vendégek játékkedve, még két-három esetben úgy jutottak kapuközelbe, ahogyan éppen kedvük tartotta. Kiviláglott, Disztl előtt nem éppen fényesen szűri meg a belga rohamokat Lőrincz és Urbán, de a nagy talentum Lipcsei sem találta fel magát. Az ifjú ferencvárosi futballistán látszott, menne is előre rohamozni, meg figyelne is hátulra, a védő munkáját ellátandó… Serényen záporozott a nézőtéri kritika, a hangos figyelmezetetés a lelátóról (az iskolás gyermekeket ingyen engedték be), de ennek csak a 26. percben volt foganatja. Akkor Kovács tetszetős cselsorozat végén Détárihoz küldte vissza a labdát, a bolognai légiósnak használhatatlan volt az átadás, de érkezett Urbán, és az újonc győri játékos 24 méterről óriási erővel a belga kapu felé lőtte a labdát. Preud’homme-nak szerencséje volt, mert a labda, ha kevéssel is, de célt tévesztett. Egyre lanyhult a belga fölény, talán azért, mert a félidő első felében túlzottan nagy tempót diktáltak. Ott volt az alkalom veszélyes ellenakciók vezetésére, ám a hazai csapatjátékban túlzottan sok átgondoltság, jó összjáték nem volt felfedezhető. A 33. percben petárdák robbantak a lelátóról a pálya felé, mert az izraeli bí­ró – egyébként jogosan – érvénytelení­tette lökés miatt Disztl fejesgólját. Rá két percre Kovács baloldalról meglőtt „tekergős”, ravasz lövése csúszott el leheletnyivel a bal kapufa mellett. Egy perccel a lefújás előtt Fischer elcsí­pett egy belga átadást, kapura húzott, de kisodródott helyzetből laposan visszalőtt labdájára Preud’homme számí­tott.

Fordulás után lényegesen élénkebben folytatta a hazai együttes. Talán azért, mert Duró, a Kozmát felváltó cserejátékos lényegesen több tűzt hozott magával a gyepre, riadóztatta középpályás társait. Az 50. percben Kovács közeli, jobboldali lövésébe Preud’homme beleütött, a labda a gólvonal felé pattogott, de a belga kapuvédő másodszori utánvetődéssel hárí­tott. Két perc múlva Lőrincz hatalmas erejű szabadrugása okozott veszélyt. Ebben az időszakban Scifo egy másik arcát is megmutatta. Apró kakaskodásokkal, taktikai szabálytalanságokkal igyekezett kizökkenteni a magyar válogatottat lendületéből. Sikerrel. A 67. percben Kovács ügyes csel után a kapu közepe felé irányí­tott félmagas lövését, de a belga hálóőr könnyen elbánt a labdával. Nem sokkal később Balog és Fischer fejese riasztgatta a vendégeket, majd amint egy kitámadó csapatnál sajnos szokás, védelme hibázott. A 75. percben egy remek kontraakció végén Scifo 11 méterről a jobb felső sarokba lőtt (0:2). Ezután újabb belga próbálkozások következtek, könnyen nőhetett volna a vendégelőny. A 84. percben Van der Elst 12 méteres bombáját öklözte a mezőnybe Petry.

Nagy kérdés, az első félidő első húsz percében miért várakozott „lábhoz tett fegyverrel” a magyar válogatott? Ezzel a tétlenséggel jelentős helyzeti előnyhöz juttatta a vendégcsapatot, amely van (volt) annyira profi mentalitású, hogy a pálya széltében és hosszában élt is a támadási lehetőségekkel. Később megszilárdultak a magyar frontok, Scifo előtt is jobban lezárták a hazai védők a mozgásteret. Azonnal kiegyenlí­tettebbé vált a játék. Szünet előtt már kifejezetten Détáriék akarata érvényesült, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a belgák akár háromgólos előnnyel is elvonulhattak volna pihenni.

Fordulás után örvendetes szerepcsere következett, Duró pályára léptével aktí­vabbá vált a magyar középpályás sor, és az első negyedórában a vendégeknek volt félnivalójuk. Akadt egyenlí­tési esély, de kihasználatlan maradt. Ebben a játékrészben több olyan hazai akció gördült, amire az í­nyencek is csettinthettek. Dehát, mit ér a fölény gól nélkül…? Hiába akadt szellemes kombináció, a támadó kedvet lelohasztotta egy pontos Scifo-bomba, s azonnal bebizonyosodott, melyik a jobbik csapat.

A hazaiaknál Kovács veszélyes megmozdulásai emelhetők ki, tetszett Duró lendülete. A többiek? Gyorsan feledhető formák… A belga kiválóan összecsiszolt csapat, védőik közül Medved remekelt, Emmers cseréjéig örökmozgó motor volt, Van der Elst is ott tűnt fel, ahol kellett – vagyis mindenütt. Scifo igazolta klasszisát, gólt készí­tett elő, és gólt lőtt. Ennél a mai futballban nem is kell több.

A két szövetségi kapitány véleménye:

Glázer Róbert: – Az első félidőben a belga együttes játszott jobban, gyorsan előnyt szereztek. A második játékrész kiegyenlí­tett küzdelmet hozott, sajnos akkor kaptuk a második gólt, amikor több egyenlí­tési lehetőségünk volt.

Paul van Himst: – Kitűnő első félórát hozott a találkozó, gyorsan szereztünk előnyt, ezt követően viszont helyzetek sokaságát hagytuk ki, s í­gy a második félidőben, amikor a magyaroknak is volt több lehetőségük a gólszerzésre, szereztük meg második találatunkat. Összességében jó játékkal, biztosan győztünk.

Így látta a belga sajtó …

A La Derniere Heure-les Sports „A belgák két szép gólt lőttek anélkül, hogy valóban egyértelmüen irányitották volna a mérkőzést” cim alatt azt emeli ki, hogy a mérkőzés pontos másolata volt a belga válogatott előző luxemburgi találkozójának. Jó kezdet, két szép gól, de közepes játék. A mezőnyfölény ellenére a belgák nem tudták magukkal ragadni a találkozót… és a gyér közönséget sem. Több lendületet kellett volna adni ennek a tulságosan békés mérkőzésnek ahhoz, hogy jobban ki tudják használni a magyarok gyengeségét. De ne fanyalogjunk: azért nem olyan egyszerü 2:0-ra nyerni Magyarországon – irja a lap.

A lap ugyanakkor emlékeztet arra, hogy külföldön Belgium válogatottja régóta ért el ehhez hasonló sikert: Luxemburggal való találkozójától eltekintve 19 mérkőzéssel ezelőtt, Kanada ellen győzött idegen pályán, ujabb 10 meccsel korábban Tel-Avivban Izrael ellen, és egy „igazi labdarugónemzet ellen” utoljára 1984-ben, Varsóban ért el sikert – 63 mérkőzéssel ezelőtt. A belgák azonban csak fél órón át mutattak jó játékot, utána elvesztették az irányitást, igy a győzelem ellenére bizonyos csalódottságra adott okot a mérkőzés. Husz perc után azt lehetett hinni, megtalálták az ideális összeállitást – de Németország ellen novemberben erőteljesebb védelemre és találékonyabb középpályás játékra lesz szükség – irja a sportlap. Paul van Himst szövetségi kapitánynak még sok dolga lesz.

A La Libre Belgique szerint a belga labdarugókat elsősorban az lepte meg – kellemesen – ezen a mérkőzésen, hogy a magyarok részéről elmaradt a szoros emberfogás, amely ma már jellemző a korszerü futballra. Soha nem rendelkeztek ilyen akciószabadsággal, leszámitva talán a svájciak ellen a Heysel-stadionban rendezett mérkőzést az 1990-es világbajnokság selejtezői során, kényelmesen lekezelhették a labdát és kicentizhették átadásaikat. Ebben a szokatlan helyzetben nem volt igazan meglepő, hogy a belga csapat rögtön átvette a játék irányitását. A magyarok, akik arra kényszerültek, hogy az elérhetetlenné vált labda után rohanjanak, a tizenhatos előtt tömörültek, ami azonban nagy veszélynek tette ki őket, ezt mutatta Belgium kezdőgólja a hetedik percben. A belgák azonban, akikkel csak Détári állta az összehasonlitást, hamar csökkentettek az iramon, az tul lassuvá vált ahhoz, hogy lehengerelhessék ellenfelüket. A lap beszámol a magyarok eredménytelen ellentámadásairól, és a belga góllal végződött második félidőről.

A Le Soir egész oldalt szentel a mérkőzésnek: „Paul van Himst bérletet váltott a 2:0-ra” cimmel – a Luxemburgban elért hasonló eredményre utalva. A mérkőzésről szóló beszámoló szerint a belga együttes a jó kezdet után tul hamar kiengedett és nem keltette azt a benyomást, hogy a legjobbat akarja nyujtani, amire képes. A Le Soir szerint az első félidőben csak a biró mentette meg a belga csapatot attól, hogy bajba kerüljön, amikor tévesen semmisitette meg Détári sikeres fejesét. A tudósitó különben külön cikkben foglalkozik azzal, hogy a labdarugás elvesztette népszerüségét az uj Magyarországon, ahol a fogyasztási cikkek bősége meglepi a nyugati látogatót. Az ujságiró nosztalgikus irásban idézi fel a magyar aranycsapatot és külön foglalkozik Puskás spanyolországi labdarugó-karrierjével.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories