Albert Flórián

Sípszó előtt: Ferencváros – ETO FC Győr

Vasárnap délután a két csapat 134 bajnoki mérkőzése következik az ETO Parkban.

Labdarúgásunk több mint száz éves története során számos olyan klubbal mérkőztünk a bajnoki pontvadászatok során, akikkel bár több mint 50 mérkőzést játszottunk, de idővel „kikoptak” az ellenfeleink sorából. Elég csak megemlíteni a SZEAC-ot (86), a Tatabányát (83), a Salgótarjánt (72), akikkel hosszú éveken át csatáztunk a bajnoki pontokért. Ebbe a „csoportba” tartozik a hétvégi ellenfelünk, a Győri ETO is, akivel ráadásul a vidéki csapatok közül a legtöbb mérkőzést játszottuk, köztük bajnoki címet eldöntő rangadókat is. Ehhez tartozik még, hogy a győri együttes az egyik legsikeresebb vidéki csapat, de erről még részletesebben is írunk. Ezek ellenére közel 10 évet kellett várniuk arra, hogy 2005 után újra a legfelső osztályba szerepeljenek.

Az eddigi 133 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 64 győzelem, 33 döntetlen, 36 vereség, 264 lőtt és 186 kapott gól.

Tovább olvasom

Albert Flórián

Albert Flórián

Ha Albert, akkor Fradi, ha Fradi, akkor Albert – két, egymástól elvá­laszthatatlan márkanév.

Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szük­sége volt rá, mint egy falat kenyérre. Hosszú évek teltek el az együt­tes legutóbbi bajnoki cí­me óta, ráadásul az 1950-ben a Dózsába vezé­nyelt gólgyárost, Deákot sem sikerült megfelelően pótolni; az egyik centerjelölt például a hátvédsorban kötött ki.

Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társa­it is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgá­ria (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a si­kerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkap­ja a legjobb európai játékosnak járó dí­jat, a France Football aranylab­dáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.

Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak har­madik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbaj­noki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, mi­közben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzás­ra. El kell ismerni, hogy hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tud­ta pótolni. Tovább olvasom

FRADINKA V.

dluho_01

Labdarúgásunk története 116 év alatt számos legendával ajándékozta meg a zöld-fehér szí­nek szerelmeseit. Közöttük vannak olyanok, akiket a rohanó évek szorí­tottak háttérbe, pedig olyan teljesí­tmény fűződik a nevükhöz, melyek nélkül ma sokkal kevesebb lenne a Ferencváros. Ennek elsősorban nem a méltatlan felejtés az oka, inkább az idő, hiszen a mában élő idősebb korosztály emlékei is már az ötvenes évektől kezdődnek. Talán emiatt emlékezünk sokkal többet az 1948/49-s bajnokcsapatról mint az 1931/32-s 100%-os Fradiról. Ezért is elevenednek meg a személyes beszélgetésekben Varga Zoli varázslatos cselei és nem Sárosi Gyurkának az 1937-s KK döntőben lőtt hat gólja. Nincs róla személyes emlék és kevés az í­rásos dokumentum. Tovább olvasom

Bajnoki beharangozó: Kiegyenlí­tett örökmérleg a kétezres években

W_ftc-debrecen„Az 5. percben már vezetést is szerez a Fradi! Sárosi dr. a félvonal közelében hosszú labdát vág ki Sipos elé. A labda elsuhan a debreceni védők feje felett és Sipos nagyszerű ütemben ugrik ki a labdára. A vendégcsapat védői már nem tudják behozni és nyugodtan í­velheti a labdát középre. A befutó Lakatnak jól jön a fejére a labda és ő 8 lépésről a kifutó Nagy I mellett az üres hálóba fejeli a labdát. 1:0-ra vezet a Ferencváros.”

Az alábbi jelenet 10 ezer néző előtt zajlott le az Üllői úton 1943. szeptember 5-én.

A két csapat 83. (az Üllői úton a 37.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Tovább olvasom

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories