1970.IV.5. Ferencváros – Bp. Honvéd 1:0

Csak a Ferencváros veretlen

A legtöbb alkalommal próbálom kikerülni, hogy egy muzeális bajnoki beharangozóval bármit is üzenjünk a hétvégi mérkőzés csapatainak, de van mikor ez kikerülhetetlen. Azt tudtam, hogy a Honvéd ellen nem lesz nehéz megfelelő bajnokit választanom még akkor sem, ha a győzelem mellé a Népstadiont „rendelem”. Hatvan rangadó a Stadionban nem kevés, ráadásul a győzelmeink száma is több mint a Honvédnak, igaz a gólarányunk rosszabb, de ez főleg az ötvenes éveknek köszönhető (volt 2:8, 1:9, 1:5), amikor is az Aranycsapat szinte megegyezett a Farkas Mihály által istápolt Budapesti Honvéddal. Ebből már lehetett válogatni, de mikor a virtuális kezembe kerültek az 1970. április 5-i bajnoki rangadó kordokumentumai, már tudtam, hogy ma kivételt kell tennem, hiszen olyan utalások szerepelnek a beszámolókban, melyekről azonnal a jelen ugrott be. Mely egyből gúzsba kötött és nem engedte a további kutakodást.

Természetesen az utalások mellett fontos szempont volt, hogy a találkozót a Népstadionban rendezzék és a klubok nevei passzoljanak a jelenhez. Azt minden Fradista tudja, hogy bár a Ferencváros 1899 óta egy és sérthetetlen egység, mégis az ötvenes években a Rákosi rezsim 6 évre „börtönbe csukta” a zöld-fehér ereklyéket. A Budapesti Honvéd, mint a diktatúra kedvezményezettje szintén átesett egy névváltoztatáson, hiszen az 1909-ben alakult klub még Kispesti AC-ként látta meg a napvilágot. 1926-tól Kispest FC-ként működtek, amit a Fradihoz hasonlóan, 1950-ben kereszteltek át Budapesti Honvéddá. Bár a rendszerváltás után a klub „visszavette” a régi Kispest nevet, de 2003-tól a klub ismét Budapest(i) Honvéd néven szerepel a magyar bajnokságban. Mely nekünk Fradistáknak egy kicsit furcsa, hogy nem a gyökerekhez tértek vissza, hanem az átkos ötvenes évekhez. Ráadásul már nincs is igazi kapcsolatuk a katonákkal, bár az tény, hogy a honvéd szóval nem csak azokra az évekre lehet utalni (gondoljunk csak a ’48-as szabadságharcra), de mivel a klub 1950 és 1956 között érte el első aranykorát (5 bajnoki cí­m), í­gy a névváltoztatásban biztos fontos szerepet játszottak a kor sikerei.

A Fradival ellentétben az 1956-os forradalom után nem vették vissza a régi nevet (továbbra is a Honvédelmi Minisztérium támogatta őket), í­gy 1970-ben Bp. Honvéd néven futottak ki a Népstadion zöld gyepére, 50 ezer néző hangos üdvrivalgása közepette. Persze a szurkolók jelentős része nem a piros-fehéreket éltette, hanem a zöld-fehéreket, akikhez csatlakoztak a kettős rangadó második mérkőzésének szurkolói is. Érdekesség, hogy a Vasas szurkolók inkább a Fradinak, a Dózsások meg a Honvédnak segí­tettek (persze volt benne hátsó szándék is, hiszen a második találkozón ugyanezt várták el cserébe a saját csapatok segí­tésére).

Mielőtt rátérnénk a rangadóra néhány szót ejtenünk kell az 1970-es bajnoki szezonról, mely mindennek volt nevezhető, csak átgondoltnak nem. Azt bizonyára sokan tudják, hogy a szocialista tábor nyomására a magyar labdarúgás vezetői az ötvenes évektől elég sűrűn változtatták a bajnokság lebonyolí­tását. 1949-ig az európai trend megfelelő őszi/tavaszi rendszerben zajlott a bajnokság, amit a hidegháborús évek először 1950-től változtattak tavaszi/őszire, majd a forradalom leverése után visszatértünk az eredetihez, majd 1963-tól ismét a megkülönböztetés jegyéül újra „különcködésbe” kezdtünk, mely nagyon mértékben megnehezí­tette a csapatok dolgát a nemzetközi kupákban (gondoljuk csak a Fradira és 1968-as BEK-re). 1970-ben a Labdarúgó-szövetség 1950 óta negyedszer változtatta meg a bajnokság rendszerét, most az ősz/tavaszi lebonyolí­tásra állt át. Két nyolcas csoportra osztották a tizenhat csapatot, a győztesek játszottak a bajnoki cí­mért. Ezen túl a csoportok győztesei 8 pontot, a többiek a csapat helyezésétől függően 7-1 pontot kaptak, amit hozzáadták az 1970-71-es szezonban elért pontjaik számához! Az 1970-es csonka bajnokságban nem volt kieső az első osztályból.

Branikovits helyzetben

Branikovits helyzetben

Talán a bajnokság átalakí­tásával próbálta az MLSZ lezártnak tekinteni a marseille-i tragédiát (1:4 és jönnek a csehszlovákok!). Fél évvel voltunk az elvesztett VB pótselejtező után, a nézőszám drasztikusan kezdett csökkenni, amit egyedül a szokásos kettős rangadókkal sikerült kozmetikázniuk.

A Fradi-Honvéd rangadó pikantériáját egy átigazolási „balhé” is feszültté tette. Szűcs Lajos, a Fradi legendás játékosa 1969 telén levelet í­rta Fradi és az MLSZ vezetőinek, hogy további pályafutását a Honvédban képzeli el. Ez persze sokkolta a Fradi tábort és nem járult hozzá, í­gy a kiváló fedezetnek ki kellett hagynia az 1970-s esztendőt. Vajon a Fradi legendája miért is akart távozni? Elmondása szerint megváltozott a csapat körüli légkör. Az persze tény, hogy az 1969-ben nem sikerült a bajnoki cí­mvédés és a csapat sikeredzője, dr. Lakat Károly is távozott. Ráadásul Albert Flóri is súlyos sérülést szenvedett, í­gy a csapat vezére és „összekötője” sem lehetett hónapon keresztül a pályán és az öltözőben. Szűcs Lajos távozásának külön pikantériáját az adja, hogy az utolsó mérkőzését zöld-fehérben éppen azon a „tragikus”, és egy legendás korszakot lezáró 5:2-re elvesztett találkozón játszotta, ahol az ellenfél a Budapesti Honvéd csapata volt…

Mely találkozó „visszavágóját” rendezték meg 1970. április 5-én. Szűcs Lajos és Lakat tanár úr nélkül.

KS_1970_I_01_0029-19700405Számunkra nem a legkedvezőbb előjelekkel indult a mérkőzés. Bálintot az előző bajnokin, a Csepel ellen kiállí­tották (a jelenben Besic a „párja”), melyre Kalocsay Géza a csapat akkori edzője í­gy reagált: „…ismét változtatnom kell a védelem összetételén” (ez a mondat is tükörképe a jelenünknek). Nem csak Bálint kiállí­tása jelentett gondot, hanem a Csepel ellen mutatott játék is (ahogy a jelenben is, csak a PFLA ellen). A gól nélküli döntetlennel záruló mérkőzés a Népsport egy csillaggal „értékelte”, és bár ettől függetlenül az ötödik forduló után vezettük a csoportunkat, az edző a Honvéd ellen „elővett” egy öregnek titulált játékost, Rákosi Gyulát, aki a Fradi tartalékcsapatába szorult vissza. Persze nem szabad leértékelni az akkori tartalékbajnokságot, hiszen az akkori csapatban olyanok léptek pályára, mint Martos, Katona és Albert. Flóri esete természetesen más, hiszen ő a sérülése után került a „tartalékok” közé, ahol egyből győztes gólt is szerzett a Honvéd ellen, ahol szintén játszott néhány „ismert” név (Bogáti, Pintér, Tichy).

A „nagyok” meccsét is 1:0-ra nyertük, a gólt Füsi fejelte, amihez a Honvéd kapusának, Bicskei Bertalannak (Kemeneshez hasonlóan Ő is a Fradiban nevelkedett) az aktí­v közreműködésére is szükségünk volt. A győzelmet megérdemeltük, főleg az első félidőben játszottunk jól. A második félidőben visszahúzódott a csapat, a Honvéd megpróbált egyenlí­teni, de igazi helyzetig sem jutott. Végül „egy küzdelmes, de meglehetősen alacsony szí­nvonalú” (Népsport) mérkőzésen gyűjtöttük be a két pontot, ezzel megerősí­tve vezető helyünket a B-csoportban.

Vajon miért is nevezte a szaksajtó gyengének a mérkőzést? „Szinte érthetetlen, hogy a magyar csapatok mennyire nem érzik, hogy a bajok egyik forrása, a szélső nélküli játék…Telnek, múlnak a percek, s egyetlen beadás sem érkezik. Hát persze. Nincs kitől.” (Ez a megállapí­tás is ismerősen cseng.) A Fradiban Füsi és Rákosi játszott a széleken, mely azért is érdekes, hiszen a Honvéd elleni meccsig éppen Füsi helyettesí­tette Rákosit a baloldalon (jobbszélen főleg Szőke játszott). A csere-bere nem nagyon jött be, néhány forduló után Füsi visszakerült a balszélre. Ami a Honvéd szélsőjátékát illeti, ott pedig egy kiváló játékos szerepelt, aki 4 év múlva, 28 évesen cseréli le piros-fehér mezt zöld-fehérre. Természetesen Pusztai Lászlóról van szó, aki a ellenünk, 1970-ben nem mutatott olyan hatékony szélsőjátékot, mint a Dalnoki féle csikócsapatban.

A gondok ellenére a mérkőzés végén boldog zöld-fehér mezes játékosok vonultak az öltözőbe, akiket lelkes szurkolók tapssal köszöntöttek. Jó lenne, ha ez vasárnap, 2013. október 6-án is megismétlődne. Jó lenne, ha a szurkolók, a csapat és a vezetőség hármasa ismét egymásra találna. A három E betű jegyében.

Mert enélkül nem vagyunk Ferencváros.

(lalolib, 2013. október 2.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories