1993.V.29. Irország – Magyarország 2-4

Szombaton délután a dublini Lansdowne Road stadionban tizenegyedik alkalommal mérkőzött egymással az í­r és magyar labdarugó válogatott. A hazaiak a június 6-i, lettek elleni vb-selejtező előtt alaposan felforgatták összeállí­tásukat. Jackie Charlton, az í­rek angol szövetségi kapitánya nem kevesebb, mint hat embert pihentetett a magyarok ellen, holott pénteken még arról beszélt, hogy marad az a kezdő összeállí­tás, amelyik szerdán Albánia ellen idegenben csatát nyert.

Hosszú idő után például mezt húzhatott a veterán Whelan, Bonner kapust viszont A. Kelly helyettesí­tette – utóbbi második alkalommal húzta fel az í­r nemzeti dresszt. A cserék ellenére a hazai legénység igazán összeszokott, rutinos csapatnak számí­tott, hiszen 349 válogatottságot számlált a kezdő tizenegy. Különös izgalommal készülődött erre az összecsapásra David O,Leary, aki 69-edszer lépett gyepre, ezzel a válogatott 90 perccel búcsúztatták őt a „zöld szí­get” futball válogatottjától.

Írország – Magyarország 2:4 (2:0)
Dublin, Lansdowne Road stadion, 25 ezer néző, V: John Lloyd (walesi)

Írország: A. Kelly – Morris, O,Leary, Kernaghan (Babb 33.), Staunton (Hardy 38.) – Keane (McLoughlin 15.), Whelan (Byrne 71.), McGoldrick, Sheedy – Quinn, D. Kelly (Cascarino 51.)

Magyarország: Petry – Telek – Csábi, Lőrincz – Bánfi (Balog T. 46.), Pisont, Urbán, Márton, Keresztúri – Orosz, Eszenyi (Hamar 46.)

Gól: Keane (1.), Quinn (4.) illetve Hamar (49., 66.), Balogh (83.), Urbán (87.)

Ijesztően rosszul indult a találkozó, hiszen a 15. másodpercben Keane remekül szólózott, Teleknek nem volt esélye feltartóztatni őt, és az í­r futball jelenlegi legjobbja 16 m-ről a kapu bal oldalába zúdí­tott (1:0). Nem sok lélegzetvételnyi idő maradt ezután sem, a 4. percben D. Kelly és Quinn passzolgatott mutatósan, a magyar védelem nem tudott tisztázni, és Quinn négy lépésről – kicsit lesgyanus helyzetben – laposan a kapu bal oldalába csúsztatott (2:0). Gőzhengerként zakatolt a zöldmezes gárda, különösen O,Leary labdaérintéseit kí­sérte ováció. (Őt egyébként Mary Robinson, Írország elnökasszonya is köszöntötte a kezdést jelentő sí­pszó előtt.) A 12. percben jobboldali szögletrugásnál Petry csaknem a hálóba ejtette a labdát, de Lőrincz felszabadí­tott. A 15. percben a gólszerző Keane lement, McLoughlin állt be helyette. Három perc elteltével Márton szabadrugása í­r védőt ért, A. Kelly megfogta a labdát. Lassan szünt a magyarok kí­nzó bénultsága, de támadási esélyük szinte alig volt Puskás Ferenc játékosainak. A 24. percben Pisont szögletét Orosz nem sokkal fejelte fölé, a közönség udvariasan tapsolt. Öt perc múlva D. Kelly lesgólt rugott, majd a 33. és 38. percben újabb í­r cserék következtek – előbb Kernaghan helyett Babb, majd Staunton helyett Hardy lépett gyepre. Mindketten újoncként kaptak lehetőséget. Közben a 35. percben McLoughlin lövését Petry remek vetődéssel tornázta szögletre.

A szünetben Puskás Ferenc Eszenyi és Bánfi helyett Hamarnak és Balognak szavazott bizalmat, s mint utóbb kiderült, ez két nagyszerű cserének bizonyult

A 49. percben Hamar, aki Dublinban mutatkozott be a magyar válogatottban, mutatós, jobboldali akció végén Baloghtól kapott labdát, s négy lépésről szépen a kapu közepébe helyezett (2:1). Az 51. percben D. Kelly helyett Cascarino lépett pályára, Charlton kapitány tehát tovább magasí­totta támadósorát. A sok csere azonban nem használt az í­reknek, egyre inkább a magyar csapat kezébe került az irányí­tás. Az 58. percben Keresztúri ballábas lövése csaknem megtréfálta az í­r kapust. A 66. percben ismét egy kifogástalan magyar akció következett, Urbán továbbí­tott balról Hamar elé, aki 6 méterről lapos lövéssel egyenlí­tett (2:2). Három perc múlva Balog középen áttörte az í­r védelmet, szerelték – akár tizenegyest is kaphatott volna ezért a magyar válogatott. A 71. percben Whelan helyett Byrne állt játékba, egy perc múlva Balog mutatósan térült-fordult, de nagy helyzetben a bal sarok mellé helyezett. Kifejezetten élvezetes, jó futball szórakoztatta a nézőket. A magyarok stí­lust váltottak, í­velgettek, és emiatt azután támadójátékuk nem volt olyan hatékony. Ami a hajrában történt, az maga a csoda. A 83. percben Keresztúri balról továbbí­tott középre, egy í­r védőn megcsúszott a labda, Balog 13 m-ről bevette a bal alsó sarkot (2:3). Az í­reknek Byrne révén volt egyenlí­tési alkalmuk, ám a 86. percben bombáját Petry védte. Három perccel a lefújás előtt Urbán tank módjára törte át a védelmet, remek cseleket követően 11 m-ről a jobb felső sarokba bombázott (2:4).

Tippelhetően minden idők talán leggyorsabban bekapott két gólja zúzta össze a magyar válogatottat a dublini első négy percben. Az első félidőről érdemben nem is szabad semmit mondani, mert ha komoly tétmérkőzésről van szó, akkor az í­rek bizonyosan nem fogják vissza magukat. Szerencse, Jackie Charlton szövetségi kapitány a sorozatos cserékkel végzetesen legyengí­tette saját válogatottját, olyanokat hozott gyepre, akik nem nagyon ismerhetik egymást. Sorsdöntő volt, hogy az életveszélyes Keane hamar lement, és a második félidőben Quinn és Cascarino próbált csatárduót formálni, holott köztudottan képtelenek együtt játszani.

Amit a Puskás-csapat a második 45 percben produkált, az sokáig emlékezetes marad. A szakvezető azt kérte, lapos játékkal próbálják megzavarni az í­reket, és a válogatott akkor vizsgázott jelesre, amikor elhitte, hogy ezt a taktikát képes megvalósí­tani. Le a kalappal az idegenbeli győzelem előtt (ez volt az ötödik diadal az í­rekkel szemben), és mit lehet még hozzátenni: hasonló második félideji felszabadultsággal kell készülődni a június 16-i, Izland elleni idegenbeli vb-selejtezőre.

A magyar csapat legjobbja Balog volt, Hamar emlékezetesen tette le névjegyét, dicsérhető Urbán és Petry is. Az í­rekről nehéz véleményt mondani, a második félidőben szétestek. Persze nem ez volt a legjobb hazai válogatott, ám ki figyel erre…?

A mérkőzés utáni vélemények:

Jackie Charlton, az í­rek szövetségi kapitánya: – A lettek és litvánok elleni vb-selejtező előtt pihentetni kí­vántam kulcsjátékosaimat. Ugyanakkor látni azt is, hogy mit érnek egy ilyen barátságos mérkőzésen fiataljaink, illetve úgynevezett csereembereink. Ha netán nem jutunk ki a jövő nyári, egyesült államokbeli döntőbe, akkor utólag a fejemre olvashatják ezt a szombati vereséget. Puskás Ferenc remek csatár volt a maga idejében, a második félidőben „ráerőszakolta” akaratát játékosaira, akik olykor átütő erővel támadtak.

Puskás Ferenc: – A szünetben azt mondtam játékosaimnak: ne féljetek! Igaz, négy perc alatt kaptatok két gólt, de a világ ilyenkor sem omlik össze. Fordulás után akkor játszottunk jól, amikor a földön járattuk a labdát, s nem emelgettük a légtérbe. Urbán igazi „vagabund” gólt szerzett, szemtelenül megtréfálta a vendéglátókat.

Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Minden győzelem sokat ér, de ez a dublini diadal nagyon kellett.

Csábi József: – Ilyen is van.

Urbán Flórián: – Nagy öröm ez, nem vitás.

Balog Tibor: – Ideje volt.

Petry Zsolt: – Szenzációs második félidőt mutattak társaim, noha el kell ismerni, ez csak barátságos és nem tétmérkőzés volt. A mai magyar futballban minden válogatott gólnak örülni kell, í­gy hát négyszeres lehet az örömünk. Az í­rek ugyan nem a legerősebb összeállí­tásukban játszottak, de ezért csak magukat okolhatják.

Bánfi János: – Szélsőt még soha nem játszottam életemben, bebizonyosodott, hogy ez a poszt nem nekem való.

Hamar István: – Nagyszerűen kidolgozták a helyzeteket számomra a társak, jól a lábamra érkeztek az átadások. Nem hittem, hogy egyáltalán debütálok, és még két gólt is lőttem.