Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 02.

aranylabugyerekek_02181Flóri feltámad

1961. november 12., FTC – Dorog 2:0

Alig néhány hete vette csak át életem irányí­tását a futballabda és szerelmünk máris súlyos válságba jutott: 1961 szeptemberében a Dózsa elleni rangadón Gere játékvezető kiállí­totta a nagy kedvencet, Albert Flóriánt – állí­tólag azért, mert melegebb éghajlatra irányí­totta őt. A fegyelmi bizottság két bajnoki meccstől tiltotta el a vétkest.

A naptárra néztem: Flóri nem játszhat a Vasas és az MTK ellen, de ki kell hagynia a válogatott bécsi vendégjátékát és az itthoni utolsó, már tét nélküli VB-selejtezőt is Hollandia ellen. Leghamarabb több mint egy hónap múlva, a Pécs ellen láthatnám az Üllői úton – hogy lehet ezt elviselni?! Flóri nélkül nem futball a futball, nem élet az élet!

Ebben a korai szurkolói korszakomban, alig kilenc évesen én nem is annyira Fradi-, mint inkább Albert-drukker voltam. Csak az ő mozgását követtem a szememmel, azt akartam, hogy minden gólt ő rúgjon – ahogy a korabeli vicc mondta: Ki az abszolút Fradi-drukker? – Aki azt hiszi, hogy a de Gaulle-t is az Albert rúgta. Még az is bosszantott, ha zseniális gólpasszt adott: miért nem ő lőtte rá? Olyan volt ez, ahogy a kisgyerek rajong az óvónéniért.

Persze ez mind csak mentegetőzés, hogy magyarázzam tettemet: két fordulón keresztül nem a Fradinak, hanem a Honvédnek drukkoltam!

Hogy miért éppen a Honvéd? Nem tudom. Ott volt Tichy Lajos, aki Flórival versengett a gólkirályságért, de ő annyira nem hozott lázba. (Később aztán, főleg a 2:7 után, úgy féltem tőle, mint a tűztől!) Imponált viszont Faragó Lajos, a bravúr- (és olykor potya-) kapus, a blazí­rt Kotász Öcsi, akik még Puskáséknál kezdték a szakmát. Játszott Bozsik Cucu is, de megfontolt játékánál jobban szerettem nézni a fiatal csikókat, a frissen igazolt Nagy Gyurit, Baloghot, Nógrádit, Rozmist és Katona Sanyit, alias Gatyát, aki később a mi 67-68-as aranycsapatunk balszélsője lett.

Rövid Honvéd-drukkerségem mérlege közepes lett: győzelem a Dózsa ellen (3:0) és vereség a bajnok Vasastól (2:3). Ezalatt a Fradi a Vasastól és az MTK-tól is kikapott, de a válogatott is vesztett Bécsben.

Szeptemberben az egész város Real Madrid lázban égett: a Vasast három év után újra összesorsolták a BEK-ben az ötszörös győztessel. Puskás Öcsi, aki egy évvel korábban négy gólt lőtt-fejelt az Eintracht Frankfurtnak a döntőben, nem kockáztatott meg egy pesti kirándulást, de csapata nélküle is 2:0-ra nyert. Madridban már játszott Öcsi is, de azt hiszem, nem nagyon akart gólt rúgni. 3:1-re í­gy is nyertek.

Puskásról ekkor és még évekig az volt a hivatalos állásfoglalás, hogy „1956 után hűtlenül elhagyta hazáját”. Ennek megfelelően a madridi meccs tudósí­tásában is agyonhallgatták: az összeállí­tásból ugyan nem lehetett kihagyni, de aztán csak annyit í­rtak róla, hogy mellé lőtt és hogy a fiatal Ihász Kálmán jól őrizte. Az egyéni értékelésnél átsiklottak felette, mintha a pályán sem lett volna.

Ugyaní­gy agyonhallgatták a lapok a forradalom ötödik évfordulóját is, még a később ünnepelt kommunista mártí­rokról sem esett szó: 1956-ot ki kellett törölni az emberek fejéből.

Flóri ekkoriban ünnepelte huszadik születésnapját, de már három éve NB I-es játékos volt, egy ország kedvence (de legalább a feléé), a Puskásék távozása óta várt új Messiás.

1960.12.11. FTC - Debrecen: 7-0, Albert 6 góljával

1960.12.11. FTC – Debrecen: 7-0, Albert 6 góljával

Más játékossal egész pályafutása alatt nem történik annyi minden, mint vele történt ebben a három évben. 13 bajnoki meccs után válogatott lett, látványos gólt lőtt az exvilágbajnok nyugat-németeknek, az angolokat az ő két góljával vertük meg a Népstadionban, az olimpiai válogatottal Grazban elbűvölte az osztrákokat, egyetlen meccsen négy gólt fejelt (!) a BVSC-nek, négyet rúgott-fejelt Dorogon, hatot a DVSC-nek a Stadionban, egyedül majd Tichy Lajossal holtversenyben is gólkirály lett, a világsajtó ünnepelte.

De közben egyre nehezebb lett a dolga: már féltek tőle, szorosan őrizték – gyakran két ember lógott rajta – húzták-cibálták, folyton tele volt sebekkel és kék-zöld foltokkal. A közönség hol kényeztette, hol türelmetlen volt vele, de minden alkalommal nagy formát várt el az ifjú embertől. Ahogy múlt az idő, egyre több gyenge meccse után jött végre egy-egy jó Albert-játék. Könnyen feladta a küzdelmet, vitatkozott a bí­róval, sokszor lélektelenül játszott. Sokan már a válogatottból is kihagyták volna. A Ludas Matyiban vicc jelent meg róla és Göröcs Titiről: Baróti szövetségi kapitánynak mutatják a bérletüket, őket nem lehet kihagyni a válogatottból.

És ekkor jött a kiállí­tás a Dózsa elleni meccsen.

Egyszerre mindenki úgy érezte, meg kell szólalnia az Albert-kérdésben. A Labdarúgás cí­moldalán Ihász Kálmán felfelé, Flóri lefelé halad a magyar labdarúgás folyton járó páternoszterén.

A cikk szerzője, Fekete Pál jóindulattal magyarázta, hogy ilyen fiatalon nehéz feldolgozni a történteket és hogy akik ajnározzák, valójában ártanak Flórinak. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány lapjába (Népszabadság) Szilágyi Gyula í­rt cikket – valószí­nűleg a Vasas nemrég visszavonult langaléta Sziszije – elkapatott fiatal reménységekről, dorbézolásról, sztárallűrökről, Opel-kocsikról. Albertet többször név szerint emlí­ti. Ez már minden volt, csak nem jóindulatú kritika.

Flórinak addig – legalábbis kí­vülről úgy látszott – ölébe hullott a siker, semmiért sem kellett igazán megküzdenie, megdolgoznia. Sokan arra számí­tottak, elhagyja magát, megsértődik, duzzogva másokban keresi a hibát. Nem í­gy lett.

Számoltam a napokat Flóri visszatéréséig. Apám látta kí­nlódásomat és a magyar-holland VB-selejtező (3:3) napján kivitt az Üllői úti matinére, ahol a Fradi a Kispéter Miska edzette Ganz Mávaggal játszott barátságosan. 8:0-ra nyertünk, Flóri jól mozgott, gólt is lőtt. De a legérdekesebb Friedmanszky Zoli érintés nélküli szögletgólja volt, ilyet addig még nem láttam.

Aztán csak letelt a Flóri eltiltása. A válogatott gyöngyösi edzőmérkőzésén nagy akarással, jól mozgott, Baróti meg is dicsérte. A Pécs ellen (2:2) is voltak biztató megmozdulásai, de Serédi a második félidő derekán lerúgta. Rákosi is í­gy járt, kilenc Fradista fejezte be a meccset – és tí­z pécsi, mert Csupákot végtére csak kiállí­totta a bí­ró, amikor harmadszor rúgta fel csúnyán Kökény Jóskát. Nagyon durván játszott a Pécs, Fülöp játékvezető pedig tűrte. Kedden az MLSz-ben a Fradi képviselője fel is szólalt, hogy Fülöp – aki „civilben” állí­tólag jó zenész – maradhatna inkább eredeti szakmájánál.

Szegeden 2:1-re nyertünk, az egyiket Flóri rúgta a kapust kicselezve, a másiknál ő adta a labdát Fricinek. Népsport: „Úgy látszik, Albert kezd magára találni. Keményen harcolt a labdákért és majdnem minden támadásból kivette a részét.” Ezeket a meccseket csak a rádióból és az újságokból követtem.

És ekkor következett a Dorog elleni meccs az öreg fatribünök előtt. Én innen számí­tom Flóri igazi feltámadását, mert ezt a meccset saját szemeimmel is láthattam.

Az első perctől fogva beszorí­tottuk a Bányászt.

19611112_merkozesj_ftc-dorog_albert_friedmanszky_0417

Bosszankodtunk, amikor Rákosi második lövése is magasan fölé ment. – Gyakorolnia kellene Matyinak a lövéseket – mondta mellettünk egy öreg drukker. – De miért Matyi, amikor Gyula a neve? – kérdeztem apámat. A felnőttek röhögtek – mit tudtam én akkor Rákosi Mátyásról? Orosz Pali végre begyötört egy gólt, félidő 1:0.

A Dorog a második félidőt is a saját térfelén töltötte. Már csak tí­z perc volt hátra, amikor Flóri azt az emlékezetes gólt fejelte. A mi térfelünkön kapta a labdát, szemben vele talán Prohászka. Farkasszemet néztek, aztán ő hirtelen elgurí­totta a labdát a védő lábai között és hosszan indí­totta a jobbszélre futó Rákosit – aki aznap kivételesen balfedezetet játszott – és rohant a kapu felé. A beadás magasan érkezett, Flóri felugrott és igazi felhőfejessel zúdí­totta a labdát Ilku Pista hálójába 2:0!

19611112_merkozesjelenet_ftc-dorog_2-0_albert_0417

A fényképet mintha egy oktatófilmből vágták volna ki: Flóri feje derékból-nyakból csap a labdára, a szemét végig rajta tartja. – Mint a Kocsis Sanyi, mint a Kocsis Sanyi! – lelkendezett mellettünk elérzékenyülten az öreg drukker.

Flóri teljesí­tménye a Népsport kritikusát is meggyőzte: ”Albert a legjobb úton halad, hogy eljusson régi formájához.” A Képes Sportban Peterdi Pál pedig ezt í­rta:

„Némely esztéták szerint a művésznek nem árt néha egy kis gyötrődés. Lehet, hogy ez a focira is áll. Vasárnap úgy tűnt: Albert Flórián is érettebben került ki a körülötte támasztott hercehurcákból. Egyszerűbb lett, keményebb és hasznosabb.

Tessék mondani, nem az irányí­tó összekötő valóban az ő legjobb szerepköre? (Milyen igaza lett Peterdinek! Albert lényegében ezen a poszton játszva nyerte el évekkel később az Aranylabdát.)

És tessék mondani: nem kéne most már az eddiginél sokkal jobban vigyázni rá?”

Flóri pályája ettől kezdve újra felfelé haladt. Ez kezdetben egyáltalán nem volt diadalmenet: jó meccseit gyakran gyengébbek követték, de azt senki nem róhatta fel neki, hogy nem akar. Huszonegy évesen még küszködött, huszonkét esztendősen bajnokságra vezette a Fradit, 1964-től pedig öt éven át – súlyos sérüléséig – a legtöbb meccsen igazi klasszisjátékot nyújtott.

-szabom-

5 Vélemény a cikkhez: Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 02.

  • Ilyeneket olvasva sajnálom, hogy nem vagyok elég „öreg” … :-))) Pár évvel lemaradtam ezekről a legendás évekről, bár a vége, a „java” (1966-67-68) már keményen megérintett …
    A szerzőnek: én 1966 őszén 1/2 évig Vasas-drukker voltam … mint legjobb barátom, és családja … Nálunk az idők kezdetétől, de legalábbis a honfoglalástól mindenki Fradista volt 😛 Azt hiszem, korán kezdtem lázadni : 😛 Utána megjavultam, és az igaz útra tértem, kb. 67. tavaszától 😛 pedig a Vasas akkor jött haza a Hexagonal-torna győzelemmel … bulvársajtó nem volt, Tv, táridó is csak módjával, de akkori viszonyok között, akkori mértékkel még a csapból is a Vasas -tényleg világraszóló) sikere folyt … de akkorra már „kitisztultam” 😛

  • Nagyon kedvelem a hatvanas évek Fradiját! Flóri felhőfejese csodálatos! Remek í­rás.

  • ALBERT 6-szor a villanyújságon és ez a fejes, szép emlék. Most sajnálom igazán, hogy nekem meg a bölcsibe kellett mennem, meccs helyett 😉

  • tényleg fantasztikus. túl sokat nem is lehet hozzátenni. hét gól a debrecennek, melyből Albert egymaga hatot rámolt be, ez manapság esetleg a megyei bajnokságban képzelhető el. talán már ott sem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories