1993.IV.15. Magyarország – Svédország 0-2

Puskás Ferenc a magyar labdarugósport élő legendája. Játékosként legalábbis az volt. A 66 esztendős szakember csütörtök este láthatóan izgatottan készülődött. Ennek az oka, hogy ezen az estén debütált a magyar labdarugó válogatott szövetségi kapitányaként. Az időjárástól viszont szebb fogadtatást is elvárhatott volna, a Népstadionban ugyanis a kezdéskor szakadt az eső.

Nemcsak az égi áldás, de a görögök elleni 0:1-es vb-selejtező hatásaként is felfogható, hogy jószerével nagyí­tóval kellett keresni a nézőket a lelátókon. A kezdő sí­pszó előtt Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke közölte az MTI munkatársával, hogy a délután során tárgyalásokat folytatott az Európai Labdarugó Szövetség (UEFA) svéd elnökével, Lennart Johanssonnal. A téma az volt, vajon a magyar szövetség miként foglal majd állást a svéd sportvezető által elkészí­tett új tervvel kapcsolatban, amely az európai kupatornák megreformálását célozza, s amely elképzelés jövő szerdán kerül az UEFA végrehajtó bizottsága elé. Laczkó azt mondta: az MLSZ támogatja az UEFA elnökének elképzelés-rendszerét.

Johansson persze nemcsak emiatt volt Budapest vendége, ő is eljött a 34. Magyarország – Svédország válogatott barátságos mérkőzésre. Ezen az összecsapáson Petry Zsolt, a hazaiak kapuvédője jubilált: 25. alkalommal állt a háló előtt. Nála persze jóval nagyobb egyéniség múltja alapján a svédek kapusa, Ravelli, aki 34 évesen 96. válogatottságának örvendhetett a Népstadionban. Bizonyosra vehető, hamarosan belép a százasok klubjába, mert a skandinávokra még várnak vb-selejtezők, és szinte bizonyos, hogy kijutnak a jövő évi, Egyesült Államokban sorra kerülő világbajnoki döntőbe.

Ami a kezdőegyüttesek összetételét illeti: mind Puskás Ferencből, mind Tommy Svenssonból még harapófogóval sem lehetett kihúzni szerda este neveket, í­gy azután a svéd és magyar sajtó „tippversenybe” kezdett. Mindkét oldalon szakértőek az újságí­rók, hiszen az a 22 labdarugó hallgatta meg a himnuszokat, akiket szerda este megjósoltak.

Magyarország – Svédország 0:2 (0:0)
Népstadion, 4000 néző, V: Bülent Yavouz (török)

Magyarország: Petry  – Telek – Nagy T. (Bánfi 81.), Lőrincz – Pisont, Márton (Fodor 77.), Détári, Balog T. (Albert 70.), Duró – Kiprich (Illés 77.), Hámori (Répási 46.)

Svédország: Ravelli – Kaamark (P. Andersson 46.), Eriksson, Björklund, Ljung – Ingesson, Schwarz (Rehn 59.), Thern, Limpar (Petterson 59.) – Ekström (Landberg 70.), Brolin (Dahlin 46.)

Gól: Ekström (67. p.), Rehn (89.)
Sárga lap: Limpar (47. p.), Ljung (73.), Thern (84.)

A statisztikát kedvelők megjegyezhették: abból a két csapatból, amely tavaly május 27-én Stockholmban találkozott (a hazaiak 2:1-re nyertek), ezúttal a svédeknél nyolc, a magyaroknál pedig öt labdarugó kapott játéklehetőséget.

A zuhogó esőben a magyar csapat kezdte a játékot, és az első támadást is a hazaiak vezették, Détári indí­tását azonban a kapujából kilépő Ravelli felszedte Kiprich elől. Az első percekben a svédek birtokolták többet a labdát, majd a 10. percben a magyarok szögletet rughattak, Kiprich a tizenhatoson belül egy jó csellel becsapta a rátámadó védőt, majd 8 m-ről lőtt, labdája a felső kapufán csattant. Válaszul a másik oldalon Ekström tört kapura Lőrincz mellett, éles szögből leadott lövését Petry lábbal hárí­totta. A két helyzet után felgyorsult a játék és a „Puskás-fiúk” átvették az irányí­tást. A 16. percben Kiprich beadását Détári kecsegtető helyzetben kapta a tizenegyes pont magasságában, de körülményeskedett a labdalevétellel, í­gy odalett a lehetőség. Bár a vizes füvön sok volt az átadási hiba, mégis változatos, jó iramú volt a mérkőzés. A 21. percben Détári csapott le egy, a védőkről lepattanó labdára, 25 m-ről laposan lőtt, és csak centiméterekkel tévesztette el a kaput. A másik oldalon a villámgyors Ekström megugrásai okoztak gondot a hazai védőknek, de a csatárt kétszer is lesen állí­totta meg a partjelző. A 26. percben Limpar hozta fel a labdát, s akárcsak Détári, a vendégek tizese is 25 m-ről eresztett meg lapos lövést, labdája kevéssel suhant el a bal kapufa mellett. Az esőben is hősiesen kitartó közönség közben többször is az új szövetségi kapitányt, Puskás „Öcsi”-t éltette. A 30. percben Hámori rövid ápolásra szorult, de folytatni tudta a játékot. Ezután a sárgamezes vendégek végeztek el két szögletet, de a védők biztosan tisztáztak. A 43. percben Brolin elől Petry a tizenhatoson kí­vül fejjel hárí­tott, s ezért nagy tapsot kapott a közönségtől.

A második félidő svéd helyzettel kezdődött, Ingesson 22 méteres lövését védte vetődve Petry. A 47. percben Limpar kapott sárga lapot Balog buktatásáért. Az újonc Répási beállí­tásával veszélyesebb lett a magyarok támadójátéka. Az 56. percben Ravelli óriási bravúrt hajtott végre, Détári közeli lövését védte nagyszerű reflex-szel. Ebben az időszakban a hazaiak igyekeztek gyors akciókat vezetni, a svédek pedig sok adogatással próbálták lassí­tani a játékot. A 65. percben mégis Ekström szerezhetett volna gólt, a Göteborg csatára a tizenegyes pontról lőtt kapásból mellé. A másik oldalon egy kiugratás után Détári próbálta elpöckölni Ravelli mellett a labdát, a kapus azonban gyors vetődéssel elcsí­pte. A 67. percben egy védelmi hibát kihasználva megszerezte a vezetést a skandináv együttes. A csereként beált Rehn ment el a jobb oldalon, Petry mellett középre gurí­tott, s az érkező Ekströmnek nem okozott gondot a kapuba találni (0:1). Egy perc múlva egyenlí­thetett volna Puskás Ferenc legénysége, Détári 10 m-ről fejelt jó helyzetben mellé. A hajrára esett az iram, s a játékvezető újabb két sárga lapot osztott ki a vendégeknek, előbb a 73. percben Ljung részesült figyelmeztetésben Répási buktatásáért, majd a 84. percben Thern kapott lapot Duró felvágásáért. A 89. percben aztán növelte előnyét a svéd gárda, Rehn lépett ki a védők között, rávezette a labdát Petryre, majd a kapus mellett higgadtan a hálóba gurí­tott.

Jónak nevezhető iram, helyenként sok rohanás, szervezettebb svédek. Röviden ezzel jellemezhető az első 45 perc, amely a csúszós talajon egy-két ötletes megoldást hozott mindkét oldalon. A hazai legénység lényegesen felszabadultabban gurigázott, mint március 31-én, amikor a fejetlen görcsösség szakadékba vitte a görögök elleni vb-selejtezőn. Több tartással álltak a vártán a magyarok, ám hamar kitűnt, hogy támadójátékuk nem üti meg a nemzetközi középmezőnyt jellemző szí­nvonalat sem. Azért, mert Hámori képtelen volt hatékonyan csatát vállalni, Kiprichet pedig kevés használható átadással foglalkoztatták.

Aki látványt óhajtott, az megkapta a hallatlan kezdősebességgel megáldott Ekströmtől. A skandináv védelmi fal extraklasszis módon tisztogatott, mindössze Détári átlövési kí­sérletei jártak olykor veszéllyel.

A második félidőre már góllövésre is beprogramozott északi csapat jött ki a gyepre. Nem vitás, bennük volt a gól, de a vezető találat megszületéséhez egy hazai védelmi hiba is kellett. A kialakult, begyakorolt formációkat felvonultató játékkal előrukkoló svédek a várt győzelmet söpörték be, teljes mértékben rászolgáltak a győzelemre. Szerencse, barátságos 90 percről volt szó, ugyanis nem kétséges, ha a végére jobban összpontosí­tanak, tehát tétmérkőzés-légkörben küzdő svédek több gólt kí­vánnak lőni, megtették volna.

Semmit nem lépett előre a magyar együttes legutóbbi kí­nos teljesí­tménye óta, továbbra sem látni, merre a kiút. Keserves vb-selejtező vár április 28-án Moszkvában a magyarokra Oroszország ellen.

A hazai csapatban egyenletesen jó teljesí­tményt senki sem nyújtott. Az első félidőben Telek és Márton egy-egy felszabadult megoldása tetszett, Kiprich magányos harcosként forgolódott, Détári igyekezete sem ért sokat. Répási újoncként megtette a magáét, érdemes vele kezdőemberként is foglalkozni. A skandinávok teljes védelme magabiztosan állt helyt, Ekström sokáig feledhetetlen csatárjátékkal rukkolt elő. Kár, hogy nem sokkal gólja után cserét kért.

Nyilatkozatok:

Tommy Svensson svéd szövetségi kapitány: – Ez a mérkőzés jó főpróba volt számunkra a franciák elleni világbajnoki selejtező előtt. Egy jó magyar csapatot sikerült legyőznünk, amely lényegesen többet nyújtott, mint Görögország ellen. Az döntött, hogy játékosaim jobban küzdöttek. Sok kérdésre kaptam választ a franciák elleni 90 perc előtt. Ravelli kiemelkedően védett, a középpályán Thern, elől pedig Ekström játszott remekül. A magyar játékosokat nem figyeltem, de Détári jobb volt ma, mint a görögök ellen.

Puskás Ferenc magyar szövetségi kapitány: – A mutatott játékkal elégedett vagyok, egy nagyon kemény, gyors és harcos svéd válogatottól kaptunk ki. A csapat az utolsó húsz percre elfáradt, ezért kaptuk a gólokat. Azért cseréltem ilyen sokat, hogy kiderüljön, kikre számí­thatok a jövőben. A svéd együttes hihetetlen erőnléttel rendelkezik, fizikailag felülmúlták a mi játékosainkat.

Gerard Houiller francia szövetségi kapitány: – Ígéretes csapat a magyar, de a jobb játékot a svédek nyújtották.

Ralf Edström, a svédek egykori válogatott csatára, aki éppen húsz éve a Népstadionban sorsdöntő gólt fejelt Bicskei Bertalan hálójába az akkori vb-selejtezőn: – Ha belegondolok, hogy Kenneth Andersson, egyik legjobb támadónk itt sem volt, okkal teszem fel a kérdést, hány gólt rugtunk volna vele…?

Lennart Johansson, az UEFA svéd elnöke: – A mai futballban sokminden kimondhatja a döntő szót. Ilyen az erő, a kondició. Ebben honfitársaim jobban álltak.

*

Újabb kemény leckét kapott a magyar labdarúgó válogatott, ezúttal is saját pályáján. Amint március utolsó napján, a görögök elleni vb-selejtezőn, úgy a svédekkel szembeni csütörtöki barátságos 90 percben is alárendelt szerepet játszott, különösen a második félidőben.

A svédek elleni 2:0-ás vereségben nincs semmi meglepő. Jobb csapatuk van, mint a görögöké. Amúgy is: mit lehet elvárni egy olyan magyar válogatottól, amely a kinos kapitányváltás nyomait viselte magán? Noha Puskás Ferenc dicsérhető emberi tartással, bátorsággal vette kézbe négy találkozó erejéig a „marsallbotot”, aligha fejezi majd be tevékenységét junius közepén, az Izland elleni vb-selejtező után sikerkapitányként.

Erről nem ő tehet. Jelenleg egy vert had, atomjaira esett gárda roncsait próbálja „csapatszerűséggé” formálni. Svédország ilyesmire nem volt tekintettel. A „svédacél” kemény suhintása nyomán újabb jelentős seb tátong a magyar futball testén. A válogatott egyébként már a görögök ellen megkapta a kegyelemdöfést. Hogy ebből az agóniából visz-e út a feltámadás felé? Van-e szakember, aki hozzá mer látni a következő Európa-bajnoki selejtező válogatottjának épitéséhez? Ez a jövő zenéje.

A jelen? A „Tre Kronor” az első félidőben már mutogatta oroszlánkörmeit az esős csütörtök estében, majd fordulás után szép módszeresen miszlikre szaggatta a magyar védelmet. Amely hátsó alakzat az egyre meddőbb honi támadásszervezést látván megpróbált felvonulni a svéd 16-os környékére, és maga keresni a gólesélyt. Ilyen hibát egy képzett csapat nagyon megbüntet. A svéd pedig roppant képzett csapat. Büntetett. Ha valamennyi lehetőségével komolyan kivánt volna élni Tommy Svensson szövetségi kapitány begyakorolt játékelemekkel operáló legénysége, akkor nagyobb árat fizetett volna a magyar csapat Puskás Ferenc debütálása alkalmával.

Puskás kutyaszoritóban van. A 90 perc utáni sajtóértekezleten udvariasan azt fejtegette: játékosai tulajdonképpen mindent elkövettek, ő elégedett. Persze a modern, offenziv futballt játszó svédek tudásfölényét nem lehetett megkérdőjelezni. A kapitány felemlegette, sok mindent elért már a sportágban. Most ezt a feladatot is elvállalta, mert hátha tud valamit segiteni. A vereség fő okaként azt mondta, erejével csapata a második félidőre elkészült. A zilált Balog hibája után jött Ekström gólja, amit követően már nem volt kétséges a fiaskó.

Az első félidőben még olykor járt a labda, de igazi helyzet alig akadt. Nem is akadhatott. Magyarország válogatottjának nincs támadósora. A középpályások képtelenek maguk helyzetig eljutni, átlövések dolgában Détári ugyan járatos, de ez édeskevés. Az eredménytelenség előbb vagy utóbb a hátsó alakzatok morális tartásának lazulásához vezet. Otthagyják őrhelyüket, törvényszerű a bekapott gól. Mit tehetne Puskás? Csatárt keres az április 28-i, moszkvai vb-selejtezőre. Kiprich ugye adott, Répási ügyesen tette le a névjegyét. De két ékkel játszani nem a magyar csapatnak való

Érdemes lenne kockázatot vállalni, keresni egy bal oldali csatárt a vb-selejtezőre. Mit veszithet még a magyar futball? Akkor legalább – mert a vb-döntőről álmodozni badarság – támadószellemű játékkal búcsúzhatna. Másként értékelne a közvélemény, ha nem „betonbunkerben” bukna el a csapat, hanem támadójátékkal tenné ugyanazt. Puskás visszadobta a labdát, amikor arról faggatták, kikkel képes erősiteni:

– Mutassanak a jelenleginél jobb játékosokat – mondta. – Mert én nem tudok ilyenekről. Legfeljebb „rajzolhatnék” jobb formában lévő labdarúgókat. Igaz, nem mindegyik hadra fogható légiós játszott a svédek ellen, talán az oroszokkal szemben több külföldön játszót hivok be a keretbe.

Pontos kórrajz. És reménytelen helyzetet jelez.

Még akkor is, ha Európa bármely más válogatottját ugyanilyen módon megtörni képes svéd csapat mondott ki újabb végzetes itéletet a magyar futballválogatottról.