2011.II.7. Slaven Belupo – Ferencváros: 0-1

Csapatunk újabb edzőmeccsét nyerte meg, ezúttal a Slaven Belupot győztük le 1-0-ra. A győztes gólt Miljkovic szerezte a második félidő közepén.

Slaven Belupo – Ferencváros: 0-1 (0-0)
Medulin, zártkapus mérkőzés

Ferencváros: Ranilovic – Sosa, Csizmadia, Tutoric, Rodenbücher – Rósa, Stanic, Józsi, Junior – Morales, Miljkovic
cserék: Mester, Birge, Hassan

Gól: Miljkovic

Gyorsan kiderült, hogy gyors, erőszakos csapattal lesz dolgunk, de a mieink felvették a kesztyűt. Az első félidő legszebb jelenete Rósa nevéhez fűződik, aki egy beadás után a kapunak háttal állva helyezett egy kevéssel a jobb sarok mellé. Mindkét kapu előtt adódtak kisebb lehetőségek, de nem született gól.

Fordulás után is hasonló volt a játék képe: a horvátok egy fokkal többet birtokolták a labdát, ám a mieink végig masszí­v lábakon álltak, a gyors megindulásokkal pedig rendre veszélyt teremtettünk. Bő 20 perccel a vége előtt szereztük meg a győztes találatot: Csizmadia 18 méteres szabadrúgását kiütötte a kapus, az érkező Miljkovic pedig a kapuba lőtt. Később is betalált a bosnyák szélső, ám bombagólját les miatt nem adták meg, ám í­gy is nyertünk.

A második félidőben Mester, Birge és Hassan is lehetőséget kapott. Szerdán újabb edzőmeccs jön, akkor a Gorica lesz az ellenfél.

További képek …

A mérkőzés összefoglalója itt érhető el.

Prukner László: – Ez nem jelent semmit (szerk: a sorozatos győzelmek), persze, a hangulatnak nem tesz rosszat. Igaz, azt sem tagadhatom, hogyha ezeket a meccseket a nyáron játszottuk volna, aligha születtek volna ilyen eredmények. Ebből a szempontból tehát azért pozití­vum a sokadik megnyert meccs, mert ez valahol azt is jelenti, az elmúlt fél év munkája ért valamit. De összességében a tavaszi idényről nem ez dönt majd, ha jók leszünk, az nem azért lesz, mert most sorra nyerjük a meccseket. Most például a legfőbb kérdés az volt a találkozó előtt, hogy egy, a felkészülésben egy lépésnyit előttünk járó együttes ellen hogyan muzsikálunk, és az sem volt mellékes, hogy olyan csapattal játszottunk, amelyről tudni lehetett, ütni, harapni, csí­pni, rúgni fognak, ez a keménység pedig csak használhat. Finoman szólva sem jó hí­r, hogy a sérültekkel (Abdi, Andrezinho, Heinz, Schembri) most nem tudok dolgozni. Most lenne az ideje a finomí­tásnak, elkezdjük frissí­teni a játékosokat, csiszolni a taktikát, de egyelőre a támadójátékosaim zömét nélkülözni kell. Az ember felépí­t valamit, elképzeli, hogyan lépjen tovább, de sajnos az ilyen váratlan dolgok megnehezí­tik a helyzetet.

(A Ferencváros hivatalos honlapja és az ulloi129.hu alapján)