Magyarok a futball-világbajnokságokon
Albert Flórián (1941)
1962-ben három, 1966-ban négy mérkőzésen játszott.
Világviszonylatban is a legnagyobb futballisták közé tartozott. Egész pályafutása alatt a Ferencvárosban játszott. Tizenhét évesen mutatkozott be az első osztályban, s rögtön két gólt lőtt. Egy évre rá már a nagyválogatottban terelgette a labdát.
Magasfokú technikai tudás jellemezte játékát. Brilliáns, kiismerhetetlen cseleivel megbolondította az ellenfél védőit. Lábbal, fejjel egyaránt veszélyes volt a kapura. Középcsatárként ontotta a gólokat. Később kissé hátravonva szervezte a játékot. Zseniálisan ismerte fel, hogy az adott pillanatban mi a megfelelő megoldás. Egyik főszereplője volt a brazilok elleni angliai győzelemnek.
A dél-amerikaiak tiszteletük jeléül meghívták a következő év januárjában vendégszereplésre. A Flamengo csapatával edzett és játszott három hetet, megmutatva kiemelkedő tudását.
1967 végén a Francé Football szavazásán elnyerte az Aranylabdát.
Eddig az egyetlen magyar futballista, aki ilyen elismerést érdemelt ki. Sajnos, egy 1969-es Dánia elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett és utána már kevesebbszer tündökölt.
1974. március 17-én a Zalaegerszeg elleni bajnoki mérkőzésen góllal búcsúzott az aktív pályafutásától. A körülbelül hatvanezres közönség állva tapsolt Flórinak a „Császárnak”. Ez volt a háromszázötvenegyedik bajnoki mérkőzése.
A Ferencvárossal négy bajnoki aranyat nyert, háromszor volt gólkirály, egyszer az év labdarúgója. 1965-ben jelentős szerepe volt abban, hogy a Fradi megnyerte a Vásárvárosok Kupáját. ( az UEFA Kupa elődje ) Hetvenöt alkalommal szerepelt a válogatottban.
.
***
.
Kilenc világbajnokság történetét eleveníti fel ez a könyv, olyan világbajnokságokét, amelyeken mi magyarok is szereplők, sőt főszereplők voltunk. Az első, 1934-es mérkőzéstől végigkövethetjük az eseményeket az utolsó, 1986-os megmérettetésig.
Fantasztikus futballtörténelmünk van, amit meg kell ismernie az újabb és újabb nemzedéknek. Volt egy „Aranycsapatunk”, de őket megelőzően és őket követően találunk olyan hazai válogatottat, amely korának meghatározó csapata volt.
A világbajnokságokon szerepelt összes játékos pályafutása és – egyedülálló módon – a fényképe is megtalálható a kötetben. Remélem, kellemes olvasmány lesz azoknak, akik először találkoznak a régi sztárokkal, mérkőzésekkel és azoknak is, akik jó ismerői az elmúlt évtizedek világ
bajnokságainak.A szerző
.
***
Az 1938-as világbajnokságon ezüstérmes csapat Fradi játékosai
(részletek a könyvből):
.
Háda József (1911-1994)
1938-ban egyszer védte a magyar kaput. A Ferencváros labdarúgója volt. A kor nagy kapusai közé tartozott. A higgadtság mintaképe volt. Háromszoros bajnok. Sírfeliratán ez áll:
Háda.
A Fradi arany diplomás válogatott kapusa.
A válogatottban tizenhatszor védett.
.
Korányi (Kronenberger) I. Lajos ( 1907-1981 )
1938-ban három mérkőzésen játszott.
A szegedi Bástyából került a válogatottba. A ’38-as vb idején a Ferencváros, később a Phőbus FC ( 1957-ben megszűnt), majd rövid ideig a francia FC Séte, hazatérve a Nemzeti SC ( 1950-ben megszűnt), a Weisz Manfréd FC ( a későbbi Csepel), legvégül a Losonci AFC-ben játszott. Igazán regényes futball-karrier.
Háromszoros bajnok a Fradival.
A válogatottban negyven alkalommal játszott.
–
Polgár ( Pignitzky) Gyula (1912-1992 )
1938-ban a döntőben játszott.
Kiváló testi adottságokkal rendelkező játékos volt. A hátvédsor jobboldalán játszott a vb-n de ezen kívül a védelem minden posztján, sőt csatárként is bevethető volt. Mindkét lábbal remekül lőtt.
A Budai 11-ben, majd a Ferencvárosban focizott. Utóbbival négyszer volt bajnok. 1934-ben az év labdarúgója.
A válogatottban huszonhat alkalommal kapott szerepet.
.
Lázár Gyula ( 1911-1983 )
1934-ben egy, 1938-ban mind a négy mérkőzésen játszott.
Elegáns, stílusos játékával érdemelte ki a „Tanár Úr” becenevet. A Ferencváros játékosa volt,ötszörös magyar bajnok. 1933-ban az év játékosa címet érdemelte ki. Harmincas évei végén még igazolt labdarúgó volt.
A Ferencváros örökös bajnoka.
A válogatottban 1931 és 1941 között negyvenkilencszer játszott.
.
Sárosi (Stefancsics) György Dr. ( 1912-1993)
1934-ben egy, 1938-ban mind a négy mérkőzésen játszott.
A Ferencváros játékosa volt. Először, mint fedezet kapott helyet a csapatban, már ekkor kitűnt pontos indításaival. Később előrevitték a csatársorba, ahol kiteljesedett tehetsége.
Gólerős, invenciózus játékával hamar a közönség kedvence lett. „Gyurika” ötszörös magyar bajnok, háromszoros gólkirály. 1939-ben Csehszlovákia elleni meccsen hétszer talált be Planicka, a legendás kapus hálójába.
Olaszországban fejeztebe pályafutását. 1980-ban a Ferencváros Aranydiplomával tüntette ki.
Hatvankettőször öltötte magára a címeres mezt.
.
Toldi (Tunigold) Géza ( 1909-1985)
1934-ben ás 1938-ban két-két meccsen játszott. Remek felépítésű, nagy munkabírású, harcos balösszekötő volt. A pálya minden részét bejátszotta. Hatalmas lövéseit világszerte csodálták.
A Ferencvárosban négyszer bajnok, egyszer gólkirály, egyszer az év labdarúgója volt. Pályafutása utolsó éveit a Gamma, majd a Szeged és végül ismét a Ferencváros csapatában töltötte.
Az FTC örökös bajnoka. 1973-ban vándordíjat alapított, melyet minden évben a legjobb Fradista kap meg.
Negyvenhatszor játszott a válogatottban.
.
Kohut ( Kohaut) Vilmos ( 1906-1986)
1938-ban két mérkőzésen játszott. Korának legnagyszerűbb balszélsője volt. Európa szerte elismerték tehetségét. Villámgyors elfutásait, pontos beadások, vagy éles szögből leadott hatalmas lövések követték.
A Ferencvárossal négyszeres bajnok. 1927-ben az év játékosa.
Pályafutását 1933-tól Franciaországban, az Olimpique Marseille együttesében folytatta. Kétszeres francia bajnok.
1974-ben megkapta a Ferencváros örökös bajnoka címet.
Huszonhatszor szerepelt a válogatottban.
***
Szerző: Hetyei László
Kiadta: Aposztróf Kiadó, 2006
Köszönjük. Javítottuk.
Kohut ’86-ban, Toldi ’85-ben halt meg, nem a fent szereplő években.