2011.V.7. Szolnok – Ferencváros: 2-3

A labdarúgó NB I 27. fordulójában az élvonaltól lélekben már elbúcsúzott Szolnok fogadta a nehéz anyagi helyzete ellenére is a dobogóért harcoló Ferencvárost. Öt gólt hozott a viharos első félidő, 2–3-mal fordultak a felek. A hazaiak hiába tettek meg minden tőlük telhetőt a második játékrészben a győzelemért, a Ferencváros megőrizte előnyét, és három ponttal térhetett haza. Vereségével kiesett a Szolnok.

* * *

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Fitos László télen került kölcsönbe a kiesés ellen küzdő Szolnokhoz. Középpályásunk egyre jobb teljesí­tményt nyújt az újoncnál – az Újpest ellen például győztes gólt szerzett – de a Tisza-partiak gyenge őszi teljesí­tménye miatt aligha sikerül kiharcolniuk a bennmaradást. Középpályásunk a mieink ellen készül:

– Hogy érzed magad Szolnokon?
Télen majdnem teljesen kicserélődött a gárda, hiszen velem együtt 11 játékos érkezett a csapathoz. Vannak az együttesben szerb légiósok és akadnak nyelvi nehézségek, sajnos ez a pályán is gondot szokott okozni, mert nem mindig tudunk időben szólni egymásnak. Ennek ellenére, ha csak ezt a szezont nézzük, nincs kieső helyen a csapat, hiszen a 9. helyet foglaljuk el a tavaszi tabella alapján. Elsősorban a védekezésre épí­tjük a taktikánkat, amit hellyel – közel jól meg is oldunk, de azért csúsztak be a szezon alatt hibák. Elég sokszor vezetést szerzünk a mérkőzéseinken, de ezt nem sűrűn sikerül megőriznünk, í­gy nagyon sanszos, hogy elbúcsúzik a csapat az első osztálytól.

– A sérülésedből már teljesen felépültél?
– Nem szeretném elkiabálni, de a lábam tökéletes állapotban van és az erőnlétem is megfelelő! A csapat a védekezésre rendezkedik be, nekem a szélen rengeteget kell futnom, de úgy gondolom, hogy jó erőben vagyok.

– Mi a véleményed a jelenlegi Fradiról?
– A pénzügyi nehézség nagyban rányomja a csapat szereplésére a bélyegét. Sajnos ebben már nekem is volt részem a Ferencvárosban. Nagyon nehéz úgy játszani, amikor több hónapon keresztül nem kapnak fizetést a játékosok. Féltávnál dobogós volt a csapat, most pedig leszorult onnan, de bí­zom benne, hogy sikerül kiharcolni az Európa Liga-szereplést. A mostani hétvége kivételével nagyon szorí­tok a csapat sikeréért.

– Milyen lelki állapotban várjátok a szombati meccset?
– Úgy gondolom, hogy semmilyen görcs nem lesz rajtunk. A Ferencváros ellen mindig mindenki az élete meccsét játssza, amit én mindkét oldalról igazolni tudok. A Fradiban is ezt tapasztaltam, most pedig nevelő egyesületem ellen készülve is ezek a benyomásaim. Úgy gondolom azonban, hogy nekünk nem a Fradit kell elsősorban megvernünk. Nem ezen a meccsen múlik a mi bennmaradásunk, a mi sorsunk nem itt és nem ezen a mérkőzésen dőlt el.

– Egyre jobban megy a játék, valószí­nűleg az Újpestnek lőtt győztes gólod volt a csúcs…
– Most valamivel nagyobb volt az örömöm, mert a Megyeri úton a Fradiban szerzett gólom, sajnos nem jelentett győzelmet, itt viszont megszereztük a három pontot. Nagyon örültem, hogy betaláltam, hiszen éreztem a nyomást magamon: joggal vártak már tőlem gólt. Fradista neveltetésem révén pedig valóban plusz öröm volt az Újpest ellen gólt szerezni. Nekem ez egy kuriózum volt, de sajnos a csapat számára nem sokat jelentett ez a győzelem. Abban a fordulóban a Siófok is megverte a Debrecent, í­gy nem kerültünk közelebb a bennmaradáshoz.

– Gólra készülsz ellenünk is?
– Profi játékos vagyok, ezért elsősorban azzal kell törődjek, hogy örömet okozzak annak a csapatnak, ahol szerepelek. Azonban nem fejezném ki látványosan a jó kedvemet, mert én a Ferencváros játékosa vagyok és tisztelem a szurkolóinkat, ám nekem, mint sportembernek minden találkozón bizonyí­tanom kell. Gólszerzésem esetén ünneplés nélkül visszafutnék a középkezdéshez. Minden játékos í­gy tenne ebben az esetben, és úgy gondolom, hogy ez í­gy normális.

Simon Antal (Szolnok): – Négy olyan találkozó vár ránk, amelyen az ellenfeleink a nemzetközi porondért küzdenek. A DVSC, a ZTE, a Kaposvár, és a sorban elsőként az FTC ellen lépünk pályára. Bí­zom benne, hogy a csapat felnő a feladathoz, és azt az arcát mutatja meg, amit a hazai közönség előtt általában szokott, és mindez eredménnyel is párosul.

Prukner László (FTC): – A Szolnok sokat erősí­tett a télen, ami látszik a tavaszi szereplésén. Úgy érzem, hogy felszabadultabban játszhatnak, de még egyszer hangsúlyozom, elsősorban azért számí­tok nehéz mérkőzésre, mert lényegesen erősebb a tavaszi csapat, mint az őszi volt. Vannak sérültjeink, a délutáni edzés ad majd választ arra, hogy kikre számí­thatok, és kikre nem.

ifj. Orosz Pál nyilatkozata:

* * *

A mérkőzés:

Szolnok – Ferencváros: 2-3 (2-3)
Szolnok, 3.000 néző, vezette: Berger (Forgács, Tóth I.)

Szolnok: Melnicenko – Durovic, Máté P., Vukomanovic, Milicic (Lengyel 26.) – Fitos (Tchami 59.), Búrány, Némedi, Gosic – Jokic (Antal 83.), Zsolnai
kispad: Rézső, Szalai, Ngalle, Balogh P.
edző: Simon Antal

Ferencváros: Haber – Balog Z., Csizmadia, Tutoric, Rodenbücher – Rósa (Józsi 70.), Morales, Stanic (Dragóner 81.), Junior – Schembri, Pölöskey (Abdi 67.)
kispad: Ranilovic, Heinz, Miljkovic
edző: Prukner László

Gól: Zsolnai (22., 45.) illetve Pölöskey (20.), Schembri (23.), Rósa (42. – 11-esből)
Sárga lap: Gosic (26.), Durovic (41.), Lengyel (53.), Némedi (64.) illetve Rósa (60.), Junior (79.), Morales (90.)

Némi mérlegelés után a helyi rendőrség engedélyezte, hogy a Szolnok otthonában fogadja a Ferencvárost, és a Tiszaligeti Stadionban végrehajtott változásoknak köszönhetően (a sokszor meglepően hegyes fogú széltől eltekintve) ideálisnak mondható labdarúgóidőben pozití­v értelemben vett élvonalbeli hangulat fogadta a pályára lépő labdarúgókat.

Zárt és agresszí­v védőjátékot várt a Szolnoktól Prukner László, a vendégcsapat edzője, és erre hivatkozva ültette le maga mellé, a sérüléstől féltve a kispadra Liban Abdit és Marek Heinzet (nem pedig azért, mert eme kettős állí­tólag összeverekedett edzésen). Külön kiemelte Prukner a találkozó előtt, hogy mennyire más ez a Szolnok, mint az őszi volt, szavai alátámasztására egyetlen olyan játékosnak sem szavazott bizalmat kollégája, Simon Antal a kezdő tizenegyben, aki akkor is pályára lépett.

Amely választottja viszont most a gyepen hallgathatta a kezdő sí­pszót, az lélekben egészen máshol tartózkodott, mert a zöld-fehérek az első tí­z percben öt hatalmas gólhelyzetet alakí­tottak ki Pölöskey Péter, Rósa Dénes és André Schembri révén. Hálóba viszont nem találtak (bár egy Pölöskey-fejes a gólvonalig azért eljutott). A 20. perctől viszont már nem csak a szél rezgette a hálókat: egy újabb ajándéklabdát gólra váltva előbb Pölöskey megszerezte a vezetést a Ferencvárosnak, majd Zsolnai Róbert egyenlí­tett pontos fejessel, de a Rósa forintos labdáját gólra váltó Schembrinek köszönhetően hamarosan újra a vendégek vezettek. Szó szerint percenként potyogtak ekkor a gólok! Jó húszperces „igazi” NB I-es játék után Schembrit buktatta a tizenhatos jobb oldalánál meglehetősen fölöslegesen (hogy igen visszafogottan fogalmazzunk) Nenad Djurovics, a büntetőt Rósa Dénes váltotta gólra.

Még mielőtt megnyugodhattak volna a zöld-fehérek, az első félidő utolsó percében déja vu-érzés foghatta el a nézőket, mert a szolnokiak gyakorlatilag megismételték első találatukat: szabadrúgásból, 35 méterről Braniszlav Vukomanovics í­velte be a bal oldalról a labdát, Zsolnai pedig megelőzte védőjét, és a kapuba bólintott. 2–3-mal fordulhattak í­gy a felek, mi pedig azt éreztük, amit hazai futballmérkőzéseken ritkán: őszintén sajnáltuk, hogy véget ért a játékrész.

Mindent egy lapra feltéve, egy idő után már két csatárral támadott a Simon-csapat a második félidőben, a Ferencváros pedig veszélyes(en induló) kontrákkal operált, és a biztos védekezést egy pillanatra sem tévesztette szem elől. Izgalmas helyzetekből, bűnrossz passzokból és kisebb-nagyobb szabálytalanságból nem volt hiány, í­gy meglehetősen jól szórakozott a nagyérdemű, még ha a Nap szégyenlősen el is bújt néhány lelátói rigmus hallatán.

Teljesen egyenrangú féllé nőtte ki magát a Tisza-parti gárda a mérkőzés végére, a tájékozatlan szemlélődő nem is tudta volna megmondani, melyik csapat esik ki az élvonalból, melyik harcol az ezüstéremért. A három pont viszont a Ferencvárosé lett, köszönhetően annak, hogy a 86. percben Máté Péter remek sarkazása után Némedi Norbert mellé lőtt hat méterről, majd Justin Haber védett óriásit Zsolnai menetrendszerű közeli fejes után. Hiába közel a Tisza, ekkorát senki sem fogott arrafelé mostanában!

A Szolnok ezzel a vereséggel viszont kiesett – ezért a Szolnokért bizony nagy kár.

További képek …

Mérkőzés utáni nyilatkozatok:

„Jól játszottunk, sok helyzetünk volt – nyilatkozott a lefújás után Prukner László a Sport1 kamerái előtt. – Az első félidő utolsó percében gólt kaptunk, később kontrára rendezkedtünk be. Nagy nehézséget okozott a Szolnok nekünk, nem gondoltam, hogy ennyire összeesünk. Magunkra húztuk őket. Ha még egyet rúgunk, a Szolnok feladta volna.”

„Nehéz dolog ez – reagált a kiesés tényére Simon Antal. – Az első félidőben eldőlhetett volna a meccs, rutinos játékosaink nem nagyon tudtak mit csinálni. A 30. perc után viszont a mi akaratunk érvényesült. Minden játékosnak meg kell találnia a maga motivációját, május 31-ig mindenki megkapja a fizetését, mindenkinek dolgoznia kell. Kedden nehéz mérkőzésünk lesz, jön a Debrecen.”

(Az nso.hu, az nb1.hu, a Sport TV, a Ferencváros és a Szolnok hivatalos honlapja, valamint az MLSZ adatbankja alapján)